• „A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

    2022.07.28 — Szerző: Várkonyi Zsolt

    Filmes területeket bemutató interjúsorozatunkban ezúttal a scriptes, azaz naplóvezetői munkáról beszélgettünk. Szigeti Krisztina huszonkét éve indult el a pályán, olyan alkotásokon dolgozott, mint a Fehér isten, a Kincsem, az Örök tél, az Aranyélet, A besúgó vagy a még idén moziba kerülő Hadik.

  • Szigeti Krisztina  Fotó: Szabó Adrienn
    Szigeti Krisztina
    Fotó: Szabó Adrienn

    Úgy tudom, véletlenül kerültél a szakmába. Hogyan lettél scriptes?

    Véletlenek egész sorozata játszott közre benne. 1996-tól 2000-ig Sándor Pál és Gárdos Péter mellett dolgoztam produkciós koordinátorként, őket tartom első számú mestereimnek. Külsős cégként gyártottunk tévéműsorokat. Kimentem az egyik forgatásra, ahol a gyártásvezető azt mondta, ha már ott vagyok, akkor scripteljem le az aznap felvett anyagot. Fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent. Timecode-okat kellett feljegyeznem, és leírni, hogy milyen jeleneteket veszünk fel. Utólag belegondolva ezek teljesen használhatatlanok voltak a vágó számára. A következő adás forgatása előtt jeleztem, hogy nem szeretném én csinálni a scriptelést, mert nem akarok rossz munkát végezni. A harmadik adás forgatása előtt valamiért mégis elkezdett érdekelni, hogy mi is ez a munka. A műsorokat Miklós Mari vágta, akit szintén mesteremnek tartok. Bementem hozzá a vágószobába, és megkérdeztem tőle, miket kell feljegyeznem ahhoz, hogy össze tudja vágni az adást. Miután elmondta az alapokat, elmagyarázta a plánokat, az irányok fontosságát, elvállaltam a harmadik műsort, és onnantól én scripteltem őket. 2000-től elkezdtem szabadúszóként dolgozni. Antall Gabi scriptes mellé kerültem gyakornokként a Perlasca – Egy igaz ember története című olasz–magyar–francia–svéd filmben. Figyeltem Gabit, ahogy dolgozik, mellette tanultam meg a szakmát. A kétezres évek elején összesen körülbelül tíz naplóvezető dolgozott itthon. Egyre több magyar és külföldi produkcióba hívtak. Mint említettem, óriási szerepe volt a szerencsének a pályámon. Ha akkor nem döntök úgy, hogy mégis megpróbálom a scriptelést, valószínűleg teljesen más irányba indult volna a karrierem.

    Említetted, hogy Sándor Pált és Gárdos Pétert is mesterednek tartod. Milyen szemléletet, attitűdöt kaptál tőlük?

    Produkciós koordinátorként majdnem minden munkafolyamatban részt kellett vennem. Megtanultam, mit csinál a rendezőasszisztens, a gyártásvezető, hogyan áll össze egy forgatás költségvetése, hogyan egyeztetnek a felvételvezetők. Azt tanultam tőlük, hogy ezt a munkát nem lehet félszívvel csinálni.

    Ez a hivatás nagyon sok örömöt, élményt ad, de nagyon sok lemondással is jár.

    Palika és Péter is nagyon inspiráló személyiség, akik azt adták tovább nekem, hogy a filmezést szerelemmel kell csinálni, máshogy nem érdemes belevágni.

    Szigeti Krisztina  Fotó: Szabó Adrienn
    Szigeti Krisztina
    Fotó: Szabó Adrienn

    Kívülről nézve a scriptes rendkívül összetett és felelősségteljes, ugyanakkor „láthatatlan” szakma, amiről viszonylag kevés szó esik. Mi vonzott mégis ebben a munkában?

    Óraadó tanár vagyok a Lumiere Filmiskolában, és a felvételi beszélgetéseken sokszor kiderül, hogy a legtöbb jelentkezőnek fogalma sincs róla, mit csinál pontosan egy naplóvezető. Akikkel a hétköznapokban találkozok, és nem filmesek, szintén nem tudják, mivel foglalkozik a scriptes. Huszonkét éve dolgozom a szakmában. A mai napig izgatottan várom az első forgatási napot. Hiába a sokéves tapasztalat, mindig akadnak olyan helyzetek, amikre nem lehet felkészülni. Emiatt nagyon izgalmas ez a szakma, és nem tud lankadni a lelkesedésem. Minden nap olyan szakmai és emberi kihívások elé állít, amiket ott azonnal meg kell oldani.

    Tehát elsősorban a kihívás mozgat?

    A kihívás és az, hogy hónapokig dolgozunk közösen száz, százötven emberrel egyetlen célért, a filmért. A filmért, amit szeretnénk, ha szeretnének az emberek. Számomra eddig egyetlen munka sem adott ekkora inspirációt.

    Hol száll be a scriptes a film készítésébe, és hol ér véget a munkája?

    Felhívják telefonon, és ha elvállalja a munkát, megkapja a forgatókönyvet. Az első feladat, hogy le kell mérni a forgatókönyvet. Ez azt jelenti, hogy elindítom a stopperórámat, és megpróbálom elképzelni, hogy az adott jelenet mennyi ideig tart a filmben. Ezt begépelem, és elküldöm a gyártásvezetőnek, asszisztensnek. Művészfilmnél a film hossza lehet akár három óra is, sorozatoknál negyven–ötvenöt perc. Nagyon ritka, hogy az első forgatókönyv-verzió lesz a végleges, a forgatásig még sok születik, ötször–tízszer is átírhatja a forgatókönyvíró. Sőt még akár forgatás közben is. Ezt követően megírom a kapcsolódási listákat. Beosztjuk a rendezővel, hogy egy filmnap hány jelenetet ölel fel, a filmnapok között mennyi idő telik el. Egy nap? Két hét? Negyven év? Ez alapján a sminkosztállyal, ruhaosztállyal, kellékessel egyeztetve elkészül a kapcsolódási lista. Például ha a karakter a huszonkettedik jelentben felvesz egy karórát, és a harmincadikban elveszíti, akkor a következőben, a harmincegyedik képben már nem lehet rajta.

    Ezeket azért fontos nagyon részletesen kidolgozni, mert nem kronológiai sorrendben forgatunk, hanem általában helyszínenként.

    Nagyon aprólékos munka, de sosem sajnálom rá az időt. Ha van egy jó alap a naplóvezető fejében, és tudja, mikor mi történik a történetben, nem érheti meglepetés. A forgatásra már úgy érkezek meg, hogy szinte kívülről tudom a forgatókönyvet. A forgatáson felírom a scriptnaplóba, hogy mit rögzítenek a kamerák, felírom a kameraadatokat, hogy egy-egy felvételben melyik mondattól melyik mondatig hangzik el a dialógus. A kellékekre és a szereplők mozgásának a kapcsolódásaira is figyelni kell. Például arra, hogy mennyi kávé fogyott a szereplő poharából, melyik kezében van a cigaretta, hogy áll a ruhája, melyik mondatnál ült le, stb. Ha vége a forgatásnak, odaadom a vágónak a scriptnaplókat, és véget ért a munkám. Az már a saját szorgalmamtól és kíváncsiságomtól függ, hogy utána beülök-e a vágószobába, és megnézem, hogy néznek ki összevágva a felvett jelenetek.

    Szigeti Krisztina  Fotó: Szabó Adrienn
    Szigeti Krisztina
    Fotó: Szabó Adrienn

    Mik azok a legalapvetőbb hibák, amik előfordulhatnak egy filmben, ha a scriptes nem jól végzi a munkáját?

    Ha hiba marad a kész filmben, az nem feltétlenül a naplóvezető figyelmetlensége. Megesik, hogy az utómunka során más kronológia szerint vágják össze a jeleneteket. Az egyik filmben alaposan átbeszéltük az előkészítés alatt, hogy melyik szereplő melyik jelenetben milyen ruhát visel. A moziban szembesültem vele, hogy keresztbe vágtak két jelenetet, ezért az egyikben nem az a ruha volt a szereplőn, aminek kellett volna. Az én feladatom, hogy a jelenet elején mindent ellenőrizzek, hogy a megfelelő kellék, ruha, berendezés a helyén legyen. Ha hibázok, vállalom, de mindig igyekszem nagyon figyelni.

    Mi történik, ha a vágóasztalon derül ki, hogy – akár a naplóvezető, akár más hibájából – rossz egy jelenet?

    Nagyon sok függ a vágó ügyességén, de nem hiszem, hogy egy jelenet, amiben van valamilyen hiba, akár blikkzűr, akár egy oda nem illő tárgy, akár egy rosszul begombolt ing, csak ezért kimaradna egy filmből. Ha kimarad, akkor általában azért, mert a rendező és a vágó úgy látja, hogy ez a történet szempontjából mégsem olyan fontos. Amikor forgattuk az Aranyéletet, volt egy jelenet, amikor Endre báék meglátogatják a börtönben Gál Ferit. Anger Zsolt fel volt öltöztetve a ruhába, amit abban a jelenetben viselnie kell. Pár héttel később felvettük azt a jelenetet, ami kronológiában megelőzi ezt. Abban a jelenetben Endre bá a garázsában leveszi az összes ruháját, és a cipőjével együtt kidobja a szemétbe. A cipő kidobása nem volt benne a forgatókönyvben. A felvétel után jöttek a ruhások, hogy nagy baj van, mert azt a cipőjét is kidobta, amiben a történet szerint nem sokkal később megjelenik a börtönben. Visszanéztem a jelenetet, és szóltam a vágónak, hogy meg tudná-e úgy vágni a jelenetet, hogy ne látsszon, hogy a cipőt is kidobta a szereplő.

    Az utóbbi évek egyik legtöbbet emlegetett bakija a Trónok harcában volt, ahol egy jelenetben ottfelejtettek egy kávéspoharat. Az ilyen hiba a scriptes felelőssége?

    Részben igen. Egy-egy jelenet felvétele előtt én is, a kellékes is körbejárja a díszletet, és megnézi, nincs-e olyan kellék ott, ami nem az adott jelenetbe való, vagy nem maradt-e bent például egy stábtag ruhája vagy a színész példánya az asztalon. Furcsa, hogy senki sem vette észre a monitoron, amikor nézte a felvételt, hogy ott egy pohár, de megjegyzem, előfordul ilyen. A rendező is, a scriptes is a színészre fókuszálva néz egy jelenetet, és ilyenkor nem mindig veszi észre, hogy valami ottmaradt, aminek nem kellett volna. Ilyenkor a scriptes a scriptnaplóban írhat egy megjegyzést a VFX-nek, hogy az adott jelenetből utólag el kéne tüntetni egy oda nem illő tárgyat.

    Szigeti Krisztina  Fotó: Balázs Gábor
    Szigeti Krisztina
    Fotó: Balázs Gábor

    Egy beszélgetésben említetted, hogy elsősorban nem a rendezőt, hanem a vágót tekinted főnöködnek a forgatások során. Hogyan tudja segíteni egymás munkáját a vágó és a naplóvezető?

    A rendezőre és a színészekre is nagyon figyelek, de a mai napig így dolgozom. A vágó nagyon ritkán, sőt szinte sosem jön ki a forgatásra, ezért nekem kell képviselnem őt, hogy vágható legyen a film. Arra kell törekednem, hogy a vágó a munkája közben szabadon szárnyalhasson, minél kevesebb hibával, de inkább tökéletesen vegyük fel a jeleneteket. A vágó füle, szeme és szája vagyok. Észre kell vennem az esetleges hibákat, ezekre fel kell hívnom a rendező és az operatőr figyelmét, de a rendező mondja ki a végső szót.

    Mennyire nyomja rá a bélyegét a produkcióra, ha a naplóvezető nem találja meg a közös hangot a vágóval? Veled volt már ilyen?

    Még nem. Rengeteg vágót ismerek. Ha a forgatás elején kiderül, hogy nem ismerem a vágót, mindig felhívom és megkérdezem, hogyan tudom a legjobban segíteni a munkáját.

    Említetted, hogy rengeteg apróságra kell figyelnie a naplóvezetőnek. Egy sorozat játékidőben jóval hosszabb, mint egy film, és sok esetben sokkal több időt is ölel fel a történet, több a karakter. Ennek tükrében mennyivel nehezebb, összetettebb a scriptes munkája egy sorozatnál?

    Olyan szempontból nehezebb, hogy nyolc–tíz részt kell a fejemben tartanom, és sokkal többféle listát kell vezetnem, de engem pont ez a kihívás vonz. Az Aranyélet három évada alatt személyenként is lebontottam, hogy melyik szereplővel mikor mi történik. A filmtől függ, hogy milyen struktúrát használok. A Hadikban például nem személyek, hanem helyszínek alapján írtam össze, hogy mi történik a forgatókönyvben. Nincs külön recept arra, hogy ki milyen rendszer szerint készíti elő a filmet, ezt el szoktuk mondani a leendő naplóvezetőknek is.

    Szigeti Krisztina  Fotó: Balázs D. Attila
    Szigeti Krisztina
    Fotó: Balázs D. Attila

    Mint mondtad, a kihívás vonz ebben a szakmában. Scriptes szempontból melyik volt a legnehezebb filmed?

    A Hadik és a Kincsem. Scriptes szempontból mindkettő kifejezetten nehéz munka volt. A Kincsemben a second unitban voltam a scriptes, Gulyás Buda volt a rendező. A mi munkánk a lovasversenyek felvétele volt. A forgatókönyvben pontosan le voltak írva ezek a versenyek, mikor hogy szerepelt Kincsem. Melyik körben hol volt a mezőnyben, mikor kezdett el gyorsítani, stb. Figyelni, miközben ott vágtatnak a lovak, hogy ki mikor hol van, jókor csinálta-e a zsoké a dolgokat, nem volt egyszerű. A Hadikban Dyga Zsombor volt a rendezője a second unitnak, amiben rengeteg csatajelenetet vettünk fel nagyon sok színésszel, kaszkadőrrel. Soha előtte nem forgattam huszáros filmet és ilyen nehéz csatajeleneteket.

    Jellemzően kik jelentkeznek a scriptes képzésre?

    Az idei képzésen hat lány volt, közülük három huszonéves pályakezdő és három harmincas-negyvenes pályaváltó. Volt olyan, aki szinte az utcáról jött be, de akadt olyan is, aki statisztaként már dolgozott filmben.

    A szakmában dolgozó naplóvezetők kétharmada nő, tehát inkább lányok választják ezt a szakmát.

    Milyen képesség, tudás és attitűd kell ahhoz, hogy valaki boldogulni tudjon ezen a pályán?

    Saját magamról tudok csak beszélni: én gyerekkoromtól kezdve nagyon precíz vagyok. A naplóvezetői munka során sokat kell számolni, mérni. Nem lehet hasraütésszerűen leírni valamit a papírra, legyen szó a napi jelentésről vagy nyersanyag elszámolásáról. Jó fotografikus memóriával rendelkezem, ami szintén fontos ebben a szakmában. Előnyös, ha a naplóvezető a századik napon is emlékszik rá, hogy az adott jelenethez tartozó képeket hogyan vettük fel például a harmadik napon. Emberileg mindenképp elengedhetetlen az alkalmazkodóképesség. Meg kell találnunk a közös hangot a színészekkel és a rendezővel, és semmiképp nem nekünk kell uralnunk a forgatást. Nem vagyok túlbuzgó, akkor szólok, ha valami nem jó, nem vágható. Empatikusnak kell lenni a stábtagokkal, hogy ne legyen feszültség, amikor három-négy hónapon át együtt dolgozunk. Szeretnünk kell egymást.

    bbMilyen filmeken dolgozol jelenleg?

    Májusban fejeztük be Szilágyi Andor hétrészes sorozatának forgatását, ami valószínűleg még idén látható lesz. Jelenleg pihenek. Augusztusban egy kisfilmen dolgozok majd, amibe Vékes Csaba hívott, aki a hamarosan megjelenő Szia, Életem! című nagyjátékfilm forgatókönyvírója és társrendezője volt.

    Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

    „Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

    „Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

    A hangok titkos élete – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

    „A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adriennel

    „Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

    „Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

    Hivatásos veszélykeresők – interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

    „Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

    „Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

    Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

    „A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról


  • További cikkek