Egy időben ő volt a budapesti huszonévesek plakátarca, de mára sikerült maga mögött hagynia a generációzást. Legsikeresebb lemezéről meggyőződéssel vallja, hogy demagóg és primitív, de most végre írt egy albumot, aminek minden szövegével elégedett. Előző, zongorás lemezével a végletekig megosztotta rajongóit: az efölött érzett dühből született a napokban megjelenő Cím nélküli ötödik lemez, amin ironikusan int be a fanyalgóknak. Vagy ahogy ő mondja: cukormázzal önti le azt, hogy „kapjátok be”. Interjúnkban elárulja azt is, miért érzi úgy, hogy az M. Richárdoknak áll a világ, és miért lett szkeptikusabb a nosztalgiával, ami pedig kezdettől fogva áthatja a zenéjét.