×

A színek előtt
Kiállítás Maurer Dóra korai grafikai munkáiból
Sipos Tünde
2017 // 11. 15

Milyen nyomokat lehet hagyni egy spárgával vagy éppen zongorahúrral? Mi különbözteti meg az akvatintát a síkmaratástól, a litográfiát a mezzotintótól? Alufólia, lemezfólia, diópác, videó, fotó – művészi technikák szimfóniája ejt ámulatba minket a Barcsay-teremben Maurer Dóra korai műveinek bemutatásával.

Hogyan lehet sokszínű bemutatót rendezni pusztán a fekete és a szürke színskáláját felvonultató művekből? A lebilincselő technikai és képi világ megismeréséhez három teremben van lehetőségünk elmélyedni. Páratlan lehetőség nyílt ugyanis a közönség és különösen a Képzőművészeti Egyetem hallgatói számára azzal, hogy az egyik legjelentősebb magyar művész és művésztanár diákéveiből származó grafikákból kiállítást rendeztek. Maurer Dóra már tanulmányai során mestermunkákat hozott létre, majd folyamatos kutatással és kísérletezéssel egyedülálló grafikai pályaívet valósított meg.

Maurer Dóra a Képzőművészeti Egyetemmel mondhatni szimbiózisban él. Itt tanult 1956 és 1960 között, majd néhány évtized után, 1990-től kezdve tanított is. Jelenleg pedig azokat a korai műveit állítja ki, amelyek a grafikai eljárások sokszínűségét prezentálják. A művek többségét az alkotó adta közre az 1955–1980 közötti évekből, de számos közgyűjteményből is érkeztek az életmű szempontjából kiemelkedően fontos darabok. Az anyag összeválogatása igazán érdekfeszítő, mivel ezek a grafikai lapok nemcsak egy művészi életpálya ars poeticáját vázolják fel, hanem feltárják azt a technikai tudást, amelyek elsajátítása és alkalmazása egy alkotót valódi mesterré tesz.

Mivel a tárlat kronológiai sorrendben halad, a legbelső teremből érdemes indulnunk. Az első képen egy korai önarckép szuggesztív tekintete jelenik meg, körülötte pedig azok a művek, amelyek az első főiskolai kísérletezések eredményei: legyen szó pusztán néhány vonalból álló portrékról vagy részletesen kidolgozott csoportos jelenetekről. Fontos sorozatok elemeit is láthatjuk itt, például a Mindennapok című szériából, amely az a sokat emlegetett diplomamunka volt, amelyet az intézmény akkori vezetősége az újfajta és a szokatlannak nevezett látásmód miatt nem fogadott el. Mindez azonban nem szabhatott gátat a tehetség megnyilvánulásának – erről tanúskodik minden egyes itt kiállított mű. Az élet pedig Maurer Dórát igazolta: bár diplomáját később kapta meg, 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőtanáraként dolgozott számos más művészetszervező és saját művészeti tevékenysége mellett, ráadásul 2008 óta a „Professor emerita” cím viselője. Művei számos köz- és magángyűjteményben szerepelnek, de kiemelkedő fontossággal bír a Museum of Modern Art vagy a Centre Pompidou gyűjteményében való jelenléte is.

A kiállításon a vizuális élmény mellett izgalmas adalékot képeznek azok a jegyzetek, amelyek az egyes képekhez kapcsolódnak, és hol konceptuális mélységeket fejtegetnek, hol technikai részleteket villantanak fel. Érdemes elidőzni a sok-sok motívum között, ahol megismerhetjük az alkotó 1965-ből származó Ars poteicáját: egy apró, mégis nagyon bensőséges képet, amely sajátos nézetbe rendezve jelenít meg egy műtermei részeletet eszközökkel, valamint a gyakori képmotívumokat adó növényekkel. Továbbhaladva fokozatosan bújnak elő a realista jelenetek közül a szürnaturalizmushoz kapcsolódó elvontabb formák: amőbaszerű, biomorf képződmények uralják a következő terem nyomatainak képeit. A Pompei ciklus és az Est képei egy következő időszakba vezetnek át bennünket. Az olasz- és görögországi utazások során megfigyelt építészeti elemek közvetett módon éppúgy beépültek az egyes kompozíciókba, mint a belső utazások filozofikusabb gondolatai. De látható néhány olyan mű is, amely a Képcsarnok Vállalat megrendelésére készült – az apropót az alkotó mint lehetőséget ragadta meg, hogy különféle technikai kísérleteket kivitelezhessen.

A harmadik, egyben legnagyobb tér mutatja be azokat a műveket, amelyek a klasszikus grafikai eljárások tovább- vagy áttranszponálásához vezettek Maurer Dóra életművében. A mélynyomás technikájában oly sokszor használt lemezt akciógrafikák létrehozására kezdte el alkalmazni. A nyomhagyás ugyanis nemcsak a hagyományos módokon lehetséges, hanem ennek a hordozónak az átdolgozásával is – ezt a folyamatot mutatja be a Nagyon magasról leejtett lemez című munka. Emellett láthatunk különféle szóképeket, mint például a Wortspuren, amelyet Bujdosó Alpár költővel közösen hoztak létre: a sorozatban a lemez alá helyezett kartonbetűk domborulatai rajzolódnak ki, és vizuális eszközökkel gondolatok, művek eltűnésére utalnak. A bemutatott, közel száz mű között folyamatgrafikákat és a híres Május 1-i felvonulás mesterséges talajon című pedotípiát – láb-nyomhagyás – is megismerhetünk.

A kiállítás felér egy élménypedagógiai programmal. Élmény, mert fantasztikusan részletgazdag, kreatív és váratlan elemekkel komponált látványvilágban mélyedhetünk el. És pedagógia: a folyamatos és kitartó munka, a szakmai tudás megszerzése, valamint a kísérletező kedv lenyűgöző eredményei hagynak nyomot a kiállítás látogatójában.

Nyomhagyás: Nyomtatás – Maurer Dóra grafikai munkássága 1955–1980
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay-terem, 2017. október 13 – december 3.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben