• Az állatorvosi ló

    Goda Krisztina: Veszettek

    2015.11.04 — Szerző: Pucher Bálint

    A Veszettek a legaktuálisabb hazai társadalmi és politikai kérdéseket dolgozza fel, de túl korrekten és túl sokat sűrítve egy városba, történetbe. Végül szinte olyanná válik, mint az állatorvosi ló, amin minden betegség látható.


  • „Negyvenhat éves koromra már kiütközik csupasz gyökérzetem,
    a mindig és mindenütt rászedett szegények csontjai”
    Orbán Ottó: Magyarság

     

     

     

     

     

    Goda Krisztina rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró a kétezres évek derekán az amerikai értelemben vett profi filmkészítés meghonosítására tett kísérletet: frappáns párbeszédek, klasszikus módon felépített, de izgalmas, átélhető cselekmény jellemezte filmjeiket, amelyek egy szerelmi szálat mozgatva a főhős ésszerű céljait és érzelmeit, vágyait ütköztették, ahogy a „nagy könyvben” meg van írva. Az alkotópáros első két munkája, a Csak szex és más semmi (2005) és a Szabadság, szerelem (2006) arról tanúskodtak, hogy biztos kézzel tudják az előre gyártott formákat magyar alakokkal és közeggel feltölteni, míg a Kaméleon (2008) az öntőformák feszegetését és a társadalomkritika előtérbe kerülését mutatta. A Veszettek folytatja ezt az utat, de a korábbi jelen idejű filmek pesti értelmiségi közegétől messze, egy fiktív, elszegényedett kisvárosban.

     

    Az állatorvosi ló

     

    A film középpontjában egy kamasz testvérpár áll – édesanyjuk meghalt, apjuk börtönben ül. A fiúk és barátaik életét felrázza, amikor az új rendőrkapitány a bizalmukba férkőzve polgárőrséget szervez belőlük: hivatalosan a rendfenntartás szándékával, valójában hatalmi ambícióktól fűtve.

     

    A testvéreket ábrázolva a film a rögvalóságban ábrázolja a nyomort, a fenyegetettséget, míg a társadalom, a média, a politikai erők és ellenerők bemutatása inkább modellszerű. A fivérek világa aprólékosan kidolgozott és átélhető, míg a társadalmi sík vázlatos, nagy ugrásokat tartalmaz. Főleg a politikai szerepet játszó karakterek nem eléggé árnyaltak, és ez még akkor is probléma, ha a viselkedésük és a folyamatok, amikben részt vesznek – a politika, a média és az üzleti világ alkui – teljesen reálisak. A társadalmi sík legfontosabb alakja, a rendőrkapitány is egydimenziós lett. Nem tudunk meg többet róla, mint általában a közszereplőkről a médiában, ezért nem válik igazán érdekessé. Kár, mert egyébként az alkotópáros korábbi filmjeihez hasonlóan ezúttal is precízen kidolgozott a forgatókönyv, akárcsak a karakterek motivációinak és érdekeinek hálózata – talán már túlzottan is precízen. Godáék számos szociálpszichológiai, politikai és médiajelenséget sűrítettek bele a filmbe, hogy kritikával illessék azokat, akik az „asztalra csapva” adnak hangot az emberek elkeseredettségének, igazságtétel iránti vágyának, és kihasználják őket, miközben ugyanolyan korruptak, mint akik ellen fellépnek. A fiatalokból álló polgárőrség mechanizmusainak bemutatása érdekesebbre sikerült, ugyanis nemcsak az derül ki, hogy egy jó céllal, a rendfenntartás szándékával létrejött szervezet hogyan válik támadóvá és engedi szabadjára a rasszista indulatokat, hanem az is, hogy hogyan működik az a háborús logika, ami a magyar közéletet is hosszú idő óta mérgezi.

     

    Az állatorvosi ló

     

    Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, amit majdnem minden kritika felrótt, hogy bár többször is cigányoznak a filmben, valójában egyszer sem, mert a szereplők a cigányokat mindvégig „telepi”-ként emlegetik. Goda azt nyilatkozta, hogy azért döntöttek így, mert például „az Amerikai História X sokkal didaktikusabb eszközökkel él, bár nagyon hatásosan közli mondanivalóját. Mi szándékosan nem akartuk az egyesületet egy létező csoportnak megfeleltetni, valamint a filmben szereplő etnikumokat sem szerettük volna nevükön nevezni.” Ebben az olvasatban a film nem skinheadek és cigányok, hanem a város nyomornegyedének és kevésbé csóró részének harcáról szól, de ez csak akkor működött volna, ha nincsenek neonáci jelképek és sötét(ített) bőrű szereplők. Így viszont nem szakad el a konkrétumoktól a film, és nem is nyújt reális képet a valóságról.

     

    A Veszettek a reklámjához hűen valóban aktuális társadalmi kérdéseket tárgyal, vállalható az álláspontja, de minden igyekezet ellenére inkább szemléltetőeszköz, mint izgalmas dráma. Talán kevesebbet kellett volna vállalni. Ahogy a közelmúlt legjobb, társadalmi téttel bíró magyar játékfilmjei, a Csak a szél (2012) vagy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) mutatják, semmitmondónak tűnő minitörténetekből néha jobb filmet lehet készíteni, mint nagyívű példázatokból, mint amilyen a Fehér Isten(2014) is volt.

     

    Az állatorvosi ló

     

    Pont: 6/10

     

    Veszettek
    Színes, magyar dráma, 116 perc, 2015
    Rendező: Goda Krisztina
    Forgatókönyvíró: Divinyi Réka és Goda Krisztina
    Operatőr: Babos Tamás
    Vágó: Kovács Zoltán
    Szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila, Klem Viktor, Fenyő Iván, Törőcsik Franciska
    Bemutató: 2015. október 22. (Forgalmazó: HungariCom)


  • További cikkek