Megérkezett Golecász Jorgosz első elektronikus albuma, amiben egy belső utazás részesei vagyunk. A budapesti éjszakában bármikor önfeledten táncolnánk a számokra, de az otthon falai közt is kitűnő csemege ez az 5 szám.

Nem ők az új Akkezdet Phiai, de az biztos, hogy ez a banda a legfrissebb hang a magyar hiphop újhullámában. A Slow Village három MC-jéből kettővel, Gergály Norberttel (Goulasch) és Nagy Dénessel (Nash) beszélgettünk edukált gettóról, közérzeti rapről és trapháborúról.

Egy időben ő volt a budapesti huszonévesek plakátarca, de mára sikerült maga mögött hagynia a generációzást. Legsikeresebb lemezéről meggyőződéssel vallja, hogy demagóg és primitív, de most végre írt egy albumot, aminek minden szövegével elégedett. Előző, zongorás lemezével a végletekig megosztotta rajongóit: az efölött érzett dühből született a napokban megjelenő Cím nélküli ötödik lemez, amin ironikusan int be a fanyalgóknak. Vagy ahogy ő mondja: cukormázzal önti le azt, hogy „kapjátok be”. Interjúnkban elárulja azt is, miért érzi úgy, hogy az M. Richárdoknak áll a világ, és miért lett szkeptikusabb a nosztalgiával, ami pedig kezdettől fogva áthatja a zenéjét.

Amikor ismerőseimnek azt újságoltam, hogy egy pszichedelikus rock alapú zenét játszó japán együttes koncertjére váltottam jegyet, nem az értetlenkedő arcok okozták a legnagyobb meglepetést, hanem az a csodálkozás, hogy van zenei élet az euro-atlanti tengelyen is túl. Hát van. Nem is akármilyen!