• A 10. menet – Interjú a KO vezetőivel, Thimár Attilával és Fodor Bernadett-tel

    2021.10.18 — Szerző: Hlavacska András

    A Kortárs Online tíz éve kezdte meg működését, ebből az alkalomból készítettünk interjút Thimár Attila főszerkesztővel és Fodor Bernadett vezető szerkesztővel. Áttekintettük az elmúlt évtized történetét, a tapasztalatokat, eredményeket, örömöket.

  • A Kortárs Online első cikke 2011 szeptemberében jelent meg
    A Kortárs Online első cikke 2011 szeptemberében jelent meg

     

    Attila, tíz éve mi indokolta, motiválta a Kortárs Online indulását?

    Thimár Attila: 

    A válaszhoz kicsit vissza kell nyúlni a papír folyóirat történetéhez. Ebből most az a fontos, hogy 1992-től Kis Pintér Imre volt a lap főszerkesztője, aki 2010-ben adta át a kormánykereket Ambrus Lajosnak, és ezzel együtt a folyóirat szerkesztősége is jelentősen megújult. Ekkor merült fel, hogy a Kortársnak más intézményekhez, fórumokhoz hasonlóan létre kéne hozni egy hídfőállást az online térben is. Az elhatározás nyomán jött létre a Kortárs Online, de már az első pillanatól kezdve önálló szerkesztőségként. Az induláskor láttuk, hogy a nyomtatott folyóiratban a hosszabb átfutási idők miatt akár több hónapig is tarthat, míg egy írás eljut az olvasókig, az online térben viszont már másnap több százan olvashatják. A másik fontos különbség abban állt, hogy az online térben voltaképpen nincsenek terjedelmi korlátok, nem úgy, mint a print folyóiratban, ahol az egyes lapszámok összeállításánál mindig azon kell töprenkednünk, hogy végül mi maradjon ki a következő számból. Ezért is alakult ki, hogy a KO olyan művészeti területekkel foglalkozik, amelyekkel a folyóirat nem.

    Hogyan látod, mi változott az eredeti szándékokhoz képest az elmúlt tíz év alatt?

    T. A.: 

    Az előbb említett két fontos paraméter megvan ma is: a gyors közönségelérés és az öt művészeti területet lefedő témakörök. Változni leginkább a világ változott meg abban a tekintetben, hogy mi lehet egy ilyen kulturális portálnak a helye, szerepe a kulturális életünkben. Egyrészt tudatosítottuk magunkban – néha az adott helyzetek tudatosították –, hogy a média hírversenyébe nem tudunk beszállni, nincsenek meg azok a feltételek, amelyek miatt gyorsabbak tudnánk lenni, mint más hírportálok. Másrészt az is kiderült számunkra, hogy az egy-egy papíralapú folyóirat mellett kialakult portálokhoz képest nagyon fontos különbség folyamatos figyelmünk a sok művészeti területre, irányzatra, tehát egy széles látókörű érdeklődés. Ez teszi lehetővé, hogy észrevegyünk olyan összefüggéseket is, amelyek kevésbé tűnnek a szemébe annak, aki csak egy-egy művészeti területre koncentrál.

    Mire vagy a leginkább büszke az elmúlt tíz évből?

    T. A.: 

    Leginkább arra, hogy a KO még tart, hogy ez a tíz év egyben megvan. Ez egyrészt mutatja, hogy

    a KO folyamatosan meg tudott újulni, hiszen az online világ őrülten száguldó tempójában enélkül nem lehet érdemi működést megvalósítani.

    Másrészt mutatja azt a szerencsét is, hogy valahogy mindig sikerült megtalálni a fenntartást biztosító támogatási lehetőségeket. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor csökkenteni kellett a költségeket, ezzel együtt a szerzők és írások számát, de most szerencsére megint jobb periódus van, és tudunk tervezni, építkezni.

    Büszke vagyok arra a csapatra is, akik szerkesztik a KO-t, és akik kitartottak mellette az anyagilag nehezebb időkben is – mondhatjuk bátran, hogy önfeláldozó módon. Az online magazin működtetése állandó munkát, figyelmet igényel: nem lehet egy-két hétre vagy hosszabb időre eltávolodni tőle, mert az a folyamatos megjelenést veszélyeztetné. Most éppen építkezés időszakában vagyunk, tervezzük a jövőt, és ez nagyon izgalmas feladat. Új technikákat is meg kell ismerni az eredményesség „mérésére”, nem elég immár annyival lezárni az ügyet, hogy a KO-nak jó visszhangja van. Folyamatosan mérjük a KO olvasottságát, az FB-aktivitásunk szintjét, a visszajelzéseket – gyakoriságukat, hangnemüket. Ez egy teljesen új kihívás, szerintem most hatékonyak vagyunk ebben.

    A KO első weboldala
    A KO első weboldala

    Mi a KO és a papír Kortárs viszonya? Említetted, hogy külön szerkesztőségek, de mégis akad talán több dolog, ami összekapcsolja őket?

    T. A.: 

    A kérdésben benne rejlik a nagyon nehéz probléma: a különállás vagy együtt haladás bonyolult helyzete. A reakció gyorsaságában és a témák kiterjedtségében jelentkező különbségről már beszéltem. De ami, azt hiszem, a legfontosabb, az a művészeti alkotások, produkciók szélesebb kulturális kontextusait vizsgáló szemléletbeli hasonlóság.

    Nem önmagában szeretnénk megérteni az alkotásokat, a művészeti válaszokat a világra, hanem abban a nagyobb összefüggésrendszerben, amely feltehetően a művészt is, de a befogadót mindenképpen körülveszi.

    Ez lehet az a közös nevező, ami a két fórumot, a papírt és az online-t összekapcsolja. Ezen túl persze több közös aktivitás is van, mondjuk a most indított Kritikai műhely vagy akár a KO podcastsorozata. Utóbbi tematikailag is kapcsolódik a printben megjelenő írásokhoz, mondjuk éppen a Mészöly-centenárium kapcsán. De az is előfordul, és nem is különleges eset, hogy egy könyvről egészen eltérő kritikai véleményt olvashatunk a lapban, mint a KO oldalán.

    Idővel a papír folyóirat online megjelenésére létre kellett hozni egy külön oldalt, ezért most a Kortárs a www.kortarsfolyoirat.hu címen érhető el. Itt helyeztük el a korábbi számok archívumát és a nagyon fontos képzőművészeti galériánkat is.

    Milyennek látod a jövőt? Mi vár a KO-ra a következő tíz évben?

    T. A.: 

    Elsősorban kihívások. Ezek közül a legnagyobb, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre: Mi a kultúra, a művészetek szerepe itt, a 21. század elején, lassan majd középső harmadában? Kik a művelői, kik a befogadói? Akik a befogadói, azok mit kezdenek vele, és éppen ebből következően miként kell hozzájuk szólni? Végső soron tehát a legnagyobb kihívás az, hogy mi egy irodalmi folyóirat vagy egy kulturális magazin feladata. Milyen értéket és milyen módon szükséges közvetíteni ahhoz, hogy a KO olvasóit rávegyük egy aktív és minőségi kultúrafogyasztásra? Nem a szakmai közönségnek írunk, bár mindig a megfelelő szakmai tudással készülnek a cikkeink. Az indulástól kezdve kiemelt cél azok megszólítása, akik nem szakemberek, de fontosnak tartják a magyar kultúra alakulását, akik szeretnék megérteni, milyen folyamatok és vélhetően miért játszódnak le a kortárs magyar művészetben, külön-külön a művészeti ágakban.

    A szerkesztőségi csapatot most nagyon megerősítettük, és többen segítik a munkákat PR- és marketingrészről is – remélem, hogy a jó szakemberek és a minőségi csapatmunka meghozza az eredményét. Persze ezt az olvasóknak kell eldönteni, akik rendszeresen rákattintanak a kortarsonline.hu-ra.

    Betti, a KO tizedik születésnapját ünnepelte. Ez az életkor már igen jelentős az online világ gyors változásai közepette. Szokásos kérdéssel kezdem: mi az, ami állandó, és mi változott ebben a tíz évben a KO-n?

    Fodor Bernadett: 

    A legszilárdabb állandóság a KO életében az az alapelv, amit a szerkesztőség már a kezdetekkor megfogalmazott: a kortársiasság, a kortárs minőség és szakmaiság a meghatározó értékek számukra. A változások közepette is folyamatosan azt keressük, hogy hogyan tudjuk ezeket minél jobban képviselni a művészeti élet számos területét lefedve. Márpedig változás volt bőven. Ezek egy része a szerkesztőséget és a szerzőgárdát érintette, ugyanakkor nagy öröm számomra, hogy sok szerkesztő és szerző kollégával évekig dolgoztunk, dolgozunk együtt, ami lehetővé teszi a hosszú távú közös gondolkodást, építkezést. Alakultak a tartalmaink is: tíz évvel ezelőtt az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megtaláljuk és „megtanuljuk”, mely műfajok működnek jól az online térben, és miként aknázzuk ki a bennük rejlő lehetőségeket a kultúraközvetítés területén. Például a kritika és az interjú mindig is fontos formátum volt a KO-n, de vannak tartalomtípusok, amelyeket mára elhagytunk, helyettük mások lettek hangsúlyosabbak. És a változások felsorolása közül nem maradhat ki maga a weboldal sem: ez a tíz évvel ezelőtti indulás óta kétszer újult meg mind a design, mind a struktúra tekintetében, hogy minél inkább megfeleljen az online tartalomfogyasztási szokásoknak, miközben megjelenésében is a KO szellemiségét közvetíti. Úgy érzem, hogy a jelenlegi színes, mégis letisztult layout tökéletesen megfelel ennek.

    Az első tíz év legfontosabb élménye számomra az, hogy maga a KO állandó, mert képes fejlődni, alkalmazkodni, megújulni.

    A KO weboldala 2019-ben
    A KO weboldala 2019-ben

    Régóta, 2015 óta vezeted a KO csapatát. Mennyire nehéz együtt tartani egy szerkesztőséget és szerzőgárdát? Milyen eszközökkel lehet motiválni a csapatmunkát?

    F. B.: 

    A szerkesztőség esetében könnyebben kialakult az összetartás és a csapatszellem, hiszen havonta tartunk személyes megbeszéléseket – ezek a mindennapi online kommunikációval kiegészülve műhelymunkává állnak össze, ahol minden fontos KO-t érintő témát megvitatunk, és közösen tervezzük a tartalmakat. De keressük az olyan kötetlen alkalmak lehetőségét is, amikor nem csak munkaügyben találkozunk.

    A szerzőkkel azért nagyobb kihívás a csapatban való gondolkodás, mert egyrészt sok emberről beszélünk (egy évben akár negyven szerzővel is dolgozunk), másrészt ők az ország különböző pontjain élnek, így a személyes találkozás lehetőségei is korlátozottabbak. Célunk, hogy minél több olyan programot szervezzünk, ahol tudunk együtt lenni, beszélgetni, élőben is megismerkedni. A mindennapokban viszont elsősorban a szerkesztőkre hárul egy-egy kisebb csapat (például az egy rovathoz kapcsolódó szerzők) összefogása. Az egyéni munka esetében a legfontosabb motivációnak azt tartom, ha azt érzi egy szerző, hogy jó a KO-val, a KO-nak dolgozni. Ennek egyik összetevője az, ha a szerkesztőségi munkafolyamat és a kommunikáció gördülékeny, jó hangulatú, partneri viszonyon alapszik: nyitottak vagyunk az ötletekre, közösen egyeztetjük a tervezett anyagokat, figyelembe véve a szerzők igényeit, szempontjait. Rendszeresen visszajelzést adunk a munkájukról, a pozitívumokról is (könnyű beleesni abba a hibába, hogy csak a javítandókra fókuszálunk); minden fontos közérdekű információt megosztunk velük a KO-ról, a munkát befolyásoló körülményekről; és akár a szerkesztőség, akár a szerzők oldaláról merül fel valamilyen probléma vagy váratlan helyzet, konstruktív módon a megoldásra koncentrálunk. Másrészt célunk, hogy a KO egészét kiegyenlítetten magas színvonalon tartsuk, ezért a nálunk való publikáció a szerzők számára is szakmai elismerést jelent, miközben az anyagok megírása és megjelenése közötti szerkesztőségi munka hozzájárul szakmai fejlődésükhöz is.

    Voltak-e különlegesen izgalmas cikkek, sorozatok a KO-n, vagy olyanok, amelyekre szívesen emlékszel vissza, mert közel kerültek a szívedhez?

    F. B.: 

    Szerencsére túl sok ilyen van, így vagy túlmutatna a felsorolásuk ennek az interjúnak a keretein, vagy nagyon igazságtalannak érezném, ha csak néhányat emelnék ki közülük. Elsőre vérprofi interjúk, ütős kritikák, szokatlan és izgalmas témafelvetésű esszék, valamint olyan írások jutnak eszembe, amelyek egy nagyobb kontextusban helyeznek el és friss szemmel vizsgálnak meg kortárs jelenségeket, gyakran művészeti ágakon átívelően.

    Na jó, egy cikket említek, de csak a példa kedvéért: nagyon szerettem a Jokerről szóló anyagunkat, amely a képregényeket és a filmeket is alapul véve mutatja be a karakter evolúcióját.

    Hogyan tudnád meghatározni a KO arcát, egyediségét? Miben tud mást adni, mint a többi kulturális portál?

    F. B.: 

    Attila is említette, hogy a KO nem vesz részt a hírversenyben, ahogy egyébként szépirodalmat sem publikál, viszont öt művészeti ág (irodalom, film, zene, képzőművészet, színház) és az ezekhez szorosabban-lazábban kapcsolódó kulturális területek, jelenségek vizsgálatát, értékelését tartja feladatának, valamint mindezekről egyfajta informális edukációt is –

    a közönségutánpótlás-nevelése ugyanis kulcsfontosságú kérdés nemcsak a KO, hanem általában a művészeti élet számára.

    Az erre való törekvés átszövi a munkánk minden területét a téma- és formátumválasztástól kezdve a tartalom és a nyelvezet kialakításáig, miközben az írások szakmai megalapozottsága nem szorulhat háttérbe. Olyan megközelítésben dolgozzuk fel a kulturális élet megkerülhetetlen témáit és kevesebb nyilvánosságot kapó eredményeit, alkotóit, hogy az a művészetek iránt érdeklődő lehető legszélesebb közönség számára izgalmas legyen.

    Milyennek látod a KO jövőjét? Hogyan tud hanghoz, szóhoz jutni a 21. század elejének médiaversenyében?

    F. B.: 

    Az olvasók figyelméért folytatott versenyben csak úgy lehetünk sikeresek, ha olyan élményt tudunk nyújtani, amit egy online sajtóterméktől joggal elvárhatnak a 2020-as években: a KO online magazint úgy állítjuk össze, hogy gyors impulzusok és elmélyülésre invitáló anyagok egyaránt érjék az olvasót. Reményeink szerint a kulturális élet szereplői, intézményei is egyre inkább úgy tekintenek majd ránk, mint egy olyan felületre, ahol érdemes megmutatkozniuk, mert rajtunk keresztül elérnek a közönségükhöz.

    bb


  • További cikkek