„[N]em szabad elfelejteni, hogy az utolsó mohikán nem Uncas volt, hanem Csingacsguk” – Szilasi László készülő regénye kapcsán mesélt arról, mi foglalkoztatja jelenleg írás közben, miért érdekli jobban az ember, mint a történelem, és arról is, mit gondol az MI szépírásra gyakorolt hatásáról.

„Mi lehet a mindennél több?” – teszi fel magának a kérdést Galanthay Masa grófnő, miközben a magányos festőművész, Bíró Jenő lelkét képező egykori ház sötét szobáiban kutat. A titkot Ambrus Zoltán Midás király regényéből olvashatjuk ki.

Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen és az Óperenciás-tengeren is túl, valahol – a Győri Aliz és Száler Tímea teremtette – Hanitkában a királykisasszony álmai mindennap valóra váltak. Hamar kiderült azonban, hogy az álmai nem mindig vágnak egybe a közérdekkel.