• A részek összessége – Kritika a The Beatles: Get Back című dokumentumsorozatról

    2022.01.07 — Szerző: Berényi Csaba

    Ironikus, hogy a Beatles egyik legnagyobb kreatív kudarcának tartott projektje a zenekar legjobban dokumentált időszaka is egyben. Peter Jackson gigantikus hosszúságú dokusorozata úgy hozza földközelbe a legendás lemezfelvételt és a Beatlest, hogy megőrzi a beavatottság misztikus érzetét.

  • Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból
    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból

    1969 januárjában a Beatles Get Back munkacímen dolgozni kezdett egy élő tévéshow ötletén, ami szerint kamerák kereszttüzében írják meg a következő nagylemezük dalait, majd élőben elő is adják őket. Ekkorra már két éve nem léptek fel közönség előtt, és a zenekar köré épült kultuszt, valamint a hatvanas évek pszichedelikus áramlatait és technikai vívmányait felhasználva tevékenységük, zenei perszónájuk egyre inkább virtualizálódott. Vagyis a rajongók számára kicsorbult a zenekar imázsának egyik alapja, a közvetlen hozzáférhetőség. A színpadi előadásmódot messze meghaladó komplexitású dalokat szereztek, egy fiktív rezesbanda bőrébe bújva készítették el a konceptalbumok mindenkori ősét, csupán videoklipekben, illetve pár tévéműsorban tűntek fel. Mégis, dacára az innovatív kísérletezés lázas éveinek, két stúdiófelvétel között a tagok kreatív egysége alig-alig létezett. A Get Backet ilyen értelemben tervezték visszatérésnek: nem pusztán a zeneileg egyszerűbb képletek és stílusok, hanem saját újradefiniált önképük és arculatuk hitelessége terén is.

    Az ennek alárendelt alkotói folyamatot bemutató eredeti dokumentumfilm csak 1970-ben, hetekkel a zenekar hivatalos feloszlását követően, a Let It Be című albummal együtt jelent meg, és ötven éven keresztül a Beatles feloszlását rögzítő, lehangoló szégyenfoltként íródott be a kánonba. A film az őszinteség koncepciója helyett a széthullás kendőzetlenül privát és kínos mementójaként a banda önmagába vetett hitét és optimizmusát leplezte le. Ez az olvasat nagyrészt annak köszönhető, hogy az egész projekt rossz csillagzat alatt született, és negatív megítélését erősen befolyásolták megjelenésének mostoha körülményei, amelyek a lemez rögzítésével ellentétben ténylegesen hozzájárultak a Beatles feloszlásához. Az éppen egymással pereskedő tagok keserű, sértett és kiábrándult nyilatkozatokban próbáltak minél inkább szabadulni attól a személyes tehertől, amit immár a zenekar jelentett számukra, ehhez pedig kézenfekvő volt visszamenőleg gyalázni és totális csődként elkönyvelni az éppen akkoriban nyilvánosságra hozott Get Back-üléseket. Ezért Jackson újravágott verziója nem csupán a tetemes kiadatlan felvétel exkluzivitása miatt különleges.

    A Get Back valódi tétje abban áll, hogy leleplezze: még sincs itt semmi látnivaló.

    Hogy rámutasson a Michael Lindsay-Hogg által rendezett eredeti film manipulatív és hamis narratívájára, valamint megteremtse azt a régóta várt semleges és holisztikus nézőpontot, ami újrapozicionálja az akkori próbák életművön belüli helyét. Jackson sorozata hiába dolgozik ugyanabból a forrásanyagból, mint Lindsay-Hogg filmje, szándéka szerint radikálisan másként fókuszálja a megfigyelés tárgyát, vagyis a kreatív munka pártatlan megmutatásával azt is tanúsítani akarja, hogy a lemezfelvétel nem volt megsemmisítő kudarc, és a Beatlest feszítő ellentétek triviálisak, de legalábbis elvesznek a maradék hét és fél órányi ökörködésben. Egyszóval a zenekar belső viszonyait és a tagok személyes kapcsolatát a leegyszerűsítő és mitizáló perspektíva helyett a maga érzelmi komplexitásában, emberléptékűen ábrázolja.

    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból
    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból

    Jackson ezért bölcs távolságot tart a nyíltan revizionista, összegző kommentároktól és a múlt megszépítésétől. A sorozat kronologikusan, az eseményeket naplószerűen elrendezve épül fel, így a cselekmény fontosabb dramaturgiai csomópontok köré szerveződik. Ilyen például Harrison ideiglenes kilépése az együttesből, az átköltözés az Apple stúdióba, Billy Preston érkezése és a tetőkoncert. A Get Back igyekszik tényszerűen ábrázolni, hogyan alakult át menet közben a tervezett tévéshow és a lemez koncepciója, emellett a négy (ekkor már nem) gombafejű között egyszerre tapintható könnyed harmóniát és feszültséget is érzékelteti. De amit Jackson – talán akaratlanul – képes megragadni, az az unalom. Az egész műsor ötlete McCartney-tól származik, míg Lennon és Harrison a kezdetektől fogva rezignáltan, erős érdektelenséggel van jelen. A kamerák nem pusztán a komponálást és a dalok hangszerelését, hanem a motiválatlanságból fakadó súrlódásokat is megörökítik. De amíg Lindsay-Hogg szinte csak ezekre a sértett közjátékokra figyelt, addig Jackson például Paul és George vitáját annak tágabb kontextusában mutatja meg. És noha – már csak a kamerák állandó jelenléte miatt is – mindenki elég frusztrált, a Get Back mégis elvesz az ilyen viták éléből, és olyan törvényszerű konfliktusokként láttatja őket, amelyek a legtöbb ekkori lemezkészítésnél jellemezték a Beatlest.

    A valódi gond, hogy Lennon és Harrison ekkorra már szép lassan elveszítette a közös zenélés és dalszerzés örömét. A Get Backből kisült kínlódás saját lustaságukat, türelmetlenségüket és – ahogy McCartney egy ponton rá is világít – fegyelmezetlenségüket erősíti fel. Menedzserük halála óta Paul vette magára a zenekar kreatív motorjának szerepét, de őszinte lelkesedést már nem tudott kicsikarni társaiból. Ez odáig fajul, hogy Harrison egyszer csak kiviharzik a próbákról. Jackson tárgyilagosságát dicséri, hogy a Beatles nimbuszát ehhez hasonlóan romboló epizódokat megtartotta. A sorozat egyik legigazibb pillanata, amikor az ebédlőben elrejtett mikrofon rögzíti John és Paul beszélgetését. John utóbbi szemére veti, hogy fojtogató pedantériája nagyon nehezen tolerálható, Paul pedig ennek szükségességét hangsúlyozza, azonban mindketten jól látják, hogy itt az egók harcáról van szó.

    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból
    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból

    A Get Back mind a nyolc órája ezért olyan, mintha parttalan jeleneteket néznénk egy kifulladóban lévő házasságból.

    A felek jót akarnak, mégis megsértik egymást, nem bíznak sem a másik, sem a saját maguk döntéseiben, a kínos perceket pedig olykor felszabadult, máskor halvány baromkodással próbálják oldani. A Beatlemánia és a menedzsment által diktált jópofa, nyegle karakterek helyett a Get Back életszagú, árnyalt, gyarló személyiségek dinamikájára épül.

    A nem keményvonalas rajongóknak emiatt a Get Back nyilvánvalóan befogadhatatlan, hiszen nagyrészt azt nézzük, ahogy a bandatagok változó intenzitással és sokszor ihlet hiányában igyekeznek összeütni valami épkézláb produkciót. Legtöbbször viszont annyira unják magukat, hogy a kamaszkorukban írt dalkezdeményekből próbálnak meg ötleteket meríteni. Ebből fakadóan viszont a sorozat annak is a dokumentuma, hogy a Beatles milyen zsenialitással képes jelentéktelen daltöredékekből mesterművet alkotni. Lenyűgöző látni például, ahogy Paul a basszusgitárján rögtönözni kezd egy dallamot, amire csak rádünnyög valamit, ezt percekig követjük, mígnem felismerjük a vezérmotívumot, és a képernyőn megjelenik a dal címe: Get Back. Ezt a tiszta, rutinszerű tehetséget ellenpontozza az a görcsösség, amivel a többi számot újra és újra, teljesen céltalanul elpróbálják. Kicsit az a benyomása az embernek, hogy a zenekar saját magát szabotálja, ami érthető is, hiszen 1969-re Lennon, McCartney és Harrison is már olyan erős és termékeny dalszerzővé érett, hogy művészi és személyes értelemben egymás elől szívták el a levegőt.

    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból
    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból

    A kissé mesterkéltnek ható marhulás, valamint a rengeteg dalfoszlány idővel kontraproduktívan kezd hatni, és a spontaneitás káoszba fordul – a Get Back ennyiben az alkotás nehézségéről is szól. A próbák között rengeteg a meddő ötletelés, amikben Lindsay-Hogg azt kifogásolja, hogy már hetek óta forgatnak, de még mindig nincs a filmnek sztorija, még mindig nincs meg a koncert helyszíne és a lemez íve, még mindig nem történik semmi. A saját maguk elé kitűzött koncertdátumok és határidő-logika ad egyfajta feszültséget az eseményeknek, de valójában a kreatív energiák szép lassú elszivárgását látjuk. Lennon nagyrészt be van lőve, bár erre csak egy Paullal történt rövid szóváltás utal, Harrison pedig inkább a szólólemezén szeretne dolgozni, miközben úgy beszél saját szakmai korlátairól, hogy jószerével ő szállítja a legkiforrottabb demókat a próbákra. A sorozat ugyanakkor képes arra a bravúrra, hogy a felvételeket egyszerre mutassa tévútként és a Beatles erős alkotóközössége melletti érvként. Az apatikus hangulat után ugyanis kész csoda, amit a tetőkoncerten műveltek. A dalok kidolgozottságából ítélve az egész produkció szinte a semmiből lesz a Beatles legjobb élő fellépése, ahol szemmel láthatóan nagyon is élvezik a közös játékot.

    Cinema verité: Filmművészeti irányzat, melynek filozófiája, hogy a világot, a valóságos eseményeket mintegy ellesi a kamera. Elméletét Jean Rouch és Edgar Morin dolgozta ki a Dziga Vertovhoz köthető kinopravdából ihletődve. A francia alak a kinopravda tükörfordítása. Szabályos forgatókönyvet ritkán használnak.

    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból
    Jelenet a „The Beatles: Get Back” című dokumentumsorozatból

    A sorozat cinema verité formanyelve az eredeti Let it Bevel szemben tényleg nem a feloszlás krónikája, hiszen nincs igazi, megrengető dráma.

    A valódi széthullás a szubtextusban marad.

    A Get Back tele van olyan apró utalásokkal, szereplőkkel és előrevetített eseményekkel, amelyek a tényleges feloszlás irányába hatnak (ilyen például Allen Klein személye, akiről Lennon hosszan áradozik, de nem jelenik meg, vagy az Apple kaotikus pénzügyei). Nagyon érdekes, ahogy Jackson műve árnyalja a Beatles feloszlásáról szőtt, fél évszázados narratívákat, de az összképen nem változtat radikálisan, hiszen nem is lehet. A Get Back a Beatles egységes arculatának, az önmagukba vetett naiv hitnek a felbomlását éri tetten – azt a folyamatot, amikor az egész helyett már csak a különálló részek összegét látjuk.

    A film adatlapja a MAFAB-on

    Pontszám 8/10

    The Beatles: Get Back

    Színes, amerikai dokumentumfilm-sorozat, 471 perc, 2021

    Rendező: Peter Jackson

    Operatőr: Anthony B. Richmond

    Szereplők: John Lennon, Paul McCartney, Ringo Starr, George Harrison

    Bemutató dátuma: 2021. november 25.

    Forgalmazó: Disney+

    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

    Pontszám 8/10
    The Beatles: Get Back

  • További cikkek