×

Feljegyzések egy kisemberről
Antal Nimród: A Viszkis
Szabó Ádám
2017 // 11. 27

Hazatért a Kontroll rendezője. Antal Nimród második magyar filmje szokatlan, ámde indokolt perspektívát választ: A Viszkis nem annyira akciófilm, mint inkább karakterközpontú bűndráma.

Kétségtelen, hogy a Kontroll szimbolikus megváltásregéje biztosabb kézzel követett egyetlen vezérfonalat, ám A Viszkissel kapcsolatos kételyeink gyorsan elillannak Ambrus Attila erdélyi éveinek ábrázolásakor. Belső konfliktusoktól, maszkulin tekintélyfitogtatástól terhes övezetbe kerülünk, málló falak közé: brutálisan diktatórikus szocialista miliőbe ágyazott javítóintézeti epizódok jönnek széthullott családdal, a férfiasság csimborasszóját jelentő katonasággal – a Viszkis a hatalom fogaskerekeként, uniformisban, géppisztolyt szorongatva tanúsít emberséget földijei iránt, parancsnokaival ellentétben.

Antal Nimród a főszereplő vesszőfutásának bemutatásakor háttérbe szorítja a rendszerkritikai élt, lemond a médiaszatíráról vagy a humoros betyár-zöngékről, inkább egy karakterre kihegyezett suspense thrillert kapunk – a film szociodrámai-történelmi kivitele is a bankrablóhős kínlódását dúcolja alá. Puszta túlélésért cselekszik Ambrus. Tehervonat alatti függeszkedésétől a tenyerébe vércsíkot hasító huzalos szökéséig valamennyi lépése esendő-emberi, ezért közülünk valóként pályázhat rokonszenvre. A hősábrázolás nem didaktikus vagy manipulatív: az újságok szalagcímei, a híradórészletek pusztán eseményösszegző görög tragikus karként, olykor a Született gyilkosokat idéző videoklipes gyorsmontázsként lapozzák át a hősmitológiát. Noha a Szomszédok beszélő fejes üzenetéről a Ceausescu-kivégzésre váltó tévéadás vagy a Kriminális műsorba kerülése ironikusan posztmodern csengésű, Antalt főként a komorabb zsiványpillanatok foglalkoztatják. Szorongónak, kutyaszorítóba ragadtnak, fájdalmasan introvertáltnak érezni a Viszkist. A vásznon kezdő Szalay Bence nagyrészt pontosan jeleníti meg a bűnözőben rejlő ambivalenciát, plusz Antal is észnél van, csodálatosan rímelteti a széfkifosztásokat az opponens nyomozó belső kötélhúzásával. Jin-szerepben Ambrus korántsem rossz ember, inkább gyarló, bankrablásai rövid játékidejűre nyesett, szükséges törvényszegések, nem laza, glamúr-bűnözői momentumok. Tudja, írott és íratlan szabályokat hág át, ám napról napra kínok nehezednek rá, zaklatottan követi céljait. Szürke zónában ténfereg, csakúgy, mint Bartos nyomozó. Schneider Zoltán játékában elénk tárul a jang: a bulldogtermészetű igazságoszlop rendszeretetét famíliájának darabokra esése, sikertelenségéből fakadó frusztrációja árnyalja. Miközben Ambrus Attila meneküléseit a Pusher-trilógiából rémlő baljós zúgásként, morajként festik alá Yonderboi – a Kontroll Neo-számaival vetekedő erejű – taktusai, Bartost legyűri az íróasztalával szemben tornyosuló dossziék halma. Minimalista rendezői húzások fokozzák a szereplőkben dúló viharokat. Akár a gyakran megbillenő lelki egyensúlyú rablóról, akár az izzadó, remegő kezű, tablettaszedő pandúrról, akár az árulást szomorúan, arcán végigfolyó könnycseppel tudomásul vevő jégkorongedzőről van szó, A Viszkis a kevesebben látja meg a többet.

Egyedül Ambrus Attila szerelmi melodrámája bántóan maszatos. Kata és Attila szomorúan végződő románcába férfiasan pózoló hokisok, nagyképű egyetemisták, burzsoá műmosolyt erőltető, xenofób szülők kritikáját csempészi a film, de maga a lamúr vázlatosan skiccelt, klisés bemutatása egy bűnözés által szétvetett párkapcsolatnak – és ezen aligha segít az álomnőt játszó Móga Piroska gépies-teátrális alakítása. Klem Viktor azonban helytáll az üres fejű, tette súlyát alig érzékelő, végül lebukó sportoló-bűntársként, a szocializmusból vadkapitalizmusba való átmenetet szimbolizáló, ritmusos bankrablás-szekvenciák potenciálja sem kiaknázatlan. Jól működnek a film akcióthriller-elemei: az Elhagyott szoba motellabirintusában bujkáló pár thrillerén, a Ragadozók ember–vadászszörny ütközetén edződött Antal Nimród technikai érzékét bizonyítják a sztoriba organikusan illeszkedő lassítások, a legjobb magyar hagyományokat idéző (lásd legutóbb: Jupiter holdja) míves, nyaktörő autós üldözések. Mindezek az elemek nem szorítják ki a film centrumából a főalak perifériára lököttségét, Csíkszeredán és az ébredező pénzgazdaságú Magyarországon egyaránt kínzó félreállítottságát. Ambrus Attila nem félisten, sőt már-már az átlagember középszere jellemzi: csupán boldogulni próbáló fickóként jár-kel, pánikban lesi az őt hajkurászó rendőrautókat. A kisebbségi létet vizsgáló dolgozatként ugyanolyan hatásos a film, mint a magyar viszonyokat kérdőre vonó, fekete humorral, az igazi Ambrus Attila cameójával átitatott tragikomédiaként. A hányatott erdélyi sors a szabadnak vélt Budapesten is űzi a rossz útra tért hokikapust, akit kafkai bürokráciai csapdákba zuhanó, állampolgárságot szerezni igyekvő, leharcolt figuraként látunk.

A remekmű státuszáról a felütés bizonytalanságai és az elkapkodott finálé miatt csúszik le A Viszkis. Bár a Dögkeselyű pengeéles társadalomkritikája, A nyomozó játékos bűnvadászata után Antal Nimród mozija nem jelent újabb mérföldkövet a hazai bűnfilmek között, mindenképpen ügyes darabja a zsánernek.

Pontszám: 8/10

A Viszkis
Színes, magyar bűnügyi thriller, 2017, 126 perc
Írta és rendezte: Antal Nimród
Operatőr: Szatmári Péter
Szereplők: Szalay Bence, Schneider Zoltán, Móga Piroska, Klem Viktor, Gazsó György
Bemutató dátuma: 2017. november 23. (Forgalmazza: InterCom)

A Kortárs programsorozatának keretein belül 2018. június 4-én 18:30-tól A Viszkis című filmet vetítjük a Budapest Pontban, utána pedig Kovács Zoltánnal, a film vágójával beszélgetünk. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Részletek a Facebook-eseményben.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben