A KO augusztusi kínálatában olvashattak a művészet társadalmi hatásáról, a magyar filmszakma helyzetéről, az intimitáskoordinátorok fontosságáról, valamint arról, hogy ki kerül a felhőbe, a pincébe és a polcra?
„Emberek! Azt a leborult szivarvégit!
Ti mit láttok abban a felhőben?
Szépet, izgalmat? Bárányt vagy Petőfit?
Charles Mingust vagy Charlie Parkert?
John Coltraine-t vagy Miles Davist?
Thelonioust, a szerzetest?
Esetleg valaminek a hiányát?”
Fenyvesi Ottó: Felküldtem mindent a felhőbe
Augusztusi témáink között volt szerelemprojekt és rövidfilmszentély, magyar sci-fi-dráma és a streamingplatformok, Csodaország és high-tech világ, elmúlás és valamivé válás, szteroidon érlelt irónia és klipmontázsszerűen tálalt műfajklisék, szellemóriások és a klasszikus akciófilmek vérgőzös világa, valamint vén kujonok és „az önmagába záródó elme metaforája”. Fogadják rövid visszatekintésünket szeretettel:
• Várkonyi Zsolt filmes interjúsorozatában Dér Zsolt színésszel, Bántó Csaba operatőrrel, valamint Vigh Bálinttal, a Konekt című magyar sci-fi rendezőjével beszélgetett ebben a hónapban.
• Fillinger Kornélia Vanda a Magyar Színház Wonderland című musicaljének bemutatóját tekintette meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
• Kovács Petra Vajna Ádám Ami valójában Fancsikán történt című könyvéről, Lubianker Dávid pedig a Motor City című filmről írt kritikát.
Oravecz Imre verseiben a halál rövid pillanata az elmúlást váró ember létezésében hosszú állapottá tágul. A szerző írásmódjának jellemző képi készlete, a madarak, a növények és más természeti jelenségek most a méltatlan kórházi halál körülményeinek kontrasztjaként jelennek meg.
Mi az érdekes a hallucinációkban, és hogyan is kapcsolódik a jelenség a fantasy műfajához? És mi is a fantasy és a sci-fi mint címke? – Gaura Ágnest a Kortárs nyári dupla lapszámában megjelent Csak egy gyerek című novellája kapcsán kérdeztük.
Fenyvesi Ottó barátjának, a zenész, fotóművész és rádiós Dormán Lászlónak ajánlott Felküldtem mindent a felhőbe című versében sorakoznak a szellemóriások: ki kerül a felhőbe, a pincébe és a polcra? Zenészek, filmrendezők és írók lógatják lábukat a magasból – mi kit, mit látunk odafent?