Suttog a fenyves – kritika a Valan – Az angyalok völgye című filmről

Már a Valan első előzetesénél is érződött az erőteljes skandinávkrimi-hangulat, de nagy kérdés volt, hogy a kész film ügyes utánzatként vagy gyenge próbálkozásként fog lecsapódni. Bagota Béla első egész estése végül minden elvárást felülmúlt. A Valan jóval több, mint egy jól megcsinált magyar gyártású, skandináv beütésű krimi.

A filmet az erdélyi Balánbányán forgatták, a Gyergyói- és a Csíki-havasok közt elterülő völgyben, amit az Olt folyó keresztez. A területen már az 1600-as években is bányásztak rezet, de a Kárpátok Géniuszának uralma alatt egyfelől nagyszámú román lakosságot telepítettek az ipari termelés kiaknázására, másrészt a fejlődést elsősorban látszatmegoldások jellemezték. Így a havasok ölelésében felépített emeletes blokkokban sokáig nem volt sem csatornázás, sem vezetékes víz. A „határtalan perspektíváknak” csak a 2006-ban bekövetkezett bányabezárás vetett véget. Amit a filmen látunk, bárhol lehetne a világban, ahol felépítettek egy ipari egységet, majd a profitabilitás megszűnésével egyszerűen veszni hagyták, de az biztos, hogy van ebben a helyben valami jellegzetesen kelet-közép-európai.

Ez bizony inkább a Balkán, mint Skandinávia…

A történet főszereplője Péter, a brassói nyomozó, aki az emberkereskedelem és a prostitúció mocskos ügyleteit próbálja felgöngyölíteni. A fiatal lányok megmentése azért is lehet számára mindent felülíró küldetés, mert az 1989-es romániai forradalom első napján tűnt el húga, akiről azóta sem tudja, hogy életben van-e. Aztán egy telefonhívás érkezik szülővárosából: egy holttest került elő a havasokból, aki akár a testvére is lehet. Péter visszatér, és szembekerül mindennel, amit otthagyott.

A film kivitelezése minden szempontból nemzetközi színvonalat képvisel.

Bagota ügyesen köti össze a múltbeli eseményeket napjaink történéseivel és hoz be a bűnügyi történetbe aktuális társadalmi kérdéseket, diskurzusokat az emberkereskedelemtől a korrupcióig. Kifejezetten jót tesz a filmnek, hogy olyan színészeket látunk, akiket nem ismerünk a hazai sorozatokból vagy épp a filmvászonról. Izgalmas alakítások és összetett karakterek jelennek meg, amit számunkra csak fűszerez a kétnyelvűség: magyar és román párbeszédek közel egyenlő arányban fordulnak elő a filmben. A nyelvi kettősség finomságai már nem lennének annyira egyértelműek azon nézők számára, akik egyik nyelvet sem beszélik. Ahogy azok az asszociációs lehetőségek sem maguktól értetődőek, amelyek egy magyar vagy egy erdélyi magyar, de akár egy erdélyi román nézőnél is adottak, és teljesen más szemantikai univerzumot nyitnak, mint a nemzetközi közönségnél, kiknek csupán térkép e táj. Ilyen például a kislány eltűnésének és a forradalom dátumának egybeesése kapcsán elinduló gondolatmenet (történt-e igazi rendszerváltás, ha a bűn továbbra is ugyanúgy jelen van?), de az a történelmi örökség is, amit ezen a környéken a szocializmus és az annak nyomán létrejött társadalmi viszonyrendszerek jelentenek. A forgatókönyv tehát jól átgondolt, minden részletében megtervezett munka, melyben a krimi bevett műfaji elemei is remekül működnek.

Figyelmet érdemel még a filmet minden szempontból kiegészítő, támogató zene. Márkos Albert csellista – egyébként szintúgy erdélyi származású zeneszerző – számos filmzene és színházi előadás, valamint formáció alkotója. A Valan esetében egy igen különleges zenei anyagot hozott létre, ami számos jelenetnél alapvetően fokozza a hangulatot, és hatékonyan segíti a teljes megértést.

A filmet nézve már csak azt reméljük, hogy a következő Bagota-premierig nem kell éveket várni. Bár a látottak alapján mindenképpen megéri a várakozás, azért inkább azt kívánjuk, hogy a közeljövőben is sok hasonló alkotást láthassunk a mozikban!