• „A művészet termeljen profitot” – interjú Tanca Norbert producerrel

    2020.06.26 — Szerző: Várkonyi Zsolt

    Filmes szakterületeket bemutató cikksorozatunkban ezúttal egy fiatal, feltörekvő producer mesélt munkájáról. Tanca Norbert a Concorde Nation filmes produkciós iroda és zenei kiadó alapítója, producere és menedzsere.

  • Tanca Norbert  Fotó: Porkoláb Norbert
    Tanca Norbert
    Fotó: Porkoláb Norbert

    Ő volt a számos díjat bezsebelő rockdokumentumfilm, az Anna and the Barbies – Álmatlan producere, és a közeljövőben még több alkotást tervez eljuttatni a közönséghez. A harmincadik életévét hamarosan betöltő kreatívval beszélgettünk a terveiről, a magyar filmtámogatási rendszerről, az illegális letöltésekről, a mozik szerepéről, és szóba került az egyik szakmai példaképe, Andy Vajna is.

    Úgy tudom, a zenei vonalról kerültél bele a filmes világba. Mikor döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

    Román hiphopon nőttem fel, miközben Spike Jonze-klipeken, Spike Lee-filmeken, filmklasszikusokon és zenecsatornákon lógtam. Megdöbbentő volt számomra, hogy egy kézből kitartott Hi8-as kamerával mennyire szabad perspektívákat tudsz láttatni, és hogy az eszköz szabadsága mennyire demokratizálja a médiakészítést. Adta magát az ötlet, hogy kezdjünk el mi is hasonló stílusú tartalmakat gyártani a GhettoRadióra. Magyar és külföldi előadókkal készített interjúkban a zene helyett az alanyok szociológiai hátterére, személyes történetére fókuszáltunk. Bekerültem a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára [ma már Budapesti Metropolitan Egyetem – a szerk.], ahol kommunikáció és médiatudomány alapszakon az elektronikus média szakirány felé specializálódtam. Tanáraim között ott volt a magyarországi gonzó műfaj nagyja, Vágvölgyi B. András író, filmrendező is, akit a Kolorádó Kid rendezése mellett többek között Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének producereként is jegyeznek. Egy esti kurzusát azzal nyitotta, hogy Hunter S. Thompson fegyvert tartott rá az aspeni villájában, miközben András tétovázott, hogy felolvassa-e Hunternek a magyar fordítását. Felolvasta. Ekkor elköteleződtem. Vágvölgyi asszisztenseként dolgoztam a Csihar Attila énekesről szóló dokumentumfilm utómunkálatain – ekkor vált világossá számomra, hogy a produceri munkák állnak hozzám a legközelebb.

    Pontosan mi vonzott a producerségben?

    A jelenkori mozgóképfogyasztás szerintem a második írásbeliség korát hozza magával, és izgalmas a nagy egész tényezőjévé válni. Nagy formátumú producerként még újoncnak számítok, de a visszaigazolások alapján érdekes meglátásokkal reflektálok a környezetemre. Van még hova fejlődnöm, és nyitott vagyok nagyobb, akár nemzetközi rendszerekre is. Ez az ipar folyamatos átalakulásban van. Szupertehetséges művészeket ismertem meg, hálás vagyok, amiért elfogadtak és kritizáltak. A művészet és a piac találkoztatása mindig érdekelt, és szerencsére megkaptam, amit kértem. Operatív vezetőként is kísérletezhettem Budapest kulturális programkínálatának direkt értékesítésével, a médiagyártás mellett ez nagyon fontos tapasztalat volt számomra. Szerintem a művészet termeljen profitot. A magyar filmkínálatban ez a potenciál ott rejlik, elég, ha csak a nemzetközi filmkatalógusok kínálatát nézzük. Számomra ez küldetés. Az Álmatlannal bejártuk szinte az egész országot és a környező országok egy részét is. Majdnem minden mozi műsorára ránézhettem személyesen, beszélhettem mozigépészekkel és igazgatókkal Budapesttől Prágáig.

    Milyen céllal indítottátok el 2015-ben a Concorde Nation produkciós irodát és kiadót?

    A Concorde Nation a magyar piacon elérhető film- és zeneipari kreatív tehetségeket köti össze brandekkel, zenekarokkal, produkciós irodákkal, miközben 360 fokos artistmenedzsmentet biztosítunk Peller Viktor label managerrel. A szerzőibb mainstream előadókat és szerzői indie tehetségeket célozzuk. Egy licenszműsor, az Audiotree Budapest gyártási jogát is megszereztük, amit a SuperSize Recording Studióval közösen gyártottunk. A műsor három pilot részt ért meg, majd támogatók hiányában megszűnt.

    Plakátfotó az Álmatlan című filmhez
    Plakátfotó az Álmatlan című filmhez
    Kép forrása

    Hogyan jött az Anna and the Barbies – Álmatlan ötlete?

    2016-ban megkeresett Pásztor Anna menedzsere, Dénes Adél, hogy szeretnének egy színvonalas koncertfelvételt az Anna and the Barbies Fővárosi Nagycirkuszba szervezett, nagyszabású előadásáról. A film rendezésére Porkoláb Norbertet kértem fel, miután egy korábbi koncertfilmjét levetítettem a menedzsmentnek. Az Álmatlan teljes képi utómunkája, a sound design, az operatőri munka, de még a plakát is általa született meg. Igyekeztünk előremutató mintákat követni, mint például Antal Nimród Metallica-filmje, a Through the Never, ám költségvetésben annak csak egy százaléka állt rendelkezésünkre.

    Pásztor Anna egy karizmatikus frontember, akire rengeteg archetípus ráírható. Egyszerre képes megjelenni női ikonként, szórakoztató bohócként, közellenségként és pozitív antihősként, miközben négy profi zenésszel, köztük a testvérével, Simivel a lelküket is kijátsszák a manézson. Amikor megláttuk az Álmatlanból készült első vágatokat, eldöntöttük, hogy sokkal többet ki lehet hozni ebből a karakterből, mint egy koncertfilm. Mi egy A listás szerzői rockdokumentumfilmet álmodtunk mozivászonra, aminek nagy részét tizenhat kamerára rögzítettünk. Tudomásom szerint Koltai Lajos Queen-koncertfelvétele óta ilyet itthon ilyet senki nem csinált, és európai szinten is ritka. Az Álmatlan szerintem sok tekintetben rámutat arra, hogy miképpen idealizálunk és mennyire tudjuk dekódolni az idolunk tényleges üzenetét. Az eredmény egy önreflektív, narratívára épülő szerzői dokumentumfilm lett, amelyben egybeforrt Porkoláb Norbert és a Pásztor Anna nevű jelenség. A film utóélete is jól alakult, hiszen több mint hetven fesztiválra beválogatták, négy külföldi szemlén fődíjat nyert, és országosan is teltházzal vetítették a magyar mozikban. Itthon versenyzett a Magyar Filmhéten, fődíjat kapott Szombathelyen és a Vertigo Média által működtetett VOD-platformokon is elérhetővé vált.

    Említetted a költségvetést. Mennyit kellett beleinvesztálnod?

    A gyártási költségek hetven százalékát a zenekar állta, a maradék harminc százalékot pedig én és Porkoláb Norbert. Én anyagi javakat tettem hozzá, Norbert pedig magas színvonalú utómunkafázisokat, amelyek komoly költségektől tehermentesítették a produkciót. Az Álmatlan esetében a produceri munka nem áll meg annyiban, hogy beszállsz anyagilag egy projektbe, és line producerként is végigviszed a gyártást [a line producer a gyártás teljes időtartama alatt felel a filmért és a személyzetért – a szerk.], majd ha nulla fölé kerülsz, becsukod a könyvet. Esetünkben egy nagyon érzékeny folyamatról van szó, ahol a koncertfelvételtől a játékfilmes betétekig számos ember kultúráját és élethelyzetét kellett összhangba hozni. A zenekari menedzsment, így különösen Dénes Adél segítsége nélkül megrekedtünk volna bizonyos helyzetekben, alkotói és produceri kvalitásoktól függetlenül. Porkoláb Norbert iszonyatos megpróbáltatások közepette, otthon végzett munkával hozta ki magából ezt a minőséget. A befektetések mértéke eltörpül az elhivatottság mellett. Sándor Pál, Rófusz Ferenc, Koltay Gábor, Kollarik Tamás és számos szakmabeli gratulált a rendezőnek a teljesítményért, nekem a kampányért, gyártásért. Az Álmatlan esetében az anyagi keret nem ért fel a tenni akarás mértékéhez.

    Az Álmatlan vetítésén
    Az Álmatlan vetítésén
    Kép forrása

    A filmproducerek munkájáról az átlagnéző többnyire annyit tud, hogy ő szerzi a pénzt az alkotáshoz, de nyilván ennél jóval összetettebb a szakma. Mitől lesz sikeres egy producer?

    Engem sokan jellemeznek úgy, hogy végtelen a türelmem. Ez legalább annyira van a káromra, mint hasznomra. Azt gondolom, hogy a rendszer fontosabb, mint az egyén, de az egyén stabilitása működteti a nagy egészt. A filmkészítés csapatjáték, egy kompozíció. Az eredmények tükrében az alkotócsoport belső hierarchiája mérlegeli, mi térült meg, és mi volt felesleges kényszer. A feladatom, hogy egészséges mértékig a premier után is éberen pihenjek. Véleményem szerint azzal ártasz a legtöbbet, ha végsőkig hajtod a csapatot a saját pozíciód legitimálására, majd hirtelen átugrasz egy másik projektbe. A producer megnevezés műfajonként változik, de valóban, klasszikus filmszakmai értelemben a költségvetést teremti elő, vagy igazítja a produkció méretére a már meglévő büdzsét.

    Egy film gyártásakor az állami támogatás igénylése mennyire lehet opció egy olyan cégnél, mint a Concorde Nation? Mit gondolsz a jelenlegi magyar támogatási rendszerről?

    Épp a Hortobágyra történő kitelepítésekről készítünk egy dramatizált dokumentumfilmet Harsányi Domonkos filmesztétával, ugyanebből egy játékfilm forgatókönyve is fejlesztés alatt áll, amelyet koprodukciós partnerekkel, szakértői támogatással, európai és hazai moziműsoron tudok elképzelni. Az Utolsó Generáció témaválasztását illetően jogosnak ítélem az állami támogatás igénylését, hiszen az 1945 utáni történelmünk egyik legsötétebb korszakának, a megsemmisítő tábornak induló gulágok törölt identitású túlélőivel foglalkozunk. Osgyáni Gábor és Gulyás Gyula támogat védnökként a pályáztatásban, eddig kétszer pattantunk vissza, de újból próbálkozunk.

    Ugyanakkor úgy gondolom, hogy egyes szórakoztató műfajok esetében indokoltabb volna kereskedelmi médiumok többségi támogatására pályázni és kevesebb állami finanszírozást igénybe venni.

    A sorozat- és filmfogyasztási szokások megváltozása nem konvencionális támogatási forrásokat hozhat magával. Szerencsésnek gondolom a Filmintézet működését, de szerintem sokan szeretnénk tőkeerős irodákat építeni egy száz–háromszáz milliós, egész estés, független film elkészítéséhez. Ehhez a fogyasztók kíváncsiságának fenntartásán és az értékesítésen kell dolgoznunk.

    Milyen filmek gyártását, forgalmazását tervezitek még?

    Jelenleg egy januárban gyártott rövidfilm nemzetközi premierjére várunk, amely három kontinensen forgott, én a budapesti producere voltam. Szeretném befejezni az Utolsó Generációt, mivel tavaly tragikus hirtelenséggel hunyt el a történet egyik alanya, ugyanezt nem szeretném megvárni a többiekkel kapcsolatban. Elsőfilmes barátom, Brautigam Bertold fényképezte a Feltámadás című rövidfilmet, amelynek utófinanszírozására jelenleg is támogatókat keresünk, a film rendezője Simon Gergő, producere Mécs Mónika. A felsoroltakat szeretném minél nagyobb közönség elé juttatni.

    A Concorde Nation logója
    A Concorde Nation logója
    Kép forrása

    Mennyire tartod fontosnak a díjakat, szakmai elismeréseket?

    Kompetitív embernek vallom magam, és hiszem, hogy a díjak meghatározzák, hova tartunk, és adott szűrő szerint mennyit ér a teljesítményünk.

    Egyes filmesek szerint az illegális letöltés lopásnak számít, és vissza kell szorítani, mások viszont nem tartják problémának, hogy az alkotásuk felkerül egy Torrent-oldalra, mert annál többen látják. Producerként melyik állásponttal értesz egyet?

    Az Álmatlant tavaly nyilvánossá tettük az Indexen. Porkoláb Norbert nemrég készített egy 4K-s verziót egy jelentből, amit lehet, hogy megosztunk Torrenten, hogy minél jobb minőségben terjedhessen. Intézményi szinten a Filmarchívum elképesztő munkát végez, főleg a karantén alatt voltak elérhetőek a felújított, digitálisan masterelt kópiák. Szerintem vagy legyen legalizált és a jogutódok számára nem káros a letöltés, vagy hozzunk létre egy streamingalternatívát az örökségünk számára. Mindkettőre több érvem is van, de a minőségtelen felbontású lopás többet árt az alkotóknak, mint egy jó minőségű Torrent.

    A legnagyobb segítség egy filmnek a word of mouth, amikor elmondod a barátodnak, hogy hú, ezt nézd meg, ez egy állati jó film” – mondta egy 2016-os interjúban Andy Vajna. Egyetértesz a kijelentéssel?

    Egyetértek. A környezet változott, az üzenet nem. Andy Vajna az egyik szakmai példaképem. A munkamódszere és gazdasági magatartása kívülről nézve hagyott maga után kérdéseket, de ennyire kiterjedt globális kapcsolati tőkével és szakmai tapasztalattal kevesen rendelkeznek. Elindított egy folyamatot, amire előtte nem volt példa.

    Vajna pontosan tudta, hogy a szerzői önkifejezésen kívül mi vonzza be a nézőt. A film az összművészeti szenzációk terepe.

    Egyes vélemények szerint a járvány a filmnézési és forgalmazási trendeket is teljesen átírhatja, ami miatt kevesebben járnak majd moziba. Mit gondolsz erről?

    A moziélmény nemcsak a filmről szól, hanem a környezetről. Szerintem egy társadalom kulturális indexét képezi a művelődési és szórakoztatóipari intézményekben töltött ideje is. A mozizás egyfajta felelősség és tiszteletadás. Megtisztelsz a figyelmeddel, mi pedig a munkánkkal. A mozi olyan kulturális színtér kellene legyen, amely reagál a piaci változásokra. Akár ha csak a Toldi Mozit veszem példának, vannak rentábilis fenntartási modellek. A járvány hatását inkább kényszerített evolúciónak és a szolidaritás példájának tartom, lásd Cannes premierátadásait. A mozik és a fesztiválok az értékesítési lánc alapkövei. Az Álmatlan utóértékesítésének kimondottan jót tett a karanténidőszak, mivel sikerült értékesíteni a sugárzási jogot.

    Az Álmatlan forgatásán
    Az Álmatlan forgatásán
    Kép forrása

    Az elmúlt években jelentősen megváltozott a zenei lemezek szerepe, fontossága. Mit tud nyújtani a Concorde Nation egy fiatal, feltörekvő zenei előadónak?

    A Concorde Nation kiadói oldalról jelenleg a nemzetközi piacra lépésen dolgozik. Mára a katalógusaink jogosíthatóak Kína egész területén és a visegrádi országokban is. Alapító tagjai vagyunk a Magyar Független Lemezkiadók Egyesületének, ami a nemzetközi szervezet, az IMPALA tagja, és számos, nemzetközi vizeken szerzett szakértelmet hoz Magyarországra. A közeljövőben két albumot adunk ki digitálisan – egyelőre legyen titok, hogy kiktől, de szerintem szuper félévünk lesz. A fizikális kiadványaink kazettákon, többnyire gyűjtőknek készülnek.

    Ha már a feltörekvőknél tartunk, szerinted mennyire kapják meg a figyelmet a magyar online médiában a még be nem futott előadók?

    Számomra az is befutott előadó, aki három egymást követő estén megtölti a Budapest Parkot, és az is annak számít, akit a tizenöt–huszonöt éves korosztályban kihangosítva hallgatnak az ingázó busz hátsó ülésén. A mi előadóink az utóbbi kategóriát képezik egyelőre. A magam értékítélete szerint egy művész sose lehet elég népszerű. Számos, általam ismert előadó nem kívánja különösebben a média figyelmét, hiszen ő maga a médium. Megfordulóban vannak a kapuőri szerepek, de szívem szerint én több zenei ajánlót olvasnék. Vannak szerzők, akiknek kimondottan hiányolom az írásait, és csodálom azokat, akik mindent beleadva visznek kulturális felületeket – de hát mire költsünk, ha nem a kultúrára? Ahogy a rendezők, úgy a zenei előadók esetében is vannak, akik nyűgnek élik meg a sajtókampányt, pedig hosszú távon maguk alatt vágják a fát.

    Pásztor Anna az Álmatlan című filmben  Fotó: Ambrus László
    Pásztor Anna az Álmatlan című filmben
    Fotó: Ambrus László

    Mi a kitűzött célod a következő évekre?

    Mellettem mostanában rázósak a hétköznapok, mégis sokan támogatnak. Ezért minden nap hálát adok. Az eddigi elismerések és felkérések mellett a legnagyobb szakmai siker az volna számomra, ha húsz éven belül stúdiót alapítanánk Nagyvárad és Debrecen között, a következő öt évben pedig további szerzői és közönségbarát tartalmakat szeretnék képernyőre vinni.

    bb

    Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató cikksorozatban:

    Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

    Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

    „Ez a szakma nem adja könnyen magát” Interjú Lemhényi Réka vágóval

    Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

    Képek használati utasítás nélkül Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

    A színpad mindennek az alfája és ómegája” Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról


  • További cikkek