Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Történelmi drámák, krimik és pszichothrillerek – 2019 legjobb magyar filmjei

    2019.12.23 — Szerző: Váradi Nagy Péter

    2019-ben számos első filmes magyar rendező mutatkozott be a mozikban, miközben az éves felhozatal közel harmadát tették ki a dokumentumfilmek. Rajtuk kívül nagy vászonra kerültek a tévé képernyőjére szánt, a Magyar Média Mecenatúra által támogatott alkotások is. Listába szedtük az év legjobb hazai filmjeit.

  • Ha majd évek múlva visszatekintünk 2019-re, mit fogunk látni? Mire fogunk emlékezni? A filmek hagynak majd maradandóbb nyomot az emlékezetünkben, vagy a strukturális változások? A Vajna-korszak vége nagyjából egybeesik az évtized zárlatával, és a Magyar Nemzeti Filmalap gyaníthatóan nemcsak nevet, hanem szemléletet is változtat majd a következő évtizedre.

    Mi sem jelzi jobban a 2019-es esztendő gyengébb felhozatalát, hogy míg az előző években könnyen össze lehetett állítani egy tízes listát is a legjobb magyar filmekből, addig most nyugodt szívvel csak egy top 5 rakható össze.

    A nézők idén is a vígjátékokat részesítették előnyben, 2019 két legnézettebb magyar mozifilmje a Kölcsönlakás és a Drakulics elvtárs volt (jelen sorok írásakor a Seveled még szorgosan gyűjti a nézőit, így Orosz Dénes romantikus komédiája könnyen megelőzheti az említett alkotások valamelyikét). Pedig az idén bemutatott magyar filmek nemcsak műfajilag voltak sokszínűek (történelmi drámától a bűnfilmen át pszichothrillerig), hanem olyan égetően aktuális témákat feszegettek, mint a modern kori rabszolgaság, az emberkereskedelem, az online vagy épp a szexuális zaklatás.

    5. Szász Attila: Apró mesék

    Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró együttműködésének negyedik filmje az Apró mesék, de az első, amely eleve mozifilmnek készült. A második világháborút követő zavaros időkben játszódik a történet, amikor egy ügyes szélhámos (Szabó Kimmel Tamás) menekülés közben egy erdészlakba vetődik, ahol egy takaros asszonnyal (Kerekes Vica) keveredik viszonyba. Az orosz frontról váratlanul hazatérő férj (Molnár Levente) új helyzetet teremt, és feszültséggel tölti fel az addig nyugodtan, majdhogynem kedélyesen csordogáló cselekményt. Ebben a jól ismert szerelmi háromszögben (A postás mindig kétszer csenget, A rettegés foka) nem tudni, hogy ki használ ki kit, és azt sem, hogy a profi szélhámos játssza-e legjobban a saját szerepét.

    A korszak látványában is ügyes megidézése mellett az embereket szörnyeteggé alakító kollektív trauma is tetten érhető az Apró mesékben.

    A film lezárása kissé összecsapottnak tűnik, de attól eltekintve a Szász–Köbli páros legkiérleltebb alkotásával van dolgunk.

    4. Hartung Attila: FOMO – Megosztod és uralkodsz

    Az első filmes Hartung Attila Schwechtje Mihályhoz hasonlóan (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)) a középiskolás nemzedék problémáit, azon belül is az online zaklatást helyezi filmje középpontjába. A játékidő első felében a found footage-stílusú (látszólag „talált”, dokumentumértékű videofelvételekből álló), mobiltelefonokkal rögzített képi világ YouTube-esztétikája uralkodik – a kapkodó vágások, a rángatózó, rosszul bevilágított képek remekül szemléltetik a fékevesztett, nemi erőszakkal végződő buli hangulatát. Meglepő, de végeredményben jól működő húzással a négytagú Falka legszimpatikusabb, mégis legbrutálisabb bűnt elkövető tagját, Gergőt (Yorgos Goletsas) követjük a film második felében, aki az általa megerőszakolt Lillát (László Panna) keresi a fővárosi éjszakában, hogy elsikálja a dolgot. Ugyanis szülei és haverjai is erre kondicionálják: az áldozathibáztatás mellett mindenki abban érdekelt, hogy Gergő megússza tettét. A FOMO éjfekete, elkeserítő látleletet nyújt a Z-generáció erkölcsi állapotáról, nem eltagadva ebben a szülők felelősségét sem.

    3. Bagota Béla: Valan – Az angyalok völgye

    Stílusos és profi volt Bagota Béla belépője a nagyjátékfilmek világába. Az erdélyi Balánbánya (a filmben Valan) havas, indusztriális romokkal tarkított, haldokló települése nem véletlenül címszereplője a filmnek. Ide tér vissza a brassói magyar zsaru, Péter (Krisztik Csaba), akinek 1989-ben, épp a forradalom kitörésekor tűnt el a húga, Juli. A volt bányászváros határában ugyan megtalálják a lány holttestét, de a traumatizált rendőr további eltűnések után kezd nyomozni. Bő két évtizeddel a rendszerváltás után bezárt bányák, munkanélküliség, szegénység és reménytelenség telepszik rá a valani emberek hétköznapjaira. Nem csoda, hogy mindenki menekülne a városból, virágzik az emberkereskedelem, kiskorú lányokat adnak el prostituáltnak.

    Bagota krimije végig fenntartja a feszültséget: van tétje, rátapint égető társadalmi problémákra, miközben képi világa, zenéje és a színészi játék is elsőrangú.

    2. Tóth Barnabás: Akik maradtak

    Tóth Barnabás második nagyjátékfilmje F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című alkotásának adaptációja, a Magyar Média Mecenatúra támogatásával jött létre jóval kisebb költségvetésből, mint egy filmalapos mozifilm.

    Az alkotók viszont teljesen feledtetik a szűkös anyagi keretet, ugyanis a forgatókönyv, a fényképezés és a színészi játék is kiváló.

    Két elárvult, szeretteit vesztett, sérült lélek lassú egymásra találásáról szól a történet, annyi csavarral, hogy egyikük egy középkorú nőgyógyász (Hajduk Károly), másikuk pedig egy tizenéves lány (Szőke Abigél). A történelmi háttér további rétegekkel gazdagítja a sztorit: az alkotók a Rákosi-rendszerbe helyezték a cselekményt, a főhősök pedig holokauszttúlélők. Bár erős vonzalom és kötődés alakul ki a férfi és a lány között, Tóth Barnabás jó érzékkel a Lolita és a Léon, a profi közti sávba lőtte be a kapcsolatukat, így nem tereli el a figyelmet a lényegesebb mondanivalóról.

    1. Tuza-Ritter Bernadett: Egy nő fogságban

    Hosszan tartó, kellemetlen hatása van ennek a dokumentumfilmnek, mint egy gyomorszájra mért ütésnek.

    Tuza-Ritter Bernadett több mint egy évig követte Maris sorsát, aki Budapesten házi rabszolgaként élt egy család szolgálatában, miközben egy gyárban megkeresett fizetését is nekik kellett beszolgáltassa. Maris fokozatosan engedi bizalmába a fiatal filmest, aki egyszemélyes stábként rögzíti az életkoránál jóval idősebbnek kinéző asszony mindennapos megaláztatásait. Móricz regényeinek világa elevenedik meg a vásznon, akár a jogfosztott, lányától elszakított nő, akár az arcát nem vállaló „gazdája” cinikus, mindenkit eszközként használó, ritka ellenszenves alakjára gondolunk. Marisban lassan érik meg a szökés gondolata, tervében a szereplővé előlépő rendező segíti. Az új, emberhez méltó életet kezdő, megtört nő sorsa, úgy tűnik, hogy jobbra fordul – a néző mégis valami mélységes keserűséget érez, miközben kikóvályog a moziteremből.


  • További cikkek