Választott már? – Kritika a Vígszínház 4-6 című előadásáról

Egy generáció rajzát mutatja be az előadás Natin (Gál Réka Ágota) keresztül, aki – míg eldönti, merre induljon tovább – Budapest egyik ikonikus kocsmájában, a 4es6os sörözőben vállal munkát. Ha úgy tetszik, a Z generáció archetípusát láthatjuk alakjában: Natit egy döntésképtelen, de tanulékony lányként ismerjük meg. Bizonytalanul válaszolgat Zsuzsi (Kovács Patrícia) kérdéseire, de gyorsan felveszi a fonalat, hogyan kell viselkedni a felnőtt életben.

Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései között gyakran találunk hasonló felépítéssel rendelkező darabokat. A fiatalság figyelmének fenntartására leginkább alkalmas száguldó dramaturgia jellemzi a Woyzecket, Az öngyilkost, A revizort és a közvetlen előzményt, a @LL3t4rgIA-t is. Nem riad vissza a trágárkodásoktól vagy éppen az aktuálpolitikai és popkulturális utalásoktól. Akik látták ezeket a darabokat, felfedezhetnek közvetlen összecsengéseket a karakterekkel, és ismétlődő rendezői sablonokat az előadások között. Szerkezetében szintén felismerhető a hasonlóság: az első felvonás – vagy egyfelvonásos darab esetén annak első fele – hamar bevonja a nézőt a repkedő poénokkal, viszont a második rész elejére a darab elfárad, és ugyan továbbra is száguld az előadás, a kiszólások és utalások tömegével záporoznak, de a nézőtéren már gyérül a nevetés. Végül érkezik egy hosszabb táncos etűd, majd pedig a komoly témát meghozó jelenet, amely elgondolkodtat és csendességbe zár.

Remek dramaturgiai eszközökkel dolgozik, és a sablonja kitűnően működik, nem hiába örvend ekkora népszerűségnek minden darabja.

Így jelenik meg a Woyzeckből ismert tv, amelyből időről időre kimásznak szereplők, vagy Szabó Sebestyén László A revizorból vagy a @LL3t4rgIA-ból már ismert karaktere – hasonló beszédstílussal, formulákkal, ahogy kibeszél a nézőkhöz, rájuk szól, magyarázza a színházi teret. Működik, humoros, magával ragadó – de már láttuk. Ő a kívülről a játszókra és nézőkre tekintő ördög ügyvédje, aki felteszi a nagy kérdéseket, amelyekre a darab során remélhetjük, hogy választ kapunk.

A marketingen túl

Remek marketingérzékkel rendezte meg ifj. Vidnyánszky Attila a darabot. A szünetben büfé üzemel a színpadon, lehet a falra írni, és lehetőséget adnak egy-egy színésszel is közös képet csinálni. Minikoncertek zajlanak, amelyeket videózhatnak a nézők, illetve Szabó Sebestyén Lászlóhoz is odaülhetünk, hogy podcastjában kérdéseket tegyünk fel neki. Mindezzel egy ingyenes és tömeges reklámot kap az előadás egy-egy közösségimédia-poszton, Insta-sztorin keresztül.

A marketingen túl mindez jó megoldás arra is, hogy bevonzza a nézőt és igazolja az ajánlóban tett állítását, miszerint „a mai fiatal érettségi utáni útkeresését” követhetjük végig, hiszen mindenkinek ismerős ezen késdobálók ragadós padlója. A színpad megnyitásával magunkénak érezzük az ismerős helyet.

Hasonló marketingfogásnak érezhetjük egy zenész-celeb, Pogány Induló jelenlétét a darabban. Ám a fenntartásaink ellenére Szirmai Marcell parádésan alakít a színpadon.

A darabbéli anyjával, Mártával (Majsai-Nyilas Tünde) szívszorító jeleneteket és kapcsolatot figyelhetünk meg. Nemcsak a rappelés a feladata, hanem finom érzelmi állapotok megélése és átadása, amit mind sikeresen abszolvál.

A helyszín miatt adott, hogy a peremvilág emberével találkozzunk a darab során. (Amennyiben a legnépszerűbb söröző peremnek tekinthető.) A darab felépítése miatt a néző nevet ezeken az elkeseredett életet élő embereken: egy törzsvendég, aki mindig részegen fekszik a pulton, egy hajléktalan vagy akár maga a kocsma tulajdonosa, aki szemetet hord be a lomtalanításokból. Mintha természetessé vált volna, hogy a mindennapok részei az ilyen kudarcos életek. Ha végignézünk egy 4-es, 6-os villamos társaságán, igaznak bizonyul ez a megállapítás. De eljut-e ez a tragédia a nézőhöz, ha mindent felold a könnyű viccekkel?

Vagy másfelől megközelítve a kérdést: vajon mennyiben tekinthető korrajznak az előadás, ha ilyen felszínes, vagy valóban ilyen felszínessé vált volna a társadalmunk?

Az Ötvös András által megformált alak elbúcsúzik a diákoktól a bankett végén, ezzel kötve össze a 4-6-ot a @LL3t4rgIA történetével, majd visszatér, de immár hajléktalanként. Elgondolkodtató a párhuzam: hogyan lesz egy darab igazgatójából a második részre hajléktalan? Karaktere gondoskodó, Natit az útján egyengető figura, aki már nem direkt módon vezeti, de végig ott van mellette, és atyáskodóan próbálja néha védeni a fiatal lányt a borzalmaktól, amelyek körülveszik.

Katartikus jelenetek

Ötvös karakterének tragédiája – mikor lánya végre felhívja, hogy megmondja, ne hívja többet – csak a darab végén bontakozik ki. Remek jelenet, mikor egy fentről érkező égi fény megvilágít a pulton egy vodkásüveget, hiszen visszatartott levegővel várjuk, hogy ez a karakter, akit úgy megszerettünk a színpadon, és aki igazi védelmezője volt Natinak, vajon elindul-e azon a lejtőn, vagy sem. A pult mellé rogyva találja Zsuzsi a boldog választási napon, de már nem áll fel Mártán segíteni, nem húzza arrébb a poharat, hanem csak saját fájdalmába temetve üldögél.

Márta karaktere az abszolút alkoholizmusba fulladt anya. Egy éven keresztül látjuk bebotorkálni a pulthoz és a felesért nyúlni. A körülötte lévők nem igazán törődnek vele, csak Ötvös András karaktere próbálja segíteni néha, de ő is inkább kineveti, miközben messzebb és messzebb rakja a poharat, hátha Márta odáig már nem tud elnyúlni. Ifj. Vidnyánszky Attila csodálatos jelenetet tesz színpadra, mikor Márta teste a pultra dőlve áll, míg a színésznő megjelenik az ajtóban.

A testen kívüli jelenet hátborzongató felismerés, kijózanító pillanat, ahogy a test groteszk pózokba csavarodva küzd, miközben Márta önmagát biztatja, hogy ne adja fel.

Egy józan pillanat, amely meghozhatná a karakter felemelkedését, jó útra térését. Hiába, a következő reggel ismét a pultig botorkál, és a felespohárért nyúl. Karakterének mégis meghozza valami a második esélyt, mikor a választás másnapján Ötvös már nem nyúl a felespohárért, hogy arrébb húzza, Márta otthagyja a poharat és a fiához megy, aki korábban annyiszor próbált hozzá közeledni. A darab egyik felszínesen olcsónak és különösen hamisnak tűnő megoldása, hogy a választás hoz gyógyírt minden személyes tragédiára, még az alkoholizmusra is, hacsak nem az irónia szemüvegén keresztül nézzük ezeket a jeleneteket, feltételezve, hogy mindezt egyfajta instant megváltásra várás paródiájának szánta a rendező.

Borbiczki Ferenc a kocsma tulajdonosát alakítva ünnepről ünnepre érkezik egy újabb „jó kis fasza cuccal”. Behord egy tv-t, egy lámpaoszlopot, sőt egy díszmagyart vagy huszáregyenruhát is. Mikor Márta testen kívüli etűdjét figyelhetjük, Borbiczki ebben a Bánk bánt idéző ruhában énekli mellette a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalt, melyet a Kárpátia együttes feldolgozásában hallunk. Arcunkba nevet a szöveg, miközben egy iszonyú élet tragikus küzdelmét figyeljük.

Natinak két udvarló közül kell választania, és egyik opció jobb, mint a másik. A punknak öltöztetett Péter (Kovács Tamás), a kocsma egyik dolgozója és egy dán turista, Erik (Medveczky Balázs) teszik neki a szépet. Bár magából az udvarlásból keveset látunk, az egymással való rivalizálást egy gyönyörű táncos etűdben figyelhetjük meg. Az ilyen szerelmi háromszögekben hagyományosan nem a nő kezében van a döntés, hanem ő kivárja, hogy a férfiak megküzdjenek, majd a győztes elnyeri kezét. Itt Nati kezében marad az irányítás, ő rohan egyik férfi karjából a másikéba, azonban ez is egy újabb pont, ahol Natinak döntenie kell.

A Vas Kitti tervezte jelmezek a hétköznapi világ egyszerű viseletei. Az egyedül kiemelkedő öltözet Zsuzsi melegítőszettje, amely Natira is rákerül a darab egy pontján. Hihetnénk, hogy Nati is elindult azon az úton, amely Zsuzsi életét jelenti, és választott valamit, ám a következő jelenetben Nati ismét saját ruhájában lép színre. Viszont az idő múlását nem csak az ünnepekhez köthető történelmi kitekintések jelzik, hanem Nati haja is, amely groteszk hosszúságúra növekszik.

A darab sűrűsége miatt a nézőnek alig van ideje elgondolkodni egy-egy részleten.

Nem csupán a fókuszban lévő Nati története fontos, hanem a nemzeti és polgári ünnepek kapcsán megjelenő etűdökben szereplő életek tragédiái úgyszintén. A múltba való visszatekintéssel a darab egyszerre állít emléket és ad példát a korábbi generációk sorsával Nati számára. Azonban ezek a súlyos jelenetek egy-egy legyintéssel el is intéződnek, kockáztatva, hogy a nézőhöz eljut-e bármilyen mondanivaló belőlük.

Mulatós az alcím, ami egyben egyfajta műfajmegjelölés, de ez is elveszhetett valahol a meghirdetés és a darab elkészülte között, mint szegény Gyöngyösi Zoltán, aki a plakátokon még szerepelt, de sérülés miatt a darabban már nem tudott fellépni. Csupán egyetlen néptáncosnak mondható betétet találunk a darabban, mulatásról tehát nincs szó, ám ha a komédia mai köznyelvi változatára akar utalni a mulatós, úgy elfogadható ez a meghatározás, mert valóban egy keserű komédiát láthatunk a színpadon. Zenéjét tekintve sem beszélhetünk mulatósról, de hallhatunk Fekete Vonat- vagy Kárpátia-számokat, illetve olyan Pogány Induló-rapeket is, melyek szövegét külön erre az előadásra írták. Szövegek és hangulat szempontjából jól válogatott populáris dalokat használ a rendező, ami persze nem mellesleg egy újabb ütős marketingfogás.

A darab zárlataként Borbiczki karaktere behoz két jelmezt, amelyet a „régi igazi színészek hordtak”. Felesége dobatná ki az egészet, de Nati kiveszi az egyiket a kezéből. A tapsrendre ismét rövid hajjal, egy hosszú, századforduló korabeli ruhában jelenik meg. Ennyi lenne a döntés, amelyet a kétórás darab során meghozott? Romantikus elvágyódás a rég- és közelmúltba?