Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • „Elsősorban nem a testiségről szól”

    Beszélgetés Kopek Jankával és Fehér Tiborral

    2019.02.13 — Szerző: Jónás Ágnes

    Kopek Janka a cserfes kishúg, Fehér Tibor pedig a csábító jógaoktató bőrébe bújik a Kölcsönlakás című új magyar filmben, amely Dobó Kata első rendezése. A Vígszínház és a Nemzeti Színház ifjú színművészeivel „2019 legszexibb vígjátékának” mélyebb rétegeiről és színházi szerepeikről is beszélgettünk.

  • „Elsősorban nem a testiségről szól”

    Bár Fehér Tibor rendelkezik forgatási tapasztalattal, hiszen több TV-sorozatban is láthattuk már, Dobó Kata vígjátéka az első filmes munkája. A Kölcsönlakás bemutatójának hetében új szerepben is láthatjuk a Nemzeti Színházban: VIII. Henriket játssza az Egy ember az örökkévalóságnak című előadásban.

    Hogyan jellemeznéd Dobó Kata munkamódszerét? Milyen volt vele dolgozni?

    A forgatások oldott hangulatban teltek, Katával remekül lehetett együtt dolgozni, mert szívvel-lélekkel, hittel, szeretettel és maximális energiával volt jelen minden egyes forgatási napon. Rendkívüli módon odafigyelt ránk, pontos instrukciókat adott, de az ötleteinkre is vevő volt. Korábban csak a Munkaügyek – IrReality Show vagy a Csak színház és más semmi sorozatokban szerepeltem, tehát viszonylag kevés rutinnal rendelkezem a forgatások terén. A színpadon mindig nagy képben gondolkodunk, a színpadi térben próbáljuk vezetni a nézők tekintetét, míg a filmben a kamera szemszöge a domináns – előnye, hogy apró mozdulatokat is megmutathatunk vele.

    Castingon választottak ki a csábító jógatanár szerepére?

    Igen. Martinovics Dorinával kellett megcsinálni egy-két jelenetet, aztán nem sokkal később értesítettek, hogy megkaptam a szerepet.

    A való életben te inkább tűnsz konditermi edzéseket preferálónak, semmint ászanákkal kísérletezőnek. Hogyan próbáltál kapcsolódási pontokat találni a karaktereddel?

    Képzeld, találtam a forgatási helyszínen egy jógakönyvet, amit elkezdtem olvasgatni: ebből merítettem az inspirációt. Voltak benne olyan szövegrészek, amelyeket később a karakterem szájába adtunk. A szabadidőmben szaunázni is szoktam, ilyenkor általában Krisna-zenéket hallgatok, mert megnyugtatnak, talán a repetitív jelleg miatt – ezek soraiból is vettem át, és az én ötletem volt, hogy az egyik jelenetben Krisna-dalt énekeljek. Valóban közelebb állnak hozzám a magas intenzitású sportok, sokáig fociztam, atletizáltam, imádom a labdajátékokat, nagyon szeretem az akrobatikát is, és habár hátra szaltózni nem tudok, volt már olyan színházi előadásom, amely azt igényelte, hogy megtanuljak buzogányozni, monociklizni és úgynevezett tissue-függönyön (légtornászfüggöny) mozogni.

    A Mafilm Audio szinkronstúdiójában rendszeresen dolgozom együtt Tabák Kata szinkronrendezővel, aki jógaórákat is tart. Ellátogattam hozzá néhányszor, de mivel az izmaim meglehetősen kötöttek, a nyújtás minden alkalommal fájdalmat okozott – szóval ez a része nem igazán vált be, de nagyon tetszett, hogy az órák végén mindig volt pár percem, amikor befelé kellett figyelnem, meg kellett köszönnöm magamnak, hogy vettem a fáradságot, és tettem az egészségemért.

    „Elsősorban nem a testiségről szól”

    És mennyire állnak közel hozzád a filmben viselt lenvászon ingek, tibeti nadrágok vagy szerencsehozó-energetizáló karkötők?

    Semennyire. Alapvetően szkeptikus ember vagyok, de igyekszem nyitottan közelíteni a misztikus-ezoterikus dolgok felé.

    Úgy tudom, hogy hajnali négykor kellett kelned a forgatások idején.

    Már megszoktam, hogy folyton korán kelek. Tudod, ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor semmit nem érzel tehernek, márpedig én roppantul élveztem a forgatás minden percét és azt, hogy bepillantást nyerhettem egy kicsit a filmkészítés kulisszáiba.

    A Kölcsönlakás egy szórakoztató párkapcsolati komédia, de ha megkapargatjuk a felszínét, találunk mélyebb mondanivalót is?

    A jó vígjátékokban mindig ott van egy csipetnyi dráma, és szerintem azok az igazán jó alkotások, amelyeken egyszerre lehet derülni és olykor megrendülni. A Kölcsönlakás ilyen. Ráadásul vígjátékot akkor lehet jól játszani, ha vérkomolyan veszed.

    A filmbeli szálak egyik fő összekuszálója a csapodár Henrik (Klem Viktor), aki pásztoróráját egy escort lánnyal kívánja eltölteni, a légyottra pedig barátja és üzlettársa, Balázs otthonát szemeli ki. A hely azonban nemcsak neki jutott eszébe… Te nem látod úgy, hogy a szexualitás a való életet is egyre jobban átszövi?

    Dehogynem, elég szétnézni a közösségi oldalakon, de a színházi darabok többsége is a szexualitás körül forog. Mostanság minden a szemünk előtt zajlik, kevesebb a magánéleti titok, talán ezért érezhetjük azt, hogy tobzódunk a szexuális ingerekben. Én igyekszem a közösségi médiát jóra használni – kizárólag szakmai dolgokat osztok meg az oldalaimon, már ha egyáltalán felmegyek. Nem vagyok lájkvadász, nem teregetem ki a magánéletem, és nem pózolok. A munkámmal szeretnék értéket közvetíteni.

    „Elsősorban nem a testiségről szól”

    Az egyik hazai televíziós kereskedelmi csatorna reggeli műsorában egy éven át dolgoztál műsorvezetőként. Így utólag hogy látod, jó döntésnek bizonyult magad mögött hagyni ezt a világot?

    Életem egyik legjobb döntése volt. Azóta sokkal nyugodtabban élem az életem, beigazolódni látszik a döntésem helyessége. Megviselt a tévés időszak, ugyanis minden nap hajnalban keltem, mentem műsort vezetni, aztán a Nemzeti Színházba próbálni, a délutánt szinkronizálással töltöttem, ezt követte az esti előadás a színházban. Éjfél volt, mire hazaestem, aludni azonban a felfokozott állapot miatt alig tudtam. Kipróbáltam magam a műfajban, sokat tanultam és tapasztaltam, de rá kellett jönnöm, hogy nem az én világom ez a fajta műsorvezetés.

    Ha már a Nemzeti Színházat említetted: nagy erőkkel próbálod a Robert Bolt művén alapuló, Egy ember az örökkévalóságnak című színdarabot. A Csiszár Imre rendezte produkcióban VIII. Henriket alakítod, aki Morus Tamással kerül konfliktusba.

    Igazi jutalomjáték ez nekem, és roppant izgalmas is, hiszen hosszú ideig nem vagyok jelen a színpadon, csak beszélnek rólam a szereplők. A történet szerint Henrik érvényteleníttetni akarja Katalinnal való házasságát, aki nem tud fiú utódot szülni neki, s el akarja venni Boleyn Annát, erre azonban Morus nem akarja áldását adni. Csiszár Imre kitalálta, hogy mivel VIII. Henrik rajongott a spánielekért, legyen nekem is egy szép fekete spánielem. Igen ám, csakhogy ilyenkor fennáll a veszély, hogy mondhatok és csinálhatok én bármit az előadás során, a nézők az aranyos kutyusra fognak koncentrálni. Igyekszem felvenni vele a versenyt.

    Májustól a Rocco és fivérei próbái kezdődnek meg. Az előadásra már egy hónapja elkezdett edzeni a szereplőgárda – bokszedzéseken vesztek részt.

    Így van. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezi, aki – mivel régebben bokszolt, és máig közel áll a szívéhez az ökölvívás világa – lehetséges, hogy erre helyezi az előadásban a hangsúlyokat. Bedák Pál vb-ezüst- és Eb-bronzérmes ökölvívó segíti a felkészülésünket, amelyek finoman szólva is kemények.

    ***

    Kopek Janka 2014 óta erősíti a Vígszínház társulatát – játszik a Háború és békében, a Máglyában, a napokban pedig Brecht Baalját próbálja, mely márciustól Horváth Csaba rendezésében látható a Pesti Színházban. A Kölcsönlakás az első filmes munkája volt, melyet óriási lelkesedéssel csinált végig.

    „Elsősorban nem a testiségről szól”

    Az általad alakított Szilvi bohókás, csacsogó, roppant impulzív és lelkes. Hasonlít rád?

    Én is többnyire vidám és lelkes vagyok, és nagyon tudok rajongani emberekért, dolgokért, helyzetekért. Szilvi a filmbeli három lánytestvér közül a legfiatalabb. Beleszeret Márióba (Szabó Simon), imponál neki a tehetsége, a kisugárzása, de csalódnia kell. Ennek ellenére erős marad és céltudatos, ügyesen megy tovább az útján, félreteszi a sérelmeket. Az, hogy ilyen fiatal karaktert kell játszanom, most fordul elő először, eddigi pályám során általában idősebb szerepeket osztottak rám.

    A Kölcsönlakás az első nagyjátékfilm, amelyben szerepet kaptál.

    Igen, és nagyon élveztem, pedig rendszeresen hajnali háromkor kellett kelnem. Hogy Dobó Katával nagyon jó dogozni, az már a csatingon is kiderült számomra. Felkészült volt, pontosan megfogalmazta, hogy mit szeretne tőlem látni, színész lévén képes volt az én fejemmel is gondolkodni. Teljes harmóniában dolgoztunk, senki nem görcsölt rá a jelenetekre. Örömmel bíztam magam rá és a stábra. A Kölcsönlakás nem elsősorban a megcsalásokról, a testiségről szól – a szerelmet, a bizalom fontosságát állítja fókuszba.

    „Elsősorban nem a testiségről szól”

    Mielőtt a Vígszínházhoz szerződtél volna, tettél egy izgalmas kitérőt a világhírű rendező, Robert Wilson világába, akinek neve összeforrt a kortárs vizuális kultúrával, a kísérleti színházzal.

    Wilson egyik nyári programján vettem részt 2012-ben, és nem túlzok, ha azt mondom, ez volt életem egyik legmeghatározóbb élménye. Mindig törekszem arra, hogy a szakma legjobbjaitól tanuljak – Wilson pedig az egyik legjobb, igazi géniusz. Az egyetemen hallottam a munkásságáról, s a tanárunk hívta fel a figyelmet arra, hogy nyaranta workshopokat tart. Utánanéztem a honlapon, kitöltöttem a jelentkezési lapot, melyhez csatoltam videót, fotókat, önéletrajzot és motivációs levelet, aztán ahogy elküldtem mindezt, szépen el is felejtettem a dolgot. Pár hónap múlva megkaptam az értesítést, hogy beválogattak. Két hónapos intenzív munkafolyamatot képzelj el, angolul akkor dolgoztam először, és később a szakdolgozatomat a kurzuson szerzett tapasztalataimról írtam. Ha ez a program nincs, talán sosem kezdek el tudatosan külföldre kacsingatni. Azóta Armin Petras rendező-drámaíróval is dolgoztam: a drezdai színházban próbáltam vele a Máglyát, 2018 nyarán pedig meghívott a stuttgarti színház fesztiváljára, hogy csináljak egy szóló performanszt (Eszenyi Enikő rendezte Bartis Attila és Forgách András műveiből, az előadásban azóta is szerepelek külföldön).

    A fiatalok rettentően meg szoktak döbbenni, ha az olvasmányélményeikkel nem egyeznek a színpadon látottak – gondolok itt arra, ha például realista helyett stilizált díszletekkel találkoznak, és ha a szavakat háttérbe szorítja a képiség és az összművészeti koncepció. Szerinted miért van a kísérleti színházakkal kapcsolatban még mindig egyfajta eltartás, idegenkedés?

    Gyerekkoromban nagyon sokat olvastam, egy mesét szerettem több változatban is megnézni, elolvasni. Evidenssé vált, hogy nem csupán egyetlen értelmezése lehet a dolgoknak. Ha folyamatosan nyitottan és kíváncsian állunk a dolgokhoz, adott esetben az új aspektusokhoz és az olvasatokhoz, s erre neveljük a gyerekeinket is, akkor az általad említett eltartás kiiktatódhat az agyunkból.


  • További cikkek