×

Gótika és fantasy a metal zenében
Vallás és mitológia a metal zenében IV.
Fejes János
2015 // 09. 02

Az utolsó felvonás­ban belépünk az iroda­lom és a fikció vilá­gába. Ahogy a korábbi feje­zetek­ben antik és pogány míto­szok újra­értelme­zésé­vel talál­koztunk, úgy most is né­hány ki­emelt példán keresz­tül szeret­ném bemu­tatni a góti­kus és a fan­tasy iroda­lom hason­lóan fontos és meg­hatá­rozó szere­pét a metal világán belül.

Bevezetés


A kanonizált vallási szövegek, mítoszok és mondák világától utolsó felvonásunkban elköszönünk, és belépünk a fikció és az irodalom világába. Ahogyan az antik és pogány mítoszok újraértelmezésével, újra- és továbbírásával találtuk szemben magunkat a korábbi fejezetek anyagában, úgy most is néhány kiemelt példán keresztül szeretném bemutatni a gótikus és a fantasy irodalom hasonlóan fontos és meghatározó szerepét a metal világán belül.


Az nem kétséges, hogy a metal dalszövegek is irodalmi szövegek – nyilván nem a magas, hanem a tömegkultúra termékei, de ahogy ezt már korábban említettem, a metal zeneisége mellett szövegi megformáltsága a második legfontosabb jellemzője. Ennek megfelelően alkalmazzák az intertextualitás eszközeit a korábban kiemelt zenekarok szövegírói, amely szövegalkotási technika még inkább hangsúlyossá válik, ha kanonizált irodalmi művek inspirálnak dalszövegeket. Mivel a metal árnyas és sokszor agresszív igényeit a fantasy és a gótikus irodalom elégíti ki, ezért a továbbiakban három témában, illetve szerzői életműben merülünk el kicsit bővebben. Az első a gótikus romantika legfelkapottabb kortárs figurája, a vámpír lesz, akit a 20. század eleji sci-fi és horror mestere, H. P. Lovecraft követ, bezárva a kört a fantasy máig töretlen népszerűségnek örvendő keresztapjával, J. R. R. Tolkiennel.


Iron Maiden – Murders in the Rue Morgue:


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=JQHZ0glSyMQ[/embed]


A fent hallható szám illusztrálja számunkra legjobban talán az irodalom és a metal kapcsolatát, amely az Iron Maiden tálalásában folytatja az eddigiekben megkezdett tendenciát – a téma természetéből adódóan elhagyva a korábbiakban oly könnyedén kiolvasható ideológiai polarizációt. Az Edgar Allan Poe klasszikusát (A Morgue utcai kettős gyilkosság) megidéző szám nemcsak tematikájában illeszkedik a borongós, árnyas hangulathoz, amely a metal zenét jellemzi, de remek hidat is képez a magasirodalom és a populáris kultúra között.




A vámpír


A görög mitológia szörnyetegei, mint a kentaurok vagy a lernai hydra mellett az európai folklór legelterjedtebb réme a román és szláv mondákból ismert élőhalott, embervéren élősködő vámpír. A Vlad Tepes („Karóbahúzó”) havasalföldi fejedelem életrajzával is átszőtt modern vámpír alakjának kialakítása a viktoriánus kori gótikus irodalom két kiváló szerzője, Bram Stoker és Sheridan Le Fanu nevéhez fűződik. Műveik, a Dracula és a Carmilla alapozták meg a 20. század második és a 21. század első felének kortárs vámpírmítoszait. Alakjaik misztikusak, különös erőkkel rendelkeznek, nem áll távol tőlük a szexualitás sem – vagyis minden olyan jellemzőt magukon viselnek, amely akár a kaotikus, akár a dionüszoszi altípusok számára érdekesek lehetnek.


Az 1970-es években a punk undergrounddal párhuzamosan kialakult deathrock és gothic rock mozgalom igen sokat merített a gótikus irodalom ezen figuráiból (is), amely a ’90-es évek eleji, metallal való fúzió után a gothic metal egyik igen kiemelt témájává vált. A gothic metal szinte tisztán csak a kaotikus tematikát követi, nevében mind a gothic rock zenei, mind a gótikus irodalom szövegi örökségét hordozva. Szintén a kronológia elhagyásával néhány igen jellemző példával szeretném e kérdés feldolgozását szemléltetni, amelynek első eleme a portugál Moonspell igen beszédes, Vampiria című dala.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=WDXph-MuCLg[/embed]


Bár a Moonspell gothic metalja csak érintőlegesen foglalkozik a vámpírtematikával, találunk olyan zenekarokat is, akik egész munkásságukat és nevüket is a fiktív vérszívó köré építik fel. Ennek kiváló példája az olasz Theatres des Vampires, amely Anne Rice mára klasszikussá vált művéből, az Interjú a vámpírral című regényéből kölcsönzi nevét, alant pedig megtekinthető a fent említett vámpíralapmű, a Carmilla előtti tisztelgésül készült számuk klipje.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=tkg2yb6lAbk[/embed]


Bár a dal és a videó felcseréli az eredeti történet nemi szerepeit, mintegy modernizálva a mai erotikával túlfűtött közhangulathoz a narratívát, kiváló párhuzamba állítható az Iron Maiden már idézett számával.


Mivel azonban nem csak a román–szláv mondavilág rendelkezik vérszívó mitológiai lényekkel, így a korábban már szintén megidézett Therion egy újabb számával ismerkedhetünk meg, amely az ószövetségi héber mitológia vérszívójával, az Aluqah nevű démonnal foglalkozik. A Példabeszédek Könyve 30:15-ben említett lény így jelenik meg a Therion zenéjében:


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=v9C96sW4_q0[/embed]


A gothic metal mellett – főként a téma kegyetlen és véres természete miatt – a black metal is érdeklődik a kérdés iránt. Nem véletlen tehát, hogy Skandináviából több zenekar is foglalkozik a témával, nemcsak Vlad Tepes, de a hírhedt legendák révén ismert Báthory Erzsébet személye miatt is. Így vehette fel névnek a black metal egyik svéd alapbandája a Bathoryt vagy Norvégiából szintén e tájat megidéző zenekar a Carpathian Forestet. Zenei aláfestésként pedig szintén Norvégiából szól a Transilvanian Hunger a Darkthrone-tól.



[embed]https://www.youtube.com/watch?v=4iaj2w7Bp58[/embed]





Howard Philips Lovecraft mitológiája


A 20. századi science fiction és horrorirodalom megkerülhetetlen alakja a providence-i Howard Philips Lovecraft. Rövid élete (1890–1937) és karrierje ellenére irodalmi hagyatéka a mai napig kultusznak örvend, amely sajátos, csillagrendszereket átszelő horrorjára épül. Az általa „kozmikus indifferenciának” nevezett esztétikum alapja a világunkat átható olyan erők jelenléte, amelyek kora és mérete is eltörpíti az általunk emberi civilizációként ismert porszemet. A mélyűrből érkezett rémek, mint Cthulhu és Dagon, valamint az őket követő kultuszok számára az emberi élet csak egy szempillantás, amelyen könnyen és kíméletlenül gyalogolnak keresztül.


Hősei mind a kozmikus titkok súlya alatt rogynak meg, elveszítvén a harcot ép elméjükért. Külön érdekessége a lovecrafti életműnek, hogy az általa lefestett ősöreg lények egyike sem gonosz. Vérfagyasztó természetük és könnyed rombolásuk nem morális alapokon nyugszik, nem gonoszak, csupán csak mérhetetlenül közönyösek mindennel szemben, amely nem közelíti meg dimenzióikat. Ez az elképesztő távolság az egyszeri ember és a kozmosz lényei között a kaotikus dalszövegek számára igazi kincsesbánya, nem véletlen tehát, hogy kiemelt jelentőséget kap a metal legtöbb zsánerén belül.


Kezdésként két igazi túlélő zenekar egy-egy számáról emlékezünk meg. Az egyik leghíresebb, lovecrafti témákat idéző dal a Bay Area egyik alapcsapatától, a Metallicától származik 1984-ből, a Ride the Lightning-lemezről. Bár ahogy említettem, a szám a leghíresebbek között van, ezzel együtt a kakukktojás szerepét is betölti. A The Call of Ktulu Lovecraft talán legismertebb munkáját (magyarul: Cthulhu hívása) dolgozza fel – dalszöveg nélkül. A majdnem kilencperces instrumentális tétel az egyik legősibb rémmel való találkozást idézi fel számunkra.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=oHfUtExVMm8[/embed]


A másik igazi death metal kuriózum, a Morbid Angel 1991-es klasszikusáról, a Blessed are the Sickről származó Ancient Ones, amely a lovecrafti és a sumer–akkád mitológiából meríti az inspirációt, párhuzamot vonva az ókori Közel-Kelet népei által tisztelt istenek és a kozmikus indifferencia képviselői között.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=5nV8d3vu_Yc[/embed]


Mélyebbre hatolva az undergroundban, a Brit-szigetek legsikeresebb extrém metal exportcikkétől, a Cradle of Filthtől hallgatunk meg egy dalt, amely szintén Cthulhu alakját járja körül. A gothic extreme metal zászlóshajójaként is ismert ipswichi zenekar napjainkban vagy a feltétlen rajongás, vagy a végletes megvetés tárgya. Akárhogy is állunk hozzá a bandához, a gothic metal színtér fontos fekete foltjaként kell rájuk tekintenünk, akik ehhez mérten foglalkoznak különféle árnyas témákkal.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=1mN6SbvI3c0[/embed]


A második cikkben már bemutatott görög Septic Flesh/Septicflesh szintén kiemelt érdekesség: jó példája annak, ha egy, a kanonikus mitológiákkal foglalkozó zenekar a fantasy és sci-fi felé is fordul inspirációért. Ez számunkra azt is jelezheti, hogy a mítosz, legyen az ókori vagy kortárs, eszköz lehet a hasonszőrű zenekarok számára. Lovecraft’s Death című számuk néhány percben összegzi az egész szerzői életművet.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=1ke2HBiI6yk[/embed]


Az utolsó példánk még undergroundabb szintről származik. Az angol Electric Wizard alapvetően okkultista szövegvilága a The Dunwich Horror című novella feldolgozásával tiszteleg Lovecraft előtt.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=csYfg6cxUp4[/embed]


A fentieken túl még hosszasan lehetne sorolni a példákat, olyan zenekarokat is kiemelve, akik teljes munkásságukat Lovecraft égisze alatt valósítják meg, most azonban a fantasy atyja, J. R. R. Tolkien munkái felé fordítjuk tekintetünket.




J. R. R. Tolkien irodalmi hagyatéka


A Tolkien által teremtett fantáziavilág, amely A Gyűrűk Ura, a Hobbit, a Szilmarilok és még megannyi mű számára ad keretet, talán a legkevésbé szorul bemutatásra. Hősei, a hobbitok, tündék és emberek kiválóságai, illetve a mérhetetlenül gonosz ellenséges hatalmak sokunk számára ismerősek, neveik egyet jelentenek a bátorsággal, a szeretettel vagy éppen a romlással és pusztítással. A tolkieni világ két pólusa közül a negatívabbik természetesen esetünkben megint csak táplálékul szolgál a „Gonoszra” éhes metal zenészek számára. Különös módon így egy fantáziavilág negatív alakjai hasonló szerepet töltenek be a metal világában, mint az ismert vallások gonosz lényei és hatalmai. Úgy tűnik, mintha az ideológiai szembenállás nemcsak a megismerhető valóság határaiig tartana, hanem mindenhova behatolna, ahol a két pólus egymással szembeállítható, illetve megfeleltethető már látott és hallott jelenségekkel. Így eshet egy zenekar választása a tolkieni Luciferre Morgoth személyében vagy a sötétség szó a fekete nyelvből ismert megfelelőjére a Burzum esetében. De a Gorgoroth síkság, a Carach Angren, a Dagor Dagorath vagy Minas Morgul szintén legalább ugyanennyire inspiráló név lehet, még úgy is, hogy az említett zenekarok nem a tolkieni fantasyt dolgozzák fel dalszövegeikben, csak nevükben nyúlnak a szerző munkáihoz.


Ha konkrétan szövegi szinten is Középföldével foglalkozó zenekarokat és számokat akarunk keresni, akkor azonnal a rock hőskorába kell visszautaznunk, a Led Zeppelin 1971-es lemezéhez. A The Battle of Evermore homályos utalásai mögött kirajzolódik a tolkieni Jó és Rossz harca, ezzel az egyik első zenekarrá téve a Led Zeppelint, akik inspiráció gyanánt is olvasták a regényeket.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=mkLM7qd8q5g[/embed]


Második szereplőnk a német Blind Guardian 1998-as lemeze, a Nightfall in Middle-Earth, amely a Szilmarilok történeteiből építkezik, és a zenekar talán egyik legfényesebb csillaga a mai napig. Az alapvetően is fantasyval foglalkozó banda bár nem kizárólagosan Tolkien elkötelezett híve, mégis lassan harmincéves karrierjük egyik legmeghatározóbb albuma a fentebb említett kiadvány. Ennek szintén egyik csúcspontja hallgatható meg itt, amely Fingolfin tünde király és Morgoth párbaját dolgozza fel.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=qE4Ms0-OyZY[/embed]


A névválasztás és a szórványos szövegi kapcsolódás mellett jó néhány olyan zenekar is megtalálható a mai metal zenei palettán, akik teljes munkásságukat Tolkiennek szentelik. A kevésbé ismert, underground oldalról az osztrák Summoning atmoszferikus black metalja tartja a metal szcéna emlékezetében a szerző munkáit.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=J68kBodWD54[/embed]


Az „epikus csata metal”-ként is meghatározott finn Battlelore újabb végleteket nyit meg a feldolgozás lehetőségeiben, szinte már hagyományőrzői babérokra törve. A szövegek tematikája és a lemezborítók Tolkien-inspiráltsága mellett még a színpadi fellépőruhák is Középföldét idézik – csak úgy, mint gyakran a viking metal zenekarok esetében a korjellemző kellékek alkalmazása. A Battlelore így emlékszik meg Lovasvég vitézeiről:


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=zpN8NgkQQpk[/embed]


Annak érdekében pedig, hogy a négyrészes sorozat végén senkinek ne legyen rossz szájíze, a tatabányai Cross Borns zenekar vonatkozó témában készült kétlemezes albumának egy számával búcsúzunk el Tolkien világától.


[embed]https://www.youtube.com/watch?v=gvUuigKOD5M[/embed]


Amilyen nehéz elkezdeni egy folyamatot (azaz jelen cikksorozatot), olyan nehéz kiszállni belőle. Megannyi téma hever még a metal zene szövegeivel, kultúrájával és szociológiájával kapcsolatban körülöttünk, most azonban ezektől elbúcsúzunk. Az elmúlt hetekben vázlatosan előadott problémák és nézőpontok mind csak távlati betekintést nyújtottak ebbe az izgalmas világba, amely remélhetőleg sokak érdeklődését felkeltette. Emellett pedig bízom abban, hogy sikerült néhány tévhitet eloszlatnom a témával kapcsolatban, így a kialakulóban lévő új, differenciáltabb kép más, frissebb dimenzióba helyezi az olvasó számára a „lázadás zenéjét”.

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben