• A 2010-es évek legjobb magyar dokumentumfilmjei – 1. rész

    2020.05.21 — Szerző: Jónás Ágnes

    A jól sikerült nagyjátékfilmek mellett fokozatosan telik meg figyelemre méltó dokumentumfilmekkel a hazai filmpiac. Kétrészes cikksorozatunkban összegyűjtünk néhány, szociológiai és esztétikai szempontból is becses alkotást az elmúlt évtized terméséből.

  • A 2010-es évek legjobb magyar dokumentumfilmjei

    Gettó Balboa (2018)

    Rendező: Bogdán Árpád

    A 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatták be Bogdán Árpád alkotását, amely katartikus megváltástörténetből válik a Rockyhoz hasonló, szívhez szóló bokszfilmmé.

    A Gettó Balboa egyáltalán nem hatásvadász, visszafogottan, szinte csendesen mesél.

    Érdekessége, hogy két fontos történet is megjelenik benne: az egyik azé a Sipos Mihályé, aki a 2000-es évekig a budapesti VIII. kerületi alvilág egyik meghatározó figurája volt, majd egy utcai leszámolás és sérülés után jó útra tért. „Sporttal a drog ellen” mottóval bokszegyesületet hozott létre, mely a VIII. kerületben élő hátrányos helyzetű roma gyerekeket karolja fel. Tanítványai közül kiemelkedik a szorgalmas és tehetséges Szabó Zolika (ma már kisváltósúlyú magyar bajnok), aki válaszút előtt áll: vagy az éjszakai élet mellett dönt, vagy profi ökölvívó lesz, és ringbe száll álmaiért. Bordás Róbert operatőr fekete-fehér képei a főszereplők lelkében dúló harcokat erősítik, egyben szerzői filmes jegyeket kölcsönöznek az alkotásnak. A néző – pont ezért – inkább a képek egyediségére és nem a cselekményre fókuszál. A Gettó Balboa nemcsak egy többszólamú, példaértékű kitöréstörténet, hanem bepillantást enged az amatőr és a profi sportélet világába is. 2018-ban elnyerte az Ake Dikhea? Roma Filmfesztivál legjobb filmjének járó díját, egy évvel később pedig a legjobb dokumentumfilmnek és a legjobb operatőrnek járó Magyar Filmdíjat, valamint a Pekingi Filmfesztivál dokuszekciójának elismerését.

    A film elérhető itt

    Könnyű leckék (2018)

    Rendező: Zurbó Dorottya

    Zurbó Dorottya első önálló, egész estés dokumentumfilmjének főszereplője Kafiya Said Mahdi, a Szomáliából tizenöt évesen elmenekült fiatal lány. Amikor megtudta, hogy apja erőszakkal akarja – némi jószágért cserébe – férjhez adni, hónapokig vándorolt, majd végül hazánkban kötött ki. Elhatározta, hogy megtanulja a nyelvet, magyarul teszi le az érettségit, közben pedig munkát keres, és új barátokat szerez. A hét éve Magyarországon élő lány hatalmas utat tett meg, fizikailag és lélekben egyaránt. Zurbó három éven át követte Kafiya sorsát, forgatott a fóti és a budapesti gyermekotthonban, a lány munkahelyein, górcső alá vette megpróbáltatásait, beilleszkedési kísérleteit. A külső narrációt mellőző alkotás megmutatja, milyen gyakorlati akadályokat kell leküzdenie annak, aki megpróbál egy idegen kultúrába beilleszkedni, másfelől érzékelteti azt a lelki terhet is, amit az otthon elhagyása okoz.

    A Könnyű leckék olyan egyetemes kérdéseket feszeget, amelyekkel minden idegenbe vándorolt embernek szembesülnie kell.

    A stáb objektíven rögzíti az eseményeket, ugyanakkor a főhős belső vívódásait zeneileg és képekkel is érzékelteti (operatőr: Natasa Pavlovskaya, zene: Balázs Ádám). A Könnyű leckék világpremierje a Locarno Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában volt, később elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmkritikusok Díját. Zurbó Dorottya filmje szívbemarkoló felnövéstörténet, amelyet mindenkinek látnia kell legalább egyszer.

    Álmatlan (2017)

    Rendező: Porkoláb Norbert és Tanca Norbert

    Az Anna and the Barbiesról készült dokumentumfilm a magyar mozikban hónapokon át telt házas vetítésekkel futott. A zenekar 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott lemezbemutatót, amely az Utópia turné része volt. E fellépés felvételei adták az alapot az Álmatlan koncert- és dokumentumfilm megalkotásához. Az alkotók gyorsan besöpörték a Savaria Nemzetközi Filmszemle „Legjobb dokumentumfilm” címét, és egy kalkuttai kultfilmes fesztiválon három díjat is nyertek. A hazánk egyik legkarizmatikusabb bandájának mindennapjait bemutató alkotásban Pásztor Anna énekes monológja és koncertek klipjei váltakoznak, de megszólalnak a zenekar tagjai is az Utópia című lemezzel és a turnéval kapcsolatban.

    Nemcsak a koncertek legjobb pillanataiból kaphatunk pazar kollázst, de a vadóc Anna lelkébe is beleláthatunk.

    Az Álmatlan olyan lett, mint maga a frontember: megosztó. Van, aki porig alázza a filmet, van, aki imádja. Egy próbát mindenképp megér.

    A film elérhető itt

    Jégszekrénybe zárva (2016)

    Rendező: Csabai Kristóf

    Csabai Kristóf dokumentumfilmje ablakot nyit a fogyatékossággal élők sajátos világára, elfogadás iránti vágyaikra. Olyan kérdésekre keres választ, mint például hogy mennyit ért meg a mi bántónak, türelmetlennek és érzéketlennek ható világunkból egy autista gyerek. A néző felismerheti az autizmus-spektrumzavarra jellemző, szokásostól eltérő gondolkodásmódot, érzékelést, miközben szembesülhet a fogyatékossággal élők felé megnyilvánuló, sokszor közömbös, de inkább kirekesztő emberi magatartással. Az ingyenes oktatási anyagként készült filmmel az alkotók egyfajta missziót teljesítenek: erősíteni igyekeznek a toleráns gondolkodást és hozzáállást. A képi megjelenítés és hanghatások a gyerekek részére is érzékletesebben, érthetőbben teszik láthatóvá a furcsa viselkedés mögött meghúzódó okokat, a fogyatékosságot. A Jégszekrénybe zárva sztereotípiákat kerülő, érzékenyítő alkotás, ezért beszélgetésindítóként jó szívvel ajánlják pedagógusoknak, szülőknek és mindazoknak, akik szeretnék jobban érteni az autizmus-spektrumzavarral és úgy általában a fogyatékkal élőket.

    Folyékony arany (2019)

    Rendező: Almási Tamás

    A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Almási Tamás a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált dokumentumfilmje Tokaj vidékére kalauzolja a nézőket. Emberi sorsokon keresztül látunk bele legendás borunk, a tokaji aszú elkészítésébe, valamint a borvidék jelenlegi helyzetébe. Három borász környezetének és történetének bemutatása világítja meg, hogy mit is jelent a 21. század elején, az államosított földek magánkézbe kerülése után huszonöt-harminc évvel a tokaji borkülönlegesség készítése, a brand népszerűsítése. A filmben a legnagyobb hangsúlyt Szepsy István kapja, akinek családja már az 1500-as évektől termel bort a környéken. A stáb nemcsak otthonában vagy a szőlőben kapja lencsevégre a borászt, hanem elkíséri külföldi útjaira, így a nemzetközi színtéren való szerepléseikor, borásztalálkozókon és borliciteken is követi. A hagyományos és a korszerű borkészítés ötvöződése Bacsó András, a spanyol Vega Sicilia tulajdonában lévő Tokaji Oremus Pincészet vezetője által bomlik ki leginkább, a harmadik szereplőn, Alkonyi László újságírón keresztül pedig bepillantást nyerhetünk a tállyai kisbirtok, a Kaláka Pince miliőjébe. Vízkeleti Márton operatőr szépen megkomponált képei és Dés László zenéje ízlésesen nyomatékosítja a film hol harmonikus, hol feszült pillanatait, az ember és természet örökletes harcát.

    +1 kitekintés: Katinka

    Elképesztő összegből, ötszázötvenkilencmillió forintos állami támogatással készül portréfilm Hosszú Katinkáról, amelynek producere Lajos Tamás, forgatókönyvírója és kreatív producere Köbli Norbert, rendezője Pálinkás Norbert. A forgatás idén februárban indult – a stáb szárazon (többek között Los Angelesben) és vízen követi majd Hosszú Katinkát, amint a végül elhalasztott tokiói nyári olimpiai játékokra készül, sőt, még a mostani járványhelyzet is meg fog jelenni a filmben. A jelenben kibontakozó, izgalmas történettel párhuzamosan az alkotók arra vállalkoznak, hogy az Iron Lady életútját, múltját is bemutassák. A premier a tervek szerint a 2021-re halasztott tokiói olimpia után várható.


  • További cikkek