© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Instagram vs. kortárs képzőművészet – Követőkből közönségépítés és műgyűjtés
A legnagyobb képmegosztó oldal hatása a művészi látásmódra és a befogadásra vitathatatlan – de profitálhatnak-e ebből a művészek, múzeumok, galériák? A virtuális kiállítások, a közösségi platformokon szerveződő kollaborációk és az online értékesítés ebbe az irányba mutatnak.
Közel tíz évvel ezelőtt még a marketingszakemberek sem jósolták volna meg, hogy az Instagram milyen gyorsan válik a világ egyik legnépszerűbb applikációjává, és hogy térhódításának köszönhetően alapjaiban változtatja meg a vizuális kultúrát. A művészeti élet szereplői ekkoriban még kevésbé alkalmazták az újfajta digitális eszközöket, és a Facebookon történő megjelenéssel is csak ismerkedtek. (Itthon például a Ludwig Múzeum és a Műcsarnok 2009-ben indította el az oldalát ezen a közösségi platformon, de a legtöbb hazai intézmény jellemzően ezt követően állt be a sorba.)
A múzeumok, gyűjtemények és a kortárs alkotók fokozatosan tették kiállításaikat és műveiket a digitális térben is láthatóvá, mellyel egy sokkal közvetlenebb kapcsolatot kezdtek kiépíteni a közönséggel, ami nem függ a földrajzi határoktól. A művészet mindenki számára egyre elérhetőbb lett, könnyebben kifejezhetővé vált a nézők tetszése, miközben a kulturális vagy edukációs célok elérésének érdekében új megoldások születtek.
Kép forrása: Evan Mitsui/CBCNews
Az Instagram a fenti folyamatokat csak felgyorsította, miközben a legtöbbet letöltött képmegosztó applikáció lett. Bár sok szempontból kritizálják, kétségtelen, hogy túlszárnyalta a várakozásokat, és a legfrissebb adatok szerinti egymilliárdos felhasználótáborával maga mögé utasította a többi, hasonló fókuszú oldalt (pl. Pinterest, Flickr). Megváltoztatta a képfogyasztási szokásokat, ahogyan azt is, hogy milyen utat járunk be egy-egy művész vagy műtárgy megismerésében. Aktív felfedezői lehetünk a művészeti életnek, önállóan bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé, és interakcióba léphetünk az alkotókkal, intézményi szakemberekkel.
Kép forrása: Josh Edelson/The Times
Interaktív eszköz és online múzeum
A múzeumoknak, galériáknak rengeteg, kizárólag általuk birtokolt információja van, amit az online térben is megoszthatnak – ezekbe az intézményekbe pedig nemcsak a kiállított tárgyak miatt járnak az emberek, hanem azért is, mert kíváncsiak, szívesen tanulnak valami újat. A különleges tudásanyagból születhetnek az egyedi tartalmak, amelyek aktivitást válthatnak ki, új közönség építésében is segíthetnek. Az egyes intézményeknek először azt kellett megtanulnia, hogy miként élhetnek saját közösségi oldalaikon ezekkel a lehetőségekkel, mára azonban az is sok esetben cél, hogy a látogatók saját maguk irányítsák a figyelmet a kiállításokra és a művekre.
Megfigyelhető egyfajta változás a kiállítások szerepében, miszerint az edukálást az élmény átadása váltotta fel – az pedig, hogy mindez mennyire érdekes a közönség számára, illetve mennyire rejti magában a „megosztási potenciált”, sokszor már a tervezésben is fontos szempont.
Ezt hirdeti az Instagram: a személyes tapasztalás megélését, megörökítését és megosztását.
Kép forrása: Museum Boijmans Van Beuningen
A múzeumoktól a galériákon át a művészeti vásárokig egyre relevánsabb szempont egy-egy kiállítás esetén, hogy mennyire Instagram-kompatibilis. Bizonyos művek ismertségében vitathatatlan szerepe van annak, hogy mennyire lett felkapott a felhasználók körében. Az egyik leggyakrabban emlegetett példa ennek kapcsán Kuszama Jajoi tükörinstallációi. A japán származású, kilencvenegy éves művész korábban a festészetben és a szobrászatban is világszíntű sikereket ért el, azonban a kétezres években a korábbiaknál is nagyobb figyelmet nyertek azok a művei, melyekben a tükör általi megsokszorozódásé a főszerepet. A kiállítási terekben gyakran fix objektumok is helyet kapnak, sokszor a fények játékán és a tükröződésen van a hangsúly, de az anyag minden esetben rendkívül látványos, és széles tömegeket vonz. Az érdeklődők kígyózó sorokban vagy több hónappal korábbi előzetes foglalással veszik meg a jegyeiket, az intézmények számára pedig mindenhol a világban garantált a blockbuster eredmény. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a #yayoikusama hashtagre több mint 877.000, a #kusama hashtagre több mint 176.000, míg a #kusamayayoi hashtagre több mint 78.000 képtalálat érhető el az Instagramon.
Magyarországon is rendeztek már hasonló érdeklődést kiváltó kiállítást, amely a valós és virtuális közegben egyaránt népszerű volt. Ezek közül érdemes kiemelni a Szentendrei Képtárban 2016-ban Chiharu Shiota installációját bemutató Emlékesőt. A japán művész védjegyévé vált a piros fonál, amit minden esetben valamilyen tárggyal kapcsol össze. Ehhez a kiállításhoz itthonról és a határon túlról több mint húszezer kulcsot gyűjtöttek össze és használtak fel több száz kilométernyi fonálon felfüggesztve. Ha rákeresünk az #emlékeső vagy a #rainofmemories hashtagekre, akkor jól látható, hogy a közönség szívesen osztotta meg élményeit erről az eseményről az Instagramon keresztül.
Kép forrása: Ferenczy Múzeumi Centrum
Azt, hogy a látványosságnak mekkora szerepe van a látogatók vonzásában, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megjelentek azok az intézmények, amelyek programjukat kifejezetten erre építik. Bár múzeumnak túlzás hívni azokat a nagy méretűre duzzasztott, több témát megjelenítő fotófalakat, melyeket a selfie-készítésnek szentelnek, de tény, hogy a világon egyre több helyen nyílnak meg ezek a tematikus helyek. Amerikában 2017-ben a tíz leglátogatottabb kiállítótér közt volt a Fagylaltmúzeum, amely nem ígért mást, mint hogy közel harminc különböző termen keresztül színes, a tematikához illő terekben készíthet képeket a közönség. Magyarország szintén nem maradt le erről a trendről, így 2018 végén nálunk is megnyílt a Museum of Sweets and Selfies, amely négyszáz négyzetméteren biztosítja a tökéletes hátteret az Insta-képekhez.
Részben a fentiek miatt, részben a műtárgyak védelmében vagy a látogatói élményekkel kapcsolatos aggodalmak okán számos olyan múzeum vagy galéria van, amely továbbra sem engedélyezi a fényképezést a kiállítóterekben.
Az Instagram túlzott hatását kritizálók gyakran hangoztatják, hogy a megjeleníthetőség mögött elveszik a jelentés vagy maga a produktum, amely a műértés szempontjából kulcsfontosságú.
Azonban egyes kutatások már azt is kimutatták, hogy a kiállításokon fényképezők közt egyre kevesebb a selfie-készítő, és sokkal több az olyan látogató, aki inkább egy-egy műtárgyat egészben vagy érdekesnek tűnő részletében örökít meg.
A jelenlegi helyzetben, amikor a művészeti intézmények a világon mindenhol nagyrészt zárva tartanak, feltételezhetően még inkább felértékelődik a közösségi média, így az Instagram szerepe is a közönséggel való kapcsolattartásban. Az utóbbi időben az egyik legnépszerűbb kezdeményezést a Getty Museum indította el, arra kérve a követőiket, hogy egy-egy műtárgyat újragondolva készítsék el saját verziójukat otthon fellelhető eszközökből. A kampány olyan sikeres volt, hogy már több hazai múzeum is átvette, de ezen kívül is számos, kifejezetten a karantén idejére meghirdetett hashtag segítei a közönséget, hogy az Instagramon keresztül megkapják a szükséges kultúramennyiséget. Nemzetközi viszonylatban az #artcanhelp vagy a #whyilovemuseums hashtagek gyakoriak, magyarul pedig a #múzeumozzaszobádból vagy a #festményekafotelből keresőszavakra érdemes rákeresni.
Magángaléria és közösségi tér
A közösségimédia-felületekben sokan a művészek önérvényesítésének lehetőségét látják. A fiatal alkotók a tanulmányaik elvégzése után legtöbbször teljesen magukra hagyva kezdik kialakítani kapcsolati hálójukat, bízva abban, hogy idővel egy művészeti galéria, kurátor vagy gyűjtő felfedezi magának a műveit. Azok, akik bekerülnek valamilyen intézménybe időszakosan vagy állandó jelleggel, és kiállításokon kezd forogni a nevük, szerencsésebb helyzetben vannak, de a szélesebb közönséghez való eljutás sokszor még számukra is nehéz. A művészeknek új eszközökhöz kell nyúlni, hogy közvetlenül népszerűsíthessék műveiket, és ezeket az eszközöket egyre gyakrabban akár értékesítésre is felhasználják.
A kortárs képzőművészek oldalai egyszerre töltik be az online galéria, a nyitott műterem és az alkotói közösség szerepét.
Nem kell a következő kiállításig várni, hogy a legújabb műveiket bemutassák, esetleg valamilyen aktualitásra (jelen esetben például a világjárványra) „élőben” reagálhassanak, hanem azonnal megoszthatják ezeket a gondolataikkal, érzéseikkel együtt. Alkotásaikra gyors és közvetlen visszajelzéseket szerezhetnek, amelyek nem helyhez kötöttek – akár a külföldi közönség számára is elérhetők.
Alan Bamberger művészeti tanácsadó, az Artbusiness.com alapítója és állandó szerzője szerint a művészek körében az Instagram kiemelkedő szerepe a többi közösségi platform közül annak is köszönhető, hogy itt sokkal inkább a vizualitáson, mint a köré épülő hosszú magyarázatokon van a hangsúly, így lényegesen kényelmesebb az alkotók számára. Egyes kutatások szerint a művészek nagy részét ma már az online térben, ezen belül is nagyrészt az Instagramon fedezi fel magának a közönség, sőt ez alapján dönt a műtárgyvásárlásairól is. Bár a nagy aukciósházak vagy vásárok eladásai jól dokumentáltak, és ehhez képest a magánértékesítésről sokkal kevesebb pontos információnk van, de amerikai felmérések szerint 2015-ben az Instagram-felhasználók ötvenkét százaléka vásárolt olyan művésztől, akit ezen az oldalon keresztül ismert meg – igaz ebbe nem csupán a képzőművészeti alkotások tartoznak bele, de a szám így is magas.
A növekvő érdeklődést és az online vásárlói igényt az is bizonyítja, hogy egyre több a kizárólag virtuális térben működő galéria. Ilyen például az ArtConscious, amelynek célja a közép-kelet-európai művészek bemutatása nemzetközi viszonylatban, azon belül is elsősorban az Egyesült Királyságban. Mint magukról írják, láthatóságot szeretnének biztosítani az alkotóknak, akiknek jelenléte sajnos sokszor alulreprezentált a nyugati közönség számára. Művészeikkel gyakran az Instagramon veszik fel a kapcsolatot, és a megállapodásuk után saját oldalaikon keresztül hirdetik munkáikat, az online platformjaikhoz pedig többek közt mesterséges intelligenciát alkalmaznak. A korábbi galériás viszonyokhoz képest sokkal inkább törekednek a transzparens árképzésre, ami sokat segíthet a még nem gyakorlott, laikus vásárlók számára, hiszen aki még csak most kezdi a gyűjtést, sokszor épp a licitálástól, alkudozástól riad meg.
A különböző digitális formátumokat használva tervezi programját a szintén hazai LOOP Gallery is, mely @let_it_beartagency oldalán rendezett már kiállítást például az Instagram story-funkcióját használva, melynek lényege éppen az itt és most élményen alapul – vagyis a tartalmak csak rövid ideig érhetők el a felhasználók számára, mégis egyfajta kiemelést kapnak. Legutóbbi tárlatuk a digitális festészet műfaját járja körül, amely Facebookon és egy Vimeo-csatornán tekinthető meg.
Ha megnézzük, hogy a magyar alkotók közül hányan és milyen célokra használják az Instagramot, akkor azt láthatjuk, hogy elsősorban a fiatalok kezdtek ismerkedni ezzel a platformmal, míg az idősebb korosztály inkább a Facebook adta lehetőségeket preferálja. Az eladások alapján felállított top 20-as vagy top 50-es listákon található, már széles körű elismerést szerző művészek közül csak kevesek találhatók meg a képmegosztó oldalon. Érdemes itt megemlíteni Maurer Dóra oldalát, amelyen egyelőre kevés saját feltöltött tartalom található, de az egyes felhasználók által posztolt és az oldalt bejelölő képekből már sokkal többet lehet találni, amelyek főként a Tate Modernben (jelenleg a múzeum bezárása miatt szünetelő), július 5-ig nyitva tartó egyéni kiállításán készültek.
A fiatalabb generáció közül egyre többen vannak, akik felismerik az Instagram-oldalakon keresztül történő könnyű kapcsolattartási lehetőséget az érdeklődőkkel. Folyamatosan növekvő közösségeket építenek, és ezzel nem csupán a magyar kapcsolataikat építik. Megosztják műtermüket, bepillantást engednek az alkotások elkészítésének fázisaiba, megmutatják, hogyan készülnek egy kiállításra, hova utaznak, kikkel dolgoznak együtt vagy tartanak például workshopot, milyen díjakban vagy egyéb elismerésekben részesülnek.
Ahogy a fentiek mutatják – és ennek a cikknek az alapkérdésében is utaltunk rá –, már nem az a kérdés, hogy szükség van-e Instagram-felületre a művészek számára, vagy hogy lesz-e műtárgyeladás a követők érdeklődéséből, hanem az, hogy mindezt hogyan.
Bár vannak, akik aggódnak az alkotói jogok miatt – hiszen amit egyszer az interneten keresztül megosztottak, az utána teljesen önálló utat járhat be, mások pedig az algoritmusok túlzott befolyását vagy a felhasználói szabályokra hivatkozó tartalom törléseket sérelmezik (pl. aktot ábrázoló művek esetén) –, de a közösségi médiát és különösképpen az Instagramot jól használó alkotók előtt olyan távlatok nyílhatnak, amelyek korábban csak keveseknek adattak meg, a jövő művészetfogyasztói pedig innen kerülhetnek ki.
