Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Para, amit csináltunk? – kritika a FOMO című filmről

    2019.10.12 — Szerző: Jakab-Aponyi Noémi

    Hartung Attila a lájkvadász YouTube-videók és Facebook-posztok labirintusában utat vesztett Z generációról és az őket érintő legégetőbb kérdésekről csinált filmet. De tudott-e mélyebbre ásni a témában, vagy csak simán a lájkokra és a nézőszámra hajtott az elsőfilmes rendező?

  • Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz!

    Filmeseink nem túl bőkezűen bánnak a kamaszokkal. Egy-két tévésorozat mellett szinte alig készül olyan mozi, ami felvállalná, hogy velük és az ő valós problémáikkal foglalkozna. A nagy csendet tavaly Schwechtje Mihály szintén első nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) törte meg, ami kicsit árnyaltabban és visszafogottabban bár, de a FOMO-hoz hasonlóan a Z generációval együtt süllyedt alá a közösségi média és a cyberbullying bugyraiba. És bár már Schwechtje is használta a mozivásznon a chat és videochat csatornáját, Hartung a FOMO nagy részében gyakorlatilag egyeduralkodóvá tette ezeket a közösségi médiából ismert trashvideókat, mobilfelvételeket. De amíg a Remélem… esetében az áldozat ezekben a chatekben és videohívásokban aktív résztvevő volt, a FOMO-ban inkább passzív elszenvedője a történéseknek: obszcén képek és egy teljesen sokkoló videó abszolút öntudatlan tárgya, akit minden értelemben (ki)használnak. Mert míg Schwechtje mind az áldozat, mind az elkövető szemszögéből bemutatja a történetet, addig Hartungot az elkövető érdekli, csakis az ő szemszögéből meséli el az erőszakot és annak hatását az életére.

    Adott egy Falka nevű banda érettségi előtt álló, elitiskolába járó fiúkkal, akik arra használják az összes idejüket és energiájukat, hogy lájkvadász videókat csináljanak életük minden egyes pillanatának rögzítésével, főként egymás és mások megalázásáról. A film első része ezeket a videókat mutatja be egymás után, lendületes sodrásban – már-már fárasztóan hosszú ideig –, hogy aki még esetleg sosem látta egy influencernek nevezett mai képződmény YouTube-videóját, az is képbe kerülhessen, mik azok a challenge-ek, azaz kihívások, amiket ezek a fiúk teljesítenek, illetve teljesíttetnek másokkal. Vagy épp hogyan „büntetik meg” azt, aki adott esetben nem teljesíti ezeket.

    A Falka abszolút domináns vezére Patrik (Bouquet Gergely), aki tulajdonképpen sorra kiötli, kit hogyan lehetne lejáratni, megalázni a telefon kamerája előtt, és erre aztán rá is veszi követőit: a mindig bólogató Bandit (Pokorni Ábelt), akin látszik, hogy külseje miatt igen hálás, hogy bevették a fiúk a nagymenő csapatba, valamint Ábrist (akit az a Sipöcz András Csipesz alakít, aki a való életben is youtuber). A főhős Gergő ( Yorgos Goletsas, a Deep Glaze együttes frontembere) egy kicsit szótlanabbnak és szendébbnek tűnik a többieknél, nehezen hinnénk el róla, hogy képes lenne bármilyen mocsokságra. De aztán nagyon rácáfol erre.

    Történik ugyanis, hogy mikor már kellően tetőfokára hágott a hangulat egy házibuliban, elfogadja a Falka legújabb challenge-ét, és bemegy Lillához (László Panna), aki a sok piától kiütve fekszik az egyik szobában. Itt történik meg az, aminek soha, senkivel, semmilyen körülmények között nem szabadna megtörténnie. Gergőt nem kényszerítik a fiúk, simán mondhatna nemet nekik, mint ahogy tette azt már korábban a magasságtól való félelme miatt az egyik kihívásra (ezzel a félelmével később éppen Lilla miatt mégis szembe kell néznie, a film egyik – talán egyetlen – kicsit erőltetett jelenetében). Ráadásul Hartung nem finomkodik, nem kendőz el semmit, teljes hosszában kell végignéznie a nézőnek – méghozzá szubjektív plánban, azaz Gergő, az elkövető szemszögéből (hiszen ő az, aki közben fel is veszi mobillal) – az erőszakot.

    Egy filmben jó, ha azonosulni tud a néző valakivel. Itt arra vagyunk kényszerítve, hogy Gergő szemével lássuk a világot és a történteket. Adná magát a megoldás, hogy ez az amúgy tényleg angyalarcú fiú legyen az, akivel együtt tudunk majd érezni, akinek szurkolunk, hogy valamilyen jellemfejlődésen mehessen keresztül. Csak hát egy olyan képsor után, amit a magatehetetlenségében is ellenszegülni próbáló Lilláról látunk, igen nehéz dolgunk van. És nehéz dolga van Hartungnak is ezzel, legalábbis hogyha tényleg az volt a célja, hogy árnyalja kicsit az elkövetők szemszögéből is az ehhez hasonló sztorikat. Merthogy erre – legyen a fiú alapjáraton talán a legértelmesebb és legszimpatikusabb a Falka tagjai közt – nincs és nem is lehet magyarázat, következésképp felmentés sohasem. Nagyon vékony mezsgyén táncol a rendező, és ha nem is esik bele abba a hibába, hogy megpróbálja felmenteni Gergőt, ne adj’ isten magát az áldozatot hibáztassa, mégis mintha egyfajta érzékenyítést akarna elérni – csakhogy nem az áldozat, hanem az elkövető szempontjából. Egy olyan társadalomban élünk azonban, ahol még az áldozatok esetében sem történt meg az érzékenyítés, ahol a bíróság elé kerülő szexuális erőszak áldozatainak 70%-a még nem töltötte be a 18. életévét, és ahol az esetek 99%-a nem is jut el a bírósági tárgyalásig. Ehhez társul ma már az internetes zaklatás jelensége is, aminek az útján a szexuális erőszakról készült videók és fotók egy pillanat alatt ezrekhez jutnak el.

    Egy emberi életet és méltóságot lehet most már pár klikkel és kommenttel teljesen tönkre tenni.

    Maga Hartung sem látja és láttatja rózsaszín habos-babos ködben a mai magyar társadalmat. Talán épp ezért sokkol úgy is, hogy kegyetlenül szembesít minket azzal, ahogy reagálnak a történtekre – nemcsak a fiúk, akik az áldozathibáztatás nagykönyvbe illó lózungjaival állnak elő (hogy tulajdonképpen a lánynak is bejött Gergő, és biztos ő is akarta, sőt ő provokálta ki, illetve kellett neki annyit inni), de a teljesen tehetetlennek tűnő iskola, de még a szülők is. A szülők, akik fájóan hiányoznak a filmből és a gyerekeik életéből, és csak jelzésértékűen kapnak egy-egy jelenetet.

    Merthogy a film hősei nem kisgyerekek, hanem az érettségi előtt álló 18 évesek, akiknek – jobb esetben – tisztában kellene lenniük azzal, mi a jó és mi a rossz.

    Azzal, hogy egy eszméletlen lány megerőszakolása igenis „para”, vagy inkább bűn. De nemcsak ezzel nincsenek tisztában, hanem nagyon sok minden mással sem, ami miatt rögtön felmerül a kérdés: hol voltak/ vannak a szüleik, akik egy egészséges értékrendet átadhattak volna nekik? Gergő „nagyember” apja (Stohl András) egy smiley-s fotó erejéig még büszkén pózol fia mellett, amikor kiderül, hogy felveszik őt a jó nevű Miami Business Schoolba, de az ördög ügyvédjeként viselkedik, amikor szembesítik azzal a videóval, amit Lilla megerőszakolásáról csinált. Lilla apjának, János bának, a tanárnak az a legfontosabb, hogy bosszút álljon, és kirúgassa Gergőt a suliból, miközben azt sem tudja, merre jár a lánya, él-e vagy hal-e egyáltalán, mivel Lilla az események után teljesen felszívódik. Érdekes, vagy inkább nagyon is jellemző, hogy senkiben fel sem merül, hogy a rendőrséghez forduljon. Csak egy antiszemita taxisofőr szórakozik el a gondolattal, akiről szintén kiderül, hogy csak „viccelt”. Lilla teljesen egyedül marad megalázottságával és megalázottságában. A fiúk csak azért indulnak a keresésére a budapesti éjszakában, hogy meggyőzzék (inkább „befenyítsék”), hogy ne rúgassa ki Gergőt érettségi előtt a suliból.

    Hartungot azonban nem Lilla érdekli, Gergő odüsszeiáját követi nyomon, ahogy egyik pesti szórakozóhelyről a másikra caplat a Falkával, hogy Lilla nyomára bukkanjanak, és közben saját lelkiismeretében is egyfajta utazásra indul, aminek végén el kell döntenie, hogy a Falka tagja marad-e, és részt vesz továbbra is például hajléktalanok megalázásában, vagy felelősséget vállal tetteiért. Innentől egyfajta coming of age story-vá, azaz felnövésfilmmé válik a FOMO. Közben pedig egy igazi mai magyar társadalmi tablót is kapunk az arcunkba trianonozással, holokauszttagadással, cigányozással.

    Egy olyan társadalom portréjának pillanatképeit villantja fel ezekben Hartung, ami mindenki számára keserűen, fájóan ismerős lehet, és ami éppen a sokszor improvizációnak tűnő, teljesen hiteles dialógusok miatt úgy hat, mintha csak egy bulizós, utazós valóságshow-t forgattak volna a bulinegyedben a fiatalokkal.

    Az Itt vagyok Viktorjához hasonlóan járja végig az éjszakai Pestet Gergő, de míg Szimler Bálint rövidfilmjében az Y generáció „csak” saját magát keresi, Gergő – és vele a Z generáció – már annak jár utána, mennyire felelős saját tetteiért, azért a világért, ami rájuk vár, és amit ők formálhatnak olyanra, amilyenben élni szeretnének. Itt kell még megjegyezni, hogy rég volt már, a Kontroll óta nem nagyon, hogy a (Mary PopKids, a Fran Palermo, Deep Glaze és a Hősök által szerzett és előadott) film zenéje annyira élővé váljon a vásznon, és annyira szervesen hozzátartozzon a hőshöz, adott esetben Gergő éjszakai vándorlásához, mint a FOMO-ban.

    A FOMO-t már most a Z generáció kultuszfilmjének kiáltották ki. Akárhogy is, az biztos, hogy megosztó mozi, már csak Hartung vállalása miatt is az – hiszen az elkövető szemszögéből adja elő egy erőszak történetét és következményeit, vagy épp azok hiányát –, de ha a megosztó filmekre jellemző hatása lesz, azaz sokat és sokan beszélnek majd róla, méghozzá nemcsak a Z generáció, hanem például az ő szüleik is, azzal már sokat tettek az alkotók. Az érzékenyítés céljából létrehoztak egy honlapot is, ahol hasznos információkkal látják el a fiatalokat a témában – ideális helyzetben azért, hogy a Lillák, Gergők és falkák történetei meg se történhessenek, vagy legalább ne maradjanak következmények nélkül.

     

    Pontszám 8/10

    FoMo – Megosztod és uralkodsz Színes, magyar ifjúsági film, 91 perc, 2019

    Rendező: Hartung Attila

    Operatőr: M. Deák Kristóf

    Szereplők: Yorgos Goletsas (Gergő), László Panna (Lilla), Bouquet Gergely (Patrik), Sipöcz András (Ábris), Pokorni Ábel (Bandi), Stohl András (apa)

    Bemutató dátuma: 2019. október 10. (Forgalmazó: Mozinet)

    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

    Pontszám 8/10
    FoMo – Megosztod és uralkodsz

  • További cikkek