• Farkaskölyök esete a Denevérlánnyal – kritika a Jojo Nyuszi című filmről

    2020.01.23 — Szerző: Szabó G. Ádám

    Felesleges attól tartani, hogy Taika Waititi legújabb vígjátéka a botránykeltő holokausztfeldolgozások táborát erősítené: a Jojo Nyuszi egy káros ideológia zárójelezéséért alkalmazza hasfalszaggató poénjait, ráadásul nem várt pillanatokban képes gyöngéd lenni.

  • Farkaskölyök esete a Denevérlánnyal – kritika a Jojo Nyuszi című filmről

    Az alábbi kritika elárulja a cselekmény egyes elemeit, vagyis spoilereket tartalmaz!

    Christine Leunens regényének (Cellába zárva) szabad adaptációjában marginális szerepet tölt be a pszichológiai természetű fő konfliktus, amely szerint a padlásszobában rejtőző zsidó lánynak hazudik a szövetségesek győzelméről a Hitlerjugend eszméivel fertőzött főszereplő gyerek. Waititit ugyanis jobban izgatja maga a nemzetiszocializmus, sőt a mindenkori diktatórikus rendszerek természetrajza.

    A rendezőnk – Chaplin (A diktátor) vagy Lubitsch és Mel Brooks (Lenni vagy nem lenni) előtti főhajtásként – nevetségbe hajlóan abszurd jelenségként tételezi a fasizmust: a Jojo Nyuszi azt mutatja meg a gyerekek agymosásán keresztül, hogy a II. világháború zsarnoki eszmerendszere hogyan képes a világukat jószerivel ismeretlennek tartó kicsiket tetszőleges irányba formálni.

    Waititi szatírája a totális emberi inkompetencia gúnyrajza.

    Farkaskölyök esete a Denevérlánnyal – kritika a Jojo Nyuszi című filmről

    Leegyszerűsített, komédiába illő, sőt egészen konkrétan a valóságtól elrugaszkodott, rajzfilmszerű tanokat vésnek a gyerekek agyába – a vérszívó, ember alatti sorba züllött, rémekként bemutatott zsidók nemcsak egy rassz démonizálásáról szólnak, de a hazug, ellenfelei lejáratásáért önzésre vetemedő hatalomról is regélnek. A rikító színű jelenetekben és a The Beatles I Want to Hold Your Hand című számának német változatára snittelt híradófelvételek, valamint Riefenstahl-beállítások halmában ugrándozó főszereplő fiú, a tízéves Jojo (Roman Griffin Davis) pontosan ennek az áldozata, így Waititi egyetlen lábba álló hitleri tőrrel, testközelben robbanó gránáttal színesített ziccert sem hagy ki a csúfolódásért.

    A rendező arról is tudósít, hogyan számol le Johannes, a kis Farkaskölyök a belé nevelt rideg parancsokkal, ekképpen a Jojo Nyuszi a nevelődéstörténetek paneljein is jól mulat, de egyéb rejtett tartalékai is akadnak.

    Hősünk édesanyja, Rosie (Scarlett Johansson) ugyanis a Stauffenberg-féle jó németek háziasszony-képviselőjeként már a humanizmus zászlóvivője, aki bár tisztában van gyereke menthetetlennek tűnő fanatizmusával, becéző szavakkal, odaadással képes őt a földön tartani. Az anyakarakter révén a film olykor komoly tónust ölt: Waititi ilyenkor mellőzi a fekete humort, presztízsdrámákba illő sorai valóban rávilágítanak a fajgyűlölet riasztó voltára. És noha e szatíra legfőbb tézise az agyonharsogott „a gyűlöletből csak a szeretet jelent kiutat” lózungban merül ki, a direktor egyáltalán nem maszatolja el Jojo és a padláson bujkáló zsidó lány, Elsa viszonyát – nincs erőltetve az indokolatlan romantika, a rendező mással lep meg. Farkaskölyök és az összekuporodásra kényszerült Denevérlány kapcsolata eleinte pszichológiai játékként realizálódik: Elsa rögtön észreveszi a Jojóba nevelt hitleri idiotizmust, így le tudja járatni őt, afféle Waititi-szócsőként gúnyt űzni belőle, míg a náci fiú eleinte képtelen az iróniára, mindent halálosan komolyan gondol, így levélhamisítással, a lányhoz közel állók halottnak nyilvánításával, vagyis lelki erőszakkal próbál hatni rá.

    Farkaskölyök esete a Denevérlánnyal – kritika a Jojo Nyuszi című filmről

    Burleszkekből rémlő arcjátékokkal (például Jojo és Rosie asztali vitáját tánccal, német akcentussal, egymásra meredéssel, korommal mázolt tekintettel, papahiánnyal) és fizikai humorban gazdag cselekményével a Jojo Nyuszi a hatalom „érettebb” képviselőit, a felnőtteket is szapulja. A szuperhős-uniformisba bújó, csodafegyvert eszkábáló, valójában iszákos, ügyetlen kapitány (Sam Rockwell) és a felettese parancsára kutyák helyett német juhászokat toborzó alárendeltjének betétjei mindent elmondanak arról, hogy a Hitleren röhögő, a Führert képzeletbeli barátként játszó – így szerzői kommentárral élő – Waititi mit gondol az elnyomásról, de a film nem áll meg itt. Idővel nemcsak Rosie önt lelket a fiába, hanem Elsa is felfedezi Jojóban az oltalomra váró gyereket, sőt a címszereplő is nyitni kezd a lány felé – a zárt, merev gondolkodást hirdető nemzetiszocializmus így cserélődik toleranciát hangsúlyozó barátságeszményre, mire Waititi is nyeregbe kerül, és a legváratlanabb pillanatokban, őszinte hitelességgel vet be könnyeket, fájdalmat, vagy titulál önfeláldozónak egy addig rongy karaktert.

    Így érvényesül szatíraként a mű: a legjobb pillanatokban nevet a fasizmuson, sőt univerzális értelemben a gyűlöleten, de nem válik poénok kizárólagos füzérévé, és akkor nő be a feje lágya, amikor – a Jerry Lewis jegyezte The Day the Clown Cried vagy Az élet szép nyomdokain haladva – a fordulópontok, a karakterek sorsának alakulása igazán megkövetelik.

    A Hétköznapi vámpírok triviális mozzanatokra húzott, paródiát apróságokban felfedező anti-vámpírkomédiája után az új-zélandi fenegyerek ismét csúcsformát fut: a Hitler-délibáb sajátos és vicces megtagadásakor és a szövetségesek győzelmével támogatott, David Bowie-féle Heroes felcsendülésekor teljes a katarzis – örömmel látjuk, amint Farkaskölyök és Denevérlány egy szabad világban, társakként perdülnek táncra.

    Farkaskölyök esete a Denevérlánnyal – kritika a Jojo Nyuszi című filmről

     

    Pontszám 8/10

    Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit) Színes, feliratos cseh-új-zélandi-amerikai háborús szatíra, 108 perc, 2019

    Rendező: Taika Waititi

    Operatőr: Mihai Malaimare Jr.

    Szereplők: Roman Griffin Davis (Jojo), Thomasin McKenzie (Elsa), Scarlett Johansson (Rosie), Taika Waititi (Adolf), Sam Rockwell (Klenzendorf kapitány)

    Bemutató dátuma: 2020. január 23. (Forgalmazó: Fórum Hungary)

    Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

    Pontszám 8/10
    Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)

  • További cikkek