Zenei kincsesdoboz – Interjú Hegedűs Bori énekesnővel

Egy korábbi interjúban nyilatkoztad, hogy a zene állandóan jelen volt a gyerekkorodban, de nem a gyerekzene, hanem felnőtteknek szóló zene, mint például az Emil Rulez, Sting vagy a Police. Hogyan hatott ez rád?

A felnőtt jelzőt azért használtam, mert szerintem nem kellene korosztályokra bontani a zenét. A kisgyerekek szeretik a gyerekdalokat, de érdemes próbát tenni, hogyan reagálnak „felnőtteknek szóló” zenére. Hálás is vagyok a szüleimnek, hogy így neveltek, ez sokat adott a személyiségemhez.

A godfater. és a QJÚB frontembere, valamint a Magyar Banda állandó vendégelőadója vagy. Önálló projekteken is dolgozol társszerződdel, Tempfli Erikkel. Mind a négy formáció más-más műfajt képvisel – hogyan találtak meg ezek a projektek?

Ez a műfajszétszórtság abból adódik, hogy egyrészt apukám – az első zenei mentorom – arra nevelt, hogy sokféle műfajban helytálljak. Ezért tanultam rockzenét, popzenét, népzenét, jazzt énekelni. Másrészt nyitott vagyok mindenre, szeretek mindenbe belekapni, az élet pedig úgy hozta, hogy érkeztek felkérések, és nekem mindhez volt kedvem. Maximális odaadással dolgoztam ezeken a projekteken, hogy szükség legyen rám, hogy a zenekar tagjai érezzék, jó velem zenélni, jó társaság vagyok. Fontos, hogy ne csak szakmailag álljunk a zenei együttműködésekhez – a felsorolt együttesek tagjaival jóbarátok is vagyunk.

Mindegyik műfaj más-más hallgatóságot mozgat meg. Milyen különbségeket érzel a közönségek között?

A projektekhez tartozó közönség más, de mindegyik előadás közönsége is más. A QJÚB közönsége általában koncentrált, jól figyelő. Természetesen vannak kivételek is – misztikusan hangzik, de valahogy visszacsapódik ránk, hogy a közönségnek mennyire sikerült befogadnia az előadást. A godfater. főként Tátrai Tibor-rajongókat vonz, annak a generációnak pedig nehezére esik befogadni, hogy egy húszéves lány a frontember. A megszokottnál jobban kell teljesítenem, hogy meggyőzzem őket: egy fiatal lány is jól elő tud adni Deák Bill-dalokat. A Magyar Bandánál megható, hogy mennyi fiatalt érünk el a zenénkkel. Erikkel pedig még keressük a közönségünket. Most októberben lesz egy fontos koncertünk a MOMkultban. A címe, az Eddig történt dolgok háza, magába foglalja az eddigi dalainkat, életművünket. Ha úgy nézzük, ez a produkció közvélemény-kutatásként is hat, itt tudjuk majd felmérni, hogy ki az, akit meg tudunk ezzel fogni.

A Magyar Banda küldetése, hogy a lehető legszélesebb közönséggel ismertesse meg a magyar népzenét. Mindezt egy, a mai divatnak megfelelő módon teszik – modern zenei megoldásokkal, saját szövegekkel. Téged is ez vonzott a projekthez?

Igen, azt gondolom, hogy a hazai populáris zenében a népzenének nagyobb szerepet kellene betöltenie.

A popzene minden nép saját zenéje kéne hogy legyen modern köntösbe bújtatva.

Az olasz, román és spanyol popzenében lehet hallani olyan dallamokat, hangszereket, jellegzetességeket, amelyek annak a kultúrának a részei, éreztetik a hovatartozást. Egy külföldi nem tudná országhoz kötni a populáris zenénket, mivel túlzottan elnyugatiasodtunk. A Magyar Bandával az a célunk, hogy a nagyszínpadokra visszakerüljön a saját zenénk, a magyar népzene.

A Megtörtént dolgok háza című lemezeden közreműködik Dés László és Falusi Mariann is. Milyen érzés „legendákkal” együtt dolgozni itt is? Általában milyenek ezek a megkeresések?

Megtisztelő, hogy elismert zenészek, akiken nevelkedtünk, szívesen dolgoznak velünk. A karrierem elején azt tűztem ki célul, hogy mindig szükség legyen rám.

Nem arra koncentráltam, hogy kifelé a közönségnek alkossak, hanem arra, hogy a szakmabeliek lássák, mindig felkészült vagyok, gyorsan tanulok, számíthatnak rám.

Sokat vokáloztam sok helyen sokféle zenekarnak. A zenei színtér kicsi Magyarországon, és egy idő után bátran el mered kérni Dés László telefonszámát. El kell engedni a rajongói státuszt, merni kell kopogtatni az ajtókon. Ha nem alkotótársként kezelnénk egymást, akkor a közös munka nem lenne sikeres.

Szebényi Dániel távozása után te lettél a godfater. frontembere. Hogyan változott azóta az együttes zenéje?

Műfajban nem, inkább közlésben változott. A mostani dalaink egy lány előadásában működnek. Az is számított, hogy rajtam kívül még három lány csatlakozott: Kalocsa Lilla, Bótyik Borostyán és Felszegi Dalma. Önmagában egy érdekes felállás, hogy egy blues-rock zenekarnak a fele nő.

Dalszövegek írásával is foglalkozol. A godfater. zenei környezetében mi inspirálja a szövegeidet?

Ha egy saját projekthez írok szöveget, akkor csak magamra kell koncentrálnom. Írhatok arról, hogy mit éltem meg, finom érzelmek, kis történetek kerülnek bele a dalszövegekbe. Az eddig megszokott működés teljesen felborult a godfater.-rel, mert Tátrai Tibor zenekarát képviselem. Olyan szöveget kell írnom, amelyek beleillenek az eddigi munkásságába, és a tagok igényeit is kielégítik.

A költészet több módon is kapcsolódik a munkásságodhoz. A QJÚB formációval csak vers- és irodalmi feldolgozásokat készítetek. A saját dalaid között is akad versfeldolgozás (Nagy László Ki viszi át a szerelmet? című verse). Amikor a dalszövegíró éned háttérbe szorul, hogyan veszel részt a dalok létrehozásában?

Ilyenkor is szükséges alkalmaznom dalszövegírói tudásom, mivel a verset úgy kell alakítani, hogy dalszövegként működjön. Ez egy vitatott téma, sokan úgy tartják, az elejétől a végéig, szóról szóra szabad csak megzenésíteni verseket, de én azon a párton vagyok, hogy feldolgozáskor bele szabad nyúlni a versbe.

Akár úgy is meg lehet zenésíteni egy verset, hogy a mű el sem hangzik, mivel a zeneszerző által elképzelt hangulata, világa a verset szolgálja.

A zenének és a versnek kölcsönösen kell együttműködnie, hogy jó versmegzenésítés szülessen.

Nem idegen számodra a videóklip-rendezés sem. Korábbi megjelenéseid – például a Bori szomorú, a február 24. és a Nélküled megyek – klipjeit magad rendezted. Mit tartasz ilyenkor szem előtt? Hogyan tudja a videóklip kiegészíteni a dalban elhangzottakat?

Ha dalszöveget írok, szeretek képekben gondolkodni. Amikor a Bori szomorún dolgoztam, akkor egy lányt láttam magam előtt, ahogy kinéz az ablakon, egy csipkefüggönyt, egy öreg búrás lámpát, hangulatokat, színeket. A klip a pályafutásom elejéről származik, így abszolút ad hoc módon forgattuk az unokatestvérem kamerájával. Aztán ez kinőtte magát, lett pénzünk arra, hogy felkérjünk rendezőt, stábot hívjunk, profi kamerákkal forgassunk. A rendezés folyamatában a mai napig részt veszek, minden dalomhoz kitalálok egy koncepciót, innentől pedig az a feladat, hogy találjak egy rendezőt, aki ezt érti, és meg tudja valósítani az elképzeléseim.

Az M2 Petőfi műsorában azt mondtad, hogy a Spotify Wrapped szerint 75 éves vagy. Mint Z generációs előadó, mennyire érzed azt, hogy a zenéd a korosztályodnak szól?

Szerintem nem bontható le korosztályra, hogy kinek szól. Annak szól, aki vágyik erre a fajta megszólalásra, ezekre a gondolatokra, ezekre a történetekre, erre a kis kincsesdobozra, amit Erikkel létrehoztunk. Jelen pillanatban nem nagy a közönségünk, de akikhez eljut, azok mélyen tudnak kapcsolódni vele. Ez nagyobb áldás, mintha hatalmas tömegeket mozgatnánk meg, mert hozzájuk igazodni kell. Mi nem kötöttünk sok kompromisszumot, csak a szívünkből gyártottuk a zenéket, és úgy voltunk vele, hogy aki kíváncsi erre, az majd rákapcsolódik.