Sallangok nélkül a traumáról – Kritika a Legjobb tudomásom szerint című filmről

Lehet-e 2022-ben érvényesen, hatásosan és közhelyektől mentesen mesélni egy olyan, sok vitát gerjesztő, sokszor feldolgozott és nehéz témáról, mint a szexuális zaklatás? A kérdésre a választ Lőrincz Nándor és Nagy Bálint első nagyjátékfilmje adja meg. A Filmalap Inkubátor Programjában fejlesztett Legjobb tudomásom szerint az eddig rövidfilmeket (Egyéjszakás, 180/100) készítő rendezőpáros első egész estés alkotása, amely Észtországban mutatkozott be a Tallinn Black Nights Filmfesztiválon, Olaszországból és Erdélyből pedig egy-egy fődíjat is hazahozott.

A történet egy örökbefogadni készülő házaspár traumája körül bonyolódik. Nóra (Hámori Gabriella) és Dénes (Bodolai Balázs) egy barátaikkal töltött közös sörözésből külön térnek haza, miután összevesznek. Nóra később közli férjével, hogy aznap éjjel megerőszakolták. A rendőrség a nem egyező tanúvallomások és bizonyítékok hiányában nem tudja elítélni a gyanúsítottat, aki persze tagadja a vádakat. Dénes próbálja kideríteni az igazságot, miközben erősödik benne a gondolat, hogy nem minden úgy történt, ahogy felesége állítja. Az ügy próbára teszi a házaspár kapcsolatát, és az örökbefogadás is veszélybe kerül.

Az elmúlt években több magyar film is készült, amelyekben erősen megjelenik a szexuális zaklatás és visszaélés témája. Eszünkbe juthat többek között a Szép csendben, a FOMO vagy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :). Lőrincz Nándor és Nagy Bálint direkt módon és egészen egyedi szemszögből közelíti meg a #metoo-jelenséget azzal, hogy egy diszfunkcionális kapcsolatba enged betekintést. Az egymással nehezen kommunikáló, a saját érzelmeket folyton elhallgató házaspár vívódását figyelhetjük meg, miközben nem az erőszak áldozata, hanem a férj szemszögéből bontakozik ki a történetet, ami így egészen más fénytörésbe kerül. A legfontosabb kérdést (vajon tényleg minden úgy történt-e, ahogy a feleség állítja) a film majdnem az utolsó percig nyitva hagyja, folyamatosan fenntartva a feszültséget, így a családi dráma mellett egy krimiszálat is kapunk.

Az alkotók életszerűen mutatják be, hogy a bántalmazási ügy miatti frusztráció miként hat ki a házaspár mindennapjaira. Nóra és Dénes az eset hatására a munkahelyükön sem tudnak helytállni, ismerőseik szélsőséges reakcióival kell szembenézniük, miközben a rendőrség semmi jóval nem kecsegtet, és folyamatosan megkérdőjelezi az áldozat vallomását. Az író-rendező páros olyan, aprónak tűnő, visszatérő dramaturgiai elemekkel növeli tovább a hatást, mint például Dénes rossz mobiltelefonja, ami miatt a másik fél sosem hallja, amit a férfi mond. Ez a motívum egyrészt a karakter tehetetlenségét nyomatékosítja, másrészt a meg nem értettségét is elegánsan aláhúzza.

A Legjobb tudomásom szerint így egyszerre szól a diszfunkcionális párkapcsolatról és a szexuális zaklatásról.

Lőrincz Nándor és Nagy Bálint realista, lecsupaszított filmet készített, amelyben a százhúsz perces játékidő ellenére sincsenek feleslegesnek tűnő, hatásvadász jelenetek, teátrális megoldások vagy érzelmes zenebetétek. Hasonlóan nyers, visszafogott, nyomasztó és feszült alkotás ez, mint az Egy nap vagy az Ernelláék Farkaséknál, amik szintén családi kapcsolatokról mesélnek realista eszközökkel. A film szándékosan nem engedi közel a nézőhöz sem a férj, sem a feleség karakterét. Bár mindkettejük szenvedését érezzük, de nem tudjuk eldönteni, kinek adjunk igazat, vagy melyikükkel szimpatizáljunk egy adott szituációban.

A színészi alakításokat is a visszafogottság és az érzékenység jellemzi. Hámori Gabriella hitelesen hozza az érzelmileg sérülékeny és labilis feleséget. Sokszor meg sem kell szólalnia: egy-egy tekintete, gesztusa is rengeteget mesél a Nórára nehezedő traumáról. Bodolai Balázst ugyan többet látjuk a vásznon, karaktere mégis jóval szürkébb, mint a női főszereplőé.

Minimalista játéka jól kiegészíti a figura tehetetlenségét, cselekvőképtelenségét, így Dénes klasszikus férfiattribútumainak hiánya is a sztori fontos részét képezi.

A mellékszereplők között pedig olyan neveket találunk, mint Fenyő Iván, Máhr Ágnes vagy a pszichológust alakító Borbély Alexandra, akik bár nem szerepelnek sok jelenetben, mindannyian emlékezetes alakítást nyújtanak.

Lőrincz Nándor és Nagy Bálint súlyos témát választott első nagyjátékfilmjéhez, de végig érezhető, hogy a #metoo-t nem pusztán hatásvadász felütésnek szánták, és valóban van mondanivalójuk a jelenségről, amit komoly tudatossággal vittek vászonra. A Legjobb tudomásom szerint nem egy könnyű film, de aki szereti a fajsúlyosabb családi drámákat, valószínűleg elégedetten áll majd fel a moziszékből. Első filmhez képest meglepően kiforrott mű ez, ami valószínűleg nem fog gyorsan eltűnni a süllyesztőben, és az alkotók számára is jó ajánlólevelet jelent majd.

A film adatlapja a MAFAB-on