Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!

    2020.02.05 — Szerző: Ványa Zsófia

    Fúj a szél, esik az eső, a hónap pedig olyan rövid. A legjobb lenne az egészet otthon, az ágyban kibekkelni. Ha azonban úgy gondolod, hogy februárban sem maradnál kultúra nélkül, nézz körül havi kiállításajánlataink között, és dobd fel a hangulatodat egy izgalmas tárlattal! 10 olyan – egy kivétellel budapesti – lehetőséget ajánlunk a figyelmedbe, vegyesen a múzeumok és a galériák kínálatából, amely garantáltan felpörgeti az utolsó téli hónapot.

  • 1. Mattis Teutsch – Avantgárd és konstruktív realizmus

    Kassák Múzeum // 2020. január 25. – május 3.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Egy Mattis Teutsch-kép letörölt részlete, restaurálási dokumentáció, 2014
    A MissionArt Galéria jóvoltából

    A szocreál festészet különös példáját láthatjuk a Mattis Teutsch János (1884–1960) műveiből rendezett kiállításon a Kassák Múzeumban. Mattis Teutschot expresszionista és a konstruktivista alkotóként ismerjük elsősorban, aki Kassák Lajos mellett a MA folyóirat meghatározó képzőművésze volt. Nagyon érdekes azonban, ami munkássága későbbi szakaszában történik: hatvanéves kora környékén ugyanis – az absztrakció tanulságait nem elfeledve – figuratív, realista képeket kezd el festeni, melyek a realizmus konstruktív, társadalmi szerepének felismerésével állnak összefüggésben. Távolról sem azok a propagandától hangos szocreál művek ezek, amelyeket a korszakban megszokhattunk, hanem nagyon egyéni, sajátságosan finom realista alkotások, amik a szociális kérdéseket érzékenyen követik le. A kiállítás ezekkel a kései Mattis Teutsch-művekkel foglalkozik Miklós Szilárd kurátor rendezésében (Almási Tibor művészettörténész és Lukász Irén kutatásait alapul véve), és külön figyelmet fordít azokra a húszas években készült munkákra, melyeket az életműnek ebben a szakaszában pénzhiány miatt átfestett a művész.

     

    2. Trapp Dominika: „Ne tegyétek reám…”

    Trafó Galéria // 2020. január 17. – március 1.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!

    Ha vevők vagyunk (és legyünk vevők) a kortárs értelmezési keretek kifigurázására és a mainstream narratívák mellett párhuzamosan létező, rejtett történetek előbányászására, érdemes figyelemmel kísérnünk a hungarofuturista projekt alakulását. „Nemzeti és történelmi mítoszainkat megszállta a nacionalista ideológia, ezért vissza kell perelnünk őket, hogy újraépítsük a magyarságról való gondolkodás haladó formáit” – olvashatjuk a hungarofuturizmus 2018-as kiáltványában. Trapp Dominika kiállításában jelenik meg először a hungarofeminista nézőpont, méghozzá a testről való különféle tudások kritikája révén (például a néptáncos nő teste, a parasztasszony teste, a halottak teste). A nemzeti, paraszti kultúrának a népzene és a néptánc által közvetített romantikus ideálképe mögé leshetünk be Trapp Dominika vezetésével, aki arra tesz kísérletet, hogy egy vállaltan feminista és kritikai álláspontból újravizsgálja a múltbeli sajátos női tapasztalatokat, és új értelmezési lehetőségeket kínáljon fel, amelyek már a jelenre és a jövőre is érvényesíthetők lehetnek.

     

    3. Katharina Roters: Egy álom anatómiája

    Mai Manó Ház // 2020. január 29. – március 8.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Katharina Roters: Mecamo, 2017
    Kép forrása: Mai Manó Ház

    A Hungarian Cubes (Kádár-kockák) fotográfusaként ismert Katharina Rotersnek egy régi-új projektjét nézhetjük meg a Mai Manó Házban. Roters 2000 óta foglalkozik Örményország építészeti tájképeinek megörökítésével, és itt is az a fajta motívumkutató szemlélet vezeti, mely révén egy hely és egy korszak építészeti nyelve feltárulhat. A projekt talán legizgalmasabb része az az esettanulmány, amely Mecamor városára koncentrál. Az atomerőmű körül felépült település azért unikális, mert egyetlen építész, Martin Mikajeljan vízióját tükrözi, és alig húsz év alatt valósult meg egyfajta szocreál utópiaként az urbanisztikai terv 1969-es elfogadásától kezdve. A szocialista rendszer összeomlásakor a projekt is megállt, az emberek pedig egyéni igényeik szerint alakították át a lakóépületeket, és kezdték el használni vagy épp hagyták elpusztulni az olyan építészetileg egyébként figyelemre méltó középületeket, mint amilyen a sportközpont, a kultúrház vagy a diákszálló. A fényképeken épp ezt az átalakulást követhetjük nyomon: a kulturális és ideológiai kontextus megváltozása révén felbomló urbanisztikai rendszert, mely helyén új és egyéni változatok születnek. Az egykori kép felidézéséhez pedig korabeli tervrajzok kísérik a fotókat.

     

    4. Kihűlt világ. Farkas István (1887–1944) művészete

    Magyar Nemzeti Galéria // 2019. december 13. – 2020. március 1.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Farkas István: Azt mondta…, 1941
    Kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria

    Farkas István régóta várt életmű-kiállításának címéhez egy Pilinszky-idézetet választottak ki a rendezők: „Kihűlt világ ez, senki földje! / S mint tetejébe hajitott / ócskavasak, holtan merednek / reményeink, a csillagok.”(Pilinszky János: Kihűlt világ) A két alkotó világát jó érzékkel kötötte össze Kolozsváry Marianna kurátor, akárcsak a néhány évvel ezelőtti Ország Lili-kiállításon. A képeken démonikus tájak, üres tekintetek és megmagyarázhatatlan jelenetek kötik le a néző figyelmét. Házak a semmi közepén, élő vagy holt nagyságák különféle, gyanús kinézetű férfiak karjára támaszkodva vagy elegáns kerti bútorokon pihenve. A festmények világában mintha Krúdy és Márai eltűnőben lévő polgári miliője vegyülne Pilinszky megrázó és önmarcangoló hitével, valamint valami olyan nyers és brutális őszinteséggel, mint amilyen az expresszionista főművekről ordít ránk. Az ideges színmezők és a finom, megrázó részletek mesteri vegyítése láttán egy percig sem csodálkozunk azon, hogy Farkas István valóban kora legnagyobb festője lehetett volna, ha – számos ponton – másképp alakul az élete. Például ha nem kell hazajönnie Párizsból a családi vállalkozást vezetni, és ha nem gyilkolják meg Auschwitzban.

     

    5. Kaliczka Patrícia: Harminc nap alatt a szív körül

    Viltin Galéria // 2020. január 29. – március 7.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Kaliczka Patricia: Önarckép Diánaként, amint nőiségem hiányán tűnődöm, 2019
    Kép forrása: Viltin Galéria

    Kaliczka Patrícia legújabb festményeit március elejéig tekinthetjük meg a Viltin Galériában. Különös önarcképek ezek a művek, amelyek a festői és a női identitást igyekeznek megragadni, és a szerepkörök komplexitását, határait letapogatni. Mindehhez pedig a művész hol történeti (például orvos-önarcképek különféle korszakokból), hol mitológiai mintaképeket választ, például Diánáét, a holdistennőét, aki egyúttal a szülés és a gyereknevelés védelmezője is. A figurális festészeti hagyomány ilyenfajta önreflektív újrafogalmazása hatásosan világít rá a szerepek folyamatos átalakulására. Ugyanez az összetettség a festészeti eszközök metaszintjén is jelen van a képeken: montázsszerűen rakódnak egymásra a finoman kidolgozott részletek és az elnagyolt, absztrakt felületek, ritmikusan váltják egymást a visszafogott színmezők és az expresszív, harsány színű ecsetvonások. A nagy méretű, gyakran kétméteres vásznak előtt egyszerre van lehetőségünk az elmélyülésre és a kritikára – legyen szó akár önmagunkról, akár a szerepeinkről vagy a velünk szemben támasztott elvárásokról.

     

    6. CLARA – Rotschild Klára – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött

    Magyar Nemzeti Múzeum // 2019. november 16. – 2020. április 30.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Rotschild Klára
    Fotó: Bauer Sándor / Fortepan.hu

    Egy egészen különleges életútba enged bepillantást a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása, mely Simonovics Ildikó divattörténész kutatásai alapján dolgozza fel Rotschild Klára munkásságát. Kész rejtélynek tűnik, hogy hogyan tudta Rotschild a szocializmus alatt is fenntartani luxusbutikját azután, hogy a harmincas években még Horthy feleségét öltöztette a kor számos arisztokrata nagyasszonya mellett. Márpedig sikerült neki, Különlegességi Női Ruhaszalon néven tovább működött az üzlet, és az oda betérők (kevesek, mivel az átlagember számára megfizethetetlen volt) egy-egy percre Párizsban érezhették magukat. Évtizedeken át öltöztette a magyar politikai és szellemi élet elitjét Kádárnétól és Titónétól a korszak filmcsillagaiig – már önmagában ez a tény sokat elárul a szocializmus hamis önképéről. Az izgalmas divattörténeti kiállítást már csak azért is érdemes megnéznünk, mert a múzeum új kiállítóhelyszínén kapott helyet: a Múzeumkert rekonstrukciója során megújult Kertészházban (más néven Geraldine-házban) keltették életre a rendezők az egykori szalont, ahol ruhát próbálhatunk és korabeli parfümöket is megszagolhatunk. A Rotundában emellett Rotschild Klára menyasszonyi ruháiból láthatunk egy válogatást.

     

    7. The Art of Banksy: Without Limits

    Tesla Loft // 2020. február 1. – április 30.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!

    A világ legismertebb street art művészének munkáit bemutató kiállítás végre Budapestre ért, és a Tesla Loftban várja a látogatókat. A tárlaton a rejtőzködő, társadalmi kritikáit graffitiben közlő alkotó hetven művét láthatjuk a Godot Kortárs Művészeti Intézet szervezésében. Nyilván felmerül a kérdés, hogy hogyan, hiszen ezek helyspecifikus alkotások: ezúttal vászonra és papírra nyomva, mely megoldás elkerülhetetlen szegényességét azzal igyekeznek tompítani a szervezők, hogy egy mobilapplikációval nyomon követhetjük az egyes művek eredeti megjelenési helyét. Banksy személye és munkássága rengeteg, a kortárs képzőművészet lényegét érintő kérdést nyit meg: hol van a műalkotás helye, fontos-e a művész kiléte, fizikailag maradandó kell-e hogy legyen a művészet, mi is az az eredeti, és így tovább. Az életmű ilyenfajta komplex értelmezésére ugyan nem számíthatunk a budapesti bemutatón, de a Banksy-kiállítást mégis érdemes megnéznünk, és elgondolkoznunk azon, vajon célba értek-e az üzenetek. Két tipp a látogatás előtt: készüljünk a megszokottnál kissé magasabb árú belépőre, és figyeljük a kiállítás dizájnját, amelyet magyar street art művészek jegyeznek! Érdemes viszont azt is tudni, hogy a tárlatot nem szentesíti Banksy hozzájárulása – a témáról a szervezők véleménye a kiállítás honlapján olvasható.

     

    8. Koronczi Endre: A dolog, mely elfelejtett testet ölteni

    ICA-D Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros // 2020. február 21. – április 3.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!

    Koronczi Endre legújabb kiállításának rejtélyesen lírai címe mögött a szél húzódik meg – a sokféle műfajban alkotó konceptualista művész immár egy évtizede foglalkozik így-úgy a témával. Előbb a legkülönfélébb helyekre elfújt nejlonszatyrokat „fedezett fel” és dokumentált fellelésük helyén, amiket aztán fajok és alfajok szerint csoportosított, majd nagyszabású land art installációkba rendezte az anyagot, amely a légmozgás révén kezdett mozgásba. Mostani kiállításán is a szél és az általa életre keltett fóliák foglalkoztatják. Műfajilag ismét sokszínű: rajzokban, nagy méretű festményeken, fotók és videomunkák segítségével egyaránt feldolgozza a témát, emellett a termeken átvonul egy igazán különleges installáció is, ami a légmozgás állandóságára és szépségére hívja fel a figyelmünket. A hétköznapi szerepükből kiragadott tárgyak és elemek mind arra késztetnek, hogy másképp tekintsünk a minket körülvevő dolgokra, mint ahogy azt megszoktuk.

     

    9. The Dead Web – The End

    Ludwig Múzeum // 2020. január 24. – április 26.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!
    Roman Ondak: Meghosszabbított álom
    Kép forrása: Ludwig Múzeum

    Képzeljük el, hogy 2023-ban vagyunk, és az internet huszonöt éves korában egyszer csak összeomlik. Az utópiában ki kell találnunk, hogy mi történik ezáltal a társadalmunkkal, kommunikációs kapcsolatainkkal, a gazdasággal, de az is kérdés, hogy mi lesz vajon a ránk maradó, feleslegessé vált tárgyhalmazzal, amely a hálózatot életben tartotta és működtette. A The Dead Web – The End kiállítás Kanadából indult, először 2017-ben québeci művészek reflektáltak a kérdésre, 2019-ben aztán Svájcban, a Mapping Festival kiállításán folytatódott a turné, és bővült ki svájci művészek alkotásaival. Ezt a két tárgycsoportot egészíti ki most immár magyar alkotók reflexióval a Ludwig Múzeum kiállítása. A kortárs művészet olyan irányzatai révén gondolkozhatunk el a jövőnkről, mint a médiaművészet, az intermédia és a digitális művészet.

     

    10. Derkó 2020: Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása

    Műcsarnok // 2020. február 20. – április 19.

    Ne maradjunk kiállítás nélkül februárban sem!

    Mindenki szeret bepillantani a kulisszák mögé, az meg különösen izgalmas, ha egy pálya kezdetén tehetjük ezt meg. Ezért is érdemes résen lenni, és figyelemmel követni az olyan eseményeket, mint amilyen például a derkósok bemutatkozó kiállítása. A legfiatalabb képzőművész generáció számára még 1955-ben alapították meg a Derkovits Gyuláról elnevezett állami ösztöndíjat, ami azóta is létezik. Az érdeklődés mindig magas, évente közel kétszázan pályáznak, akik közül egy tízfős szakmai kuratórium választja ki a huszonhat nyertes művészt. A zsűrifolyamat lezárulása után ezeket a kiválasztott alkotásokat és portfóliókat tekintheti meg a nagyközönség hagyományosan a Műcsarnokban.


  • További cikkek