Milyen tendenciák erősödtek fel a gyerekirodalom elmúlt tíz évében? – A Kortárs szeptemberi számában Gesztelyi Hermina tanulmánya olvasható

Egy ilyen vállalkozás szükségszerűen tudott dolgok újramondásával, általánosításokkal, a különbségek és egyedi vonások (bizonyos mértékű) elfedésével jár, emellett viszont talán képes olyan kontextusokat, irányokat megnyitni, amelyek más fénytörésben engedik látni az ismert köteteket, könyvpiaci jelenségeket, és ilyen módon akár az értelmezésre is hatással lehetnek.

[…] Ezt képviselik a szakmai szervezetek, többek között a – jellemzően felsőoktatási intézményekhez kötődő – kutatócsoportok (Gyermek és Ifjúsági Irodalom Kutatócsoport [KRE], Gyermekirodalmi és gyermekkönyv-kultúra Kutatócsoport [PTE], Kortárs gyermekirodalom kutatóműhely [ELTE], Mesekultúra Kutatócsoport [DE], Gyerek- és Ifjúsági Irodalom és Kultúra Kutatóközpont [SZTE]), doktori műhelyek, hiszen egyre több szakember kutatásai érintik ezt a területet, nő a gyerekirodalommal foglalkozó doktori témák száma. 2021 óta az OTDK Humán Tudományi Szekciójában Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Tagozat is szerepel. A Károli Gáspár Református Egyetemnek köszönhetően szakirányú továbbképzésként is elérhető a gyermek- és ifjúsági irodalom, amelynek mintatanterve alapján több intézmény is átvette a képzést. Emellett olyan, nem a felsőoktatáshoz kapcsolódó szakmai szervezetek is létrejöttek, mint az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC) és a hozzá tartozó MeseCentrum felület vagy a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY). Míg előbbi sajnos eredeti formájában már nem üzemel, addig a HUBBY tevékenysége töretlen, a közönség számára leginkább látható eseményük az Év Gyerekkönyve Díj kiosztása, amely kanonizációs szempontból is igen jelentős.

A fentebb jelzett megnövekedett szakmai, kutatói figyelemmel szorosan összefügg a tematikus lapszámok (a teljesség igénye nélkül: Alföld 2016/9; Studia Litteraria 2019/1–2, 2026/1–2; Prae 2019/2; Helikon 2021/4; Szépirodalmi Figyelő 2024/2; Tempevölgy 2024/2, 2024/4; Irodalmi Szemle 2024/11; Kortárs 2024/11, 2025/6, 2025/12) érzékelhető megszaporodása az elmúlt évtizedben, amelyek fontos felületei a gyerekirodalmi alkotások.

[…] A gyerekkönyves megjelenéseket tekintve szembeötlő a képek dominanciája. Ez egyrészt kép és szöveg arányában az előbbi túlsúlyát jelenti, másrészt pedig olyan kiadványtípusokat, formátumokat, amelyek kifejezetten a vizualitás elsődlegességére – vagy kizárólagosságára – épülnek.

Tendenciaként észlelhető, hogy egyre nagyobb teret és jelentőséget kap a képi anyag a könyvekben, ahogyan annak stílusát, összetettségét, szöveghez való viszonyát tekintve is igazán változatos, izgalmas, sokrétű megoldásokkal lehet találkozni.

A képeskönyvek mellett folyamatosan bővül a képkönyvek (silent book) korpusza is, amelyek – a paratextusokat leszámítva – teljesen szöveg nélküliek. 2017-ben jelent meg Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című kötete, amelyet az első magyar képkönyvként emleget a szakirodalom jelentős része. Sokatmondó és izgalmas adalék, hogy a Silent Book Contest nemzetközi verseny döntős könyve végül Szabó T. Anna versével kiegészülve vált elérhetővé, így az első képkönyv kapott némi szöveges támogatást is. Rofusz Kinga, Szinvai Dániel és Iván Zsuzsanna is kipróbálta magát ezen a területen, az utóbbi időszakban pedig Máray Mariann neve fémjelzi ezt a kiadványtípust a magyar piacon. A csendeskönyv fül alatt található a Csimota oldalán a kifejezetten a kiadóhoz köthető, 2006-ban indult design-könyv sorozat, amely a képkönyvek speciális típusának tekinthető (és éppen ezért más megközelítésben ezt a sorozatot tekintik a képkönyv hazai megjelenésének). Ebben egy ismert mesét öt illusztrátor öt különböző technikával dolgoz fel, és kiemelt figyelmet kap a vizuális innováció, a design – ebben a tekintetben némileg máshogyan működik, mint egy „hagyományos” képkönyv. Nemcsak a mese újszerű megközelítését, újramondását ösztönzi ezzel (hiszen az alaptörténet ez esetben eleve adott lehet, nem kizárólag a vizuális narráció révén jön létre), hanem a képi jelek olvasásának műveletét teszi látványossá, tanítja. A képek dominanciájára épülő könyvtípusokhoz tartoznak továbbá a böngészők, amelyeknek nagy alakú, részletesen kidolgozott oldalai elősegítik az elidőzést, a szemlélődést (ilyen módon akár a slow readinggel is összefüggésbe hozhatóak), valamint a játékos részletekkel, kérdésekkel, rejtvényekkel az interaktivitást, bevonódást is – ez pedig összefüggésben áll a későbbiekben kifejtésre kerülő gamifikáció jelenségével.

[…] A humor és a (gyakran E/1-es) gyerekperspektíva – egymással nemegyszer szorosan összefüggő – jelenléte alapvetően meghatározza az elmúlt évtized gyerekkönyveit. Mesékben (pl. Tóth Krisztina: Anyát megoperálták, Gimesi Dóra: Emma csöndje, Szabó Borbála: Kalandok a Ló csoportban) és versekben (Bertóti Johanna: Anyukám, Schein Gábor: Fiú és lány) egyaránt érvényesül, hogy a megszólalást egy gyerekbeszélőhöz vagy döntően egy gyermeki nézőponthoz lehet kötni, a humor pedig ebből – illetve ennek a felnőtt perspektívával való ütköztetéséből – fakad. A megszólalás e jellegzetességéből adódik, hogy őszinteség, szókimondás, valamint egy sajátos gyermeki logika, világmagyarázat érvényesül, amelyről elmondható, hogy „[a] gyermeki világérzékelés nem kevesebbet, hanem mást és másként tud, és ebből következik az a nagyszerű adottsága, hogy a konvencióktól, sablonoktól eltérő értelemhez juttat, sajátos tapasztalatokban részesíthet másokat is”. A gyermeki megszólalás imitációja tehát inkább a másság, az idegenség tapasztalatát hordozza, amelynek nyelvi jelölői (pl. sajátos szóképzés, váratlan képzettársításokból fakadó fogalomalkotás, agrammatikus mondatszerkezet) humorosak, megmosolyogtatóak tudnak lenni.

Lényeges továbbá, hogy „a »gyermekszemmel rátekinteni a világra« jelenségét nem pusztán fejlődéslélektani kondícióként értjük, hanem sajátos, a felnőttek által is felvehető befogadói pozíciót értünk rajta”.

[…] Tendenciaként észlelhető a tabutémák, segítőkönyvek jelenléte, amelyek az elmúlt évtizedben egyre nagyobb számban érhetőek el, ehhez igazodva pedig a szakirodalmi recepciójuk is jelentős. A különböző nehézségeket bemutató kiadványok minden korosztály élethelyzeteit (bilire szokás, óvoda- vagy iskolakezdés, kiközösítés, csúfolás, válás, veszteség és halál, függőségek stb.) feldolgozzák, ennek módját, szemléletét illetően pedig igen változatos megoldásokkal lehet találkozni.

Általánosságban elmondható: ezeknek a könyveknek fontos célja, hogy tematizáljanak egyes jelenségeket, és ennek során megteremtsék a (pár)beszéd lehetőségét,

alkalmat adjanak a kérdezésre, ezen keresztül pedig a tájékozódásra.

[…] Szintén az elmúlt időszakhoz köthető a gamifikáció jelensége, amely elsősorban módszertani fogalomként került előtérbe a Z és az alfa generáció oktatásának összefüggésében. Ebben az értelemben bármely kötet feldolgozása játékosítható, viszont vannak olyan kiadványok, amelyek kialakítása eleve ösztönzi az interaktivitást, bevonódást. A játékosság, az aktív részvétel és a közös cselekvés révén kitágulnak vagy átjárhatóvá válnak a könyv határai, így pedig fel tud szabadulni a könyvhöz, könyvtárgyhoz való viszony.

A tanulmány a Kortárs folyóirat friss lapszámában az 53. oldaltól olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, a Magyar Napló Könyvesboltban és a Ludwig Múzeum shopjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.