„[N]em szabad elfelejteni, hogy az utolsó mohikán nem Uncas volt, hanem Csingacsguk” – Szilasi László készülő regénye kapcsán mesélt arról, mi foglalkoztatja jelenleg írás közben, miért érdekli jobban az ember, mint a történelem, és arról is, mit gondol az MI szépírásra gyakorolt hatásáról.

Egyre több egyetemi képzés és irodalmi folyóirat tartja kiemelten fontosnak a gyerekirodalmat, de mi is jellemzi ezeket a szövegeket? Gesztelyi Hermina a képeknek, a traumafeldolgozásnak, a gamifikációnak, a gyermeki nézőpontnak és a humornak a műfajban elfoglalt szerepéről ír tanulmányában.

„Mi lehet a mindennél több?” – teszi fel magának a kérdést Galanthay Masa grófnő, miközben a magányos festőművész, Bíró Jenő lelkét képező egykori ház sötét szobáiban kutat. A titkot Ambrus Zoltán Midás király regényéből olvashatjuk ki.