• Cipőnézegetéssel vegyes, életigenlő optimizmus – Interjú Benyhe Robival és Bajnok Balázzsal, a Magidom tagjaival

    2021.10.08 — Szerző: Werner Nikolett

    Vényre kapható zene is lehetne az övék: egy pirula, amin régóta kísérleteznek. Közvetlenül kevesen, közvetetten annál többen állnak mögöttük, miközben a háttércsapat folyamatosan nő, ahogy a felhasználók is. A Magidom két tagját új klipről, nagykoncertről és „best of” lemezről is kérdeztük.

  • A Magidom zenekar  Fotó: Magidom
    A Magidom zenekar
    Fotó: Magidom

    Az ősszel együtt érkezett új klipetek, a Van az a pénz . Provokatív, ironikus alkotás – éppen ezért meglepő, hogy önkormányzati támogatással készült.

    Benyhe Robi: 

    Eredetileg saját erőforrásból akartunk klipet forgatni a dalhoz, majd szembejött egy terézvárosi pályázat formai követelmények és stílusbeli megkötések nélkül, így már tudatosan eszerint gondolkodtunk a terven – kettővel is pályáztunk. Készítettünk egy romantikus és egy ironikus koncepciót, és mindkettőt beadtuk, biztos, ami biztos alapon. Mi lepődtünk meg a legjobban, amikor az utóbbi nyert, ráadásul azzal a felkiáltással, hogy a kiírónak ez kell. Közel száznegyven pályázó közül sikerült bekerülnünk a díjazott tizenhét zenekar közé – így született a provokatív videó. Örülünk, hogy a pályáztatók és később a közönség is jól értette, mit szeretnénk üzenni vele.

    Bajnok Balázs: 

    Hiába tűnnek a dalaink olykor kifejezetten optimistának, azért sokszor használunk bennük egyfajta társadalomkritikai vonatkozást – szoktuk is mondani, hogy inkább „közérzeti”, mint közéleti témákat feszegetünk. A legutóbbihoz történetesen egy nyertes pályázat is kapcsolódik. Próbáltuk humorral és iróniával megfogni azt, amit zenészberkekben is látunk egy ideje.

    Mint a nyereségéhség?

    B. R.: 

    Van az a pénz összességében azt feszegeti, hogy mennyire tudunk hűek maradni az elveinkhez, illetve hogy alkotók esetében is sok mindent felülír a popularitásra való törekvés. Ha zenész vagy, írj Petőfi-kompatibilis slágert: lehetőleg ne legyen hosszabb három percnél, tartalmazzon pár kötelező giccses elemet, és legyen hatásvadász módon összerakva... Csak vegye meg a rádió, és játssza – ezt nevezzük igényes igénytelenségnek. Ennek mutatunk tükröt az új videóval, miközben nem tagadjuk, hogy van benne önirónia is.

    A Magidom inkább klasszikus szépfiúzenekar, mintsem hírnévhajhász, és pláne nem bicskanyitogató. Viszont a műfajmeghatározásnál már nehezebb dolgunk van. A zenétek nem alternatív, de kicsit mégis. Nem pop, de kicsit mégis.

    B. B.: 

    Tudatosan készítünk olyan zenét, amelyet nehéz beskatulyázni – persze tisztában vagyunk azzal is, hogy emiatt marketingszempontból talán nagyobb kihívás pozicionálni a zenekart. Ez tehát kockázat, viszont van egy szempont, ami felülírja a rizikót: nem annyira a stílus a kérdés, mint a szándék. Szeretünk zenélni, próbálni, stúdiózni, forgatni, koncertezni. Ezért csináljuk az egészet, bármennyire egyszerűen is hangzik ez. Megtehetnénk, hogy beleállunk egy pontosan körbehatárolt műfajba, és az ehhez igazodó kiadóval dolgozunk, az ehhez igazodó klubokban játszunk az ehhez igazodó közönség előtt.

    R. B.: 

    Helyette kis túlzással ma is feltesszük a kérdést: Melyik fesztiválra mehetünk? A Kolorádó Fesztiválon ott a helyünk? És az EFOTT-on? Vagy maradjunk csak a parkolóban, és zenéljünk ott? Egyszerre készítünk optimista, pozitív, életigenlő és cipőbámulós, önkritikus dalokat. És ahogy Balázs mondja, csak egy zenekari megbeszélésen múlna, melyik irány mellett köteleződünk el, viszont ilyen brainstormingra nem készülünk.

    Szeretnénk nyitva hagyni az ajtót a hallgatók előtt.

    Pontosan 2010 óta. Mi ez, ha nem élő példa arra, hogy a gimis zenekar is eljuthat a legnagyobb színpadokig?

    R. B.: 

    Azért le kellett nyelni néhány békát. Tény, hogy tizenéves korunk óta csörömpölünk együtt, és hármunkból mára ötfős banda lett lemezekkel, koncertekkel, most már némi közönséggel, de közben álltunk üres nézőtér előtt is nem egyszer. Például az, amikor Miskolcon játszottunk a Hiperkarma előzenekaraként, nagy lehetőségnek ígérkezett, de gyakorlatilag senkit nem érdekeltünk. Ezért

    nem években mérjük az eredményeinket, inkább az összetartásban.

    Sok formáció feladja az első kudarcok után, hiszen mi értelme folyamatos nehézségek közt dolgozni, miközben se hallgatók, se „ötperces hírnév”, és az A38 hajót sem sikerül megtölteni? Ellenben mi nem hátráltunk meg a sikertelen próbálkozások után. Ehhez persze hozzátartozik a nem éppen hétköznapi felállás: Balázzsal unkatestvérek vagyunk, miközben Marci bátyám dobol mellettünk, és ehhez csatlakozott Pánczél Peti basszusgitáron, illetve Szekeres Máté billentyűn.

    B. B.: 

    Nem volt olyan tragikus az a miskolci koncert, inkább lélekedző. Messze vagyunk attól, hogy egy rossz élmény kedvünket szegje. Ha emlékeznénk a legkínosabb momentumra, már nem zenélnénk, de nem emlékszünk. Közben egyébként tök jó sikereink is voltak, illetve vannak is. Az persze ritka, hogy egy együttes több mint tíz év után is ugyanazzal a kezdeti lelkesedéssel működik, mint a megalapításának idején. Bármilyen sebességgel is nő egy formáció, a szakma árnyoldalán nem spórolhatunk.

    A Magidom zenekar a Kobuciban  Fotó: Magidom
    A Magidom zenekar a Kobuciban
    Fotó: Magidom

    Tény, hogy ma nem kell félnetek az üres nézőtértől, sőt a következő koncertetek előtt szép számban fogytak a jegyek. Az Akvárium október 9-én biztosan tele lesz!

    B. B.: 

    Erre az alkalomra egy bő kilencvenperces koncertet terveztünk, ahol a közönségkedvenc Királydráma, a Mosolyoghatnék vagy a Csomagol az idő mellett az elmúlt tizenegy év terméséből válogattunk. A repertoáron lesznek régi és abszolút új dalok is, egyúttal ezt a koncertet tekintjük készülő nagylemezünk beharangozójának. Az előkészület mellett egyszerre két albumon dolgozunk: egy válogatáson és egy friss lemezen.

    R. B.: 

    Úgy éreztük, itt az ideje leporolni a régi dalokat és új köntösben csokorba szedni őket – erre alapoztuk a válogatást, ami a tervek szerint szimfonikus, electro swing-, reggae-, akusztikus és instrumentális átiratokat egyaránt felsorakoztat. Ősz végétől lesz elérhető, míg a következő klasszikus sorlemez várhatóan tavasztól. Elsősorban erre a két projektre koncentrálunk a tőlünk már megszokott spontaneitással. Jellemzően kilencven százalékban kész zenével érkezünk ilyenkor a stúdióba, és szász százalékossal jövünk ki. Vagyis mindig hagyunk mozgásteret az új munkáknak, így mind az öten hozzátehetjük a saját meglátásainkat, miközben pragmatikusak vagyunk a felelősségvállalásban, tehát minden dalnak van egy „gazdája”: ő hozza be a csapatba az alapötletet, és a többiek ehhez tesznek hozzá valamit.

    B. B.: 

    Tegyük hozzá, hogy ez a személy többnyire Robi.

    És azt is, hogy Balázs a Magidom mellett egy friss formációban is játszik.

    B. B.: 

    A fiókprojektből lett duó, a Bluebell amolyan kampányfelállás. Főleg feldolgozásokat adunk elő Börcsök Annával. A koncepció még nem végleges, viszont a háttérből Robi besegít kicsit. Majd meglátjuk, merre fut ki az ötlet.

    Ez már csak azért is meglepő, mert mindannyiótoknak van egy civil foglalkozása. Kérdezhetnénk: Hogy van időtök a zenére? De az kevésbé érdekes, inkább: Mi lenne, ha nem lenne a nyolcórás?

    B. R.: 

    Távolabb kerülnénk a földtől. Persze jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne komolyabban befutni, de a civil munkánk megtart minket: segít, hogy ne vesszünk el abban a backstage-világban, ami bár nagyon kecsegtető, nem mentes a veszélyektől. Szeretjük a közönségünket, a koncerteket, az alkotói munkát, de mint egy gimis szárnypróbálgatásokból lett DIY-banda, akkor sem bánkódunk majd, ha végül mégsem jutunk el a Wembley-be.

    B. B.: 

    Ebben a formában a Magidom többet ad, mint amennyit elvesz. Persze néha nehéz, hogy mindenhol megfeleljünk, viszont az a jó hírem, hogy egymásnak nem is akarunk. Közösségként tekintünk a zenekarra, amihez producerek, hangtechnikusok, videósok, fotósok csatlakoztak az elmúlt években, és egyelőre ebben a szellemiségben meghagyjuk magunknak az örömzenélést. Ameddig pedig az együttes örömforrás, sem a kiégés, sem az unalom nem fenyeget. Ezt érezheti a közönség – akár behatárolnak minket valamelyik műfaj alapján, akár nem –, miközben értik, hogy néha a cipőnézős dal kell, máskor pedig az optimista.

    bb


  • További cikkek