Zenélő mozi – A magyar zenés filmek és filmzenék legjava

Az alábbi szubjektív húszas listában, időrendi sorrendben azokat a magyar zenés és/vagy emlékezetes dallamvilágú filmeket gyekeztünk összegyűjteni, amelyek valamilyen szempontból meghatározó darabjai a hazai filmtörténetnek. Lesznek itt egy korszak vagy generáció életérzését kifejező munkák, de olyanok is, amelyek a film és zene viszonyát tekintve kihagyhatatlanok. Bár a lista természetéből fakadóan nélkülözi a teljesség igényét, mégis tagadhatatlan szándékunk volt, hogy olyan filmeket válogassunk, amelyek mellett sokak voksa szólna, ha egy közvélemény-kutatásról vagy közösségi médiás szavazásról lenne szó.

Ezek a fiatalok (Banovich Tamás – 1967)

A történetét tekintve teljesen banális darab elsősorban zenetörténeti jelentőségű alkotás, amely lehetőséget biztosított arra, hogy a ’60-as évek leginkább sztárolt és körülrajongott zenei szereplői filmre kerüljenek. Ennek megfelelően az Illés zenekar és Koncz Zsuzsa szerepel a legtöbbet, illetve egy-egy szám erejéig a Metró, illetve az Omega együttes. Természetesen az itt elhangzott dalok közül több is sláger lett, mint például a Mister Alkohol.

Extázis 7-től 10-ig (Kovács András – 1969)

Kovács András akkor eredt a beatzenével kapcsolatos generációs ellentétek nyomába, amikor még az Omega, a Metró és az LGT is a fiatalok szélsőséges megnyilvánulásainak terepeként létezett, a koncertek pedig a hangzavar és üvöltés jegyében teltek, amit a „régi” nemzedékek nem tudtak elfogadni. Talán ez az anyag adja vissza a legjobban a magyar ‘60-as évek sajátos viszonyait. Üdv a vasfüggöny mögött!

Szép leányok, ne sírjatok! (Mészáros Márta – 1970)

A film története egy öt fiúból és egy lányból álló csapatot mutat be, akik beategyütteseket követnek koncertről koncertre. Amikor a lány rajongása szerelembe csap át az egyik zenész iránt, a srácok – köztük a vőlegény – a zenészek után erednek. Amikor a jegyese szabad választás elé állítja a lányt, az végül mellette dönt. Persze elsősorban nem ezért érdekes a film, hanem a benne megjelenő Kex együttes és Baksa-Soós János szereplése miatt, aki egy évvel később már elhagyta az országot a rendőri zaklatások miatt.

Ballagás (Almási Tamás – 1980)

Ha a ’70-es évek életérzését a Kex tudta meghatározni, akkor a ’80-as évek elejének kilátástalanságát, főleg a vidéki fiatalok tömegei számára leginkább az Edda Művek fejezte ki. A Ballagás című film amellett, hogy az Edda akkori legmeghatározóbb dalait adja közre, fanyar és kiábrándító képet fest a szocializmusban vergődő Magyarországról.

Kopaszkutya (Szomjas György – 1981)

Szomjas György filmje a ’80-as évek szétesésének dokumentuma. A filmbeli Colorado zenekarra nehéz idők járnak. Vége a rock ‘n’ roll világának. A banda menedzsere azonban nem adja fel, és nem is akar beilleszkedni a tűrt-támogatott könnyűzene világába. Az új koncepció: „le kell menni kutyába!” A filmben elhangzó dalokból állt volna össze a Hobo Blues Band következő lemeze, de végül ez csak 1993-ban jelenhetett meg.

Kutya éji dala (Bódy Gábor – 1983)

Bódy Gábor műve azok közé tartozik, amelyben nem a megjelenő zenekarok és zenék alá rendelve készült a film, hanem ez utóbbiak illeszkednek az alkotás önálló történetébe, világába. A megaprodukciónak számító Psyché után Bódy gyakorlatilag mindenkit megdöbbentett azzal, hogy egy alacsony költségvetésű és nagyon erőteljesen kortárs történettel jelentkezett, amelyben az akkori underground zenei élet legfontosabb szereplői képviseltették magukat.

Eszkimó asszony fázik (Xantus János – 1983)

Egy szerelmi háromszög történetébe szőtte bele Xantus János az akkori második nyilvánosság egyik fontos szereplőjét, azaz a Trabant együttest és főleg Méhes Mariettát mint énekesnőt. A filmbeli sztorinak számos valós kapcsolódási pontja van, például Marietta személye, aki részben saját magát alakítja. Bódy filmjét követően itt még erősebben szivárog át a hivatalosan is elismert kulturális közegbe az addig csak tűrt kategóriába tartozó underground művészeti ág.

István, a király (Koltay Gábor – 1984)

A pop-rock határmezsgyéjén a klasszikus színpadi előadások és a népzene-néptánc halmazokkal összevegyítve ha nem is az első magyar rockoperát, de a legemlékezetesebb – vagy legalábbis a legnagyobb hatást kiváltó – produkciót sikerült 1984-ben létrehozniuk az alkotóknak. Arról nem is beszélve, hogy a nemrég még a tűrt kategóriából az ellehetetlenülésbe átcsúszó Nagy Ferónak szerepet adó színre vitel is elég merész volt.

Szerelem első vérig/Szerelem második vérig (Dobray György – 1985/1988)

Mindkét alkotás leginkább a tinédzser szerelmesfilm műfaját igyekezett meghonosítani itthon is. Míg az első részben főleg a Demjén Ferenc előadásában hallható főcímdal dominált zeneileg, addig a folytatásban már komolyabb szerepet kapott Beri Ary és Gombóc kettőse is. Ebben az új hullám stíluselemeit (lásd Üvegtörők, 1980) finomították az akkori magyar viszonyoknak megfelelően.

Moziklip (Tímár Péter – 1987)

Tímár Péter filmjének legfőbb sajátossága, hogy egy teljes mozifilmnyi anyagba illeszt be tulajdonképpen tizennyolc darab videoklipet. Ugyan a ’80-as évek vége felé a zenei klip fogalma nem volt újdonság, mégis különleges darab ez a lista a filmjei között. Persze nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy Tímár a ’70-es években annak a Bódy Gábornak a munkatársa, aki már a ’80-as évek elején készített kísérleti videoklipeket, és ha váratlan halála nem szól közbe, akkor a korabeli underground zenekarok műveiből készített volna mozgóképes összeállítást.

Rocktérítő (Xantus János – 1988)

A ’80-as évek végének szélsőséges alakja, Pajor Tamás a Neurotic együttes frontembere, akit Xantus kamerája követ. Az alkohol- és drogfüggőségben önpusztító életet élő sztár mindennapjait próbálja dokumentálni a film, azonban furcsa fordulat következik be. A forgatás idején Pajor megtér, kereszténnyé lesz. Xantus ahelyett, hogy félretenné a filmet, inkább végigkíséri az átalakulást is. Hogyan lesz a rocksztárból rocktérítő?

Kárhozat (Tarr Béla – 1988)

Víg Mihály, a Trabant és a Balaton együttesekből is ismert zeneszerző Tarr Béla alkotótársa, aki semmivel össze nem téveszthető etűdjeivel járult hozzá a rendező különleges világának létrejöttéhez. Zenéje az Őszi almanachtól kezdve Tarr utolsó filmjéig minden alkotásában megtalálható. Ezek közül mégis talán a Kárhozat hozta el először azt a melankolikusan sajátos hangzást, amit nem lehet elfelejteni.

Csinibaba (Tímár Péter – 1997)

Tímár Péter újabb zenei bravúrja: a Ki mit tud?-ok hangulatát és korszakát megidéző, a szocialista életérzést kifigurázó kavalkád, ami mindeközben időtlen slágerek újragondolását hozta el a nézőknek. Ezek közül talán a legemlékezetesebb a Kispál és a borz énekesének, Lovasi Andrásnak – eredetileg részegen elénekelt – Kicsit szomorkás a hangulatom című darabja.

Kontroll (Antal Nimród – 2003)

Antal Nimród kultikus státuszt elérő filmje nemcsak felejthetetlen humorával, de a NEO-nak köszönhetően különleges „földalatti” hangulatot árasztó soundtrackjével is végleg beírta magát a magyar filmzene történetébe. Metrózáshoz a mai napig ideális!

Szezon (Török Ferenc – 2004)

A 2000-es évek hangulatát tökéletesen ábrázolja Török Ferenc második egész estése, mely egy nyári turistaszezon és a vendéglátóipar rejtelmeibe vezet minket, miközben látleletet készít a rendszerváltást követő évtized semmihez sem hasonlítható világáról. Mindehhez a tökéletes zenei alapot a Zságer Balázs vezetésével működő Žagar adja.

Nyócker (Gauder Áron – 2004)

Gauder Áron műve 2005-ben Európa legjobb animációs filmje lett, ám a Nyócker most elsősorban nem a fesztiválsikerei miatt érdekes számunkra. Jelen lista szempontjából sokkal inkább azért fontos, mert ez volt az első olyan filmalkotás, amely szervesen építette be anyagába a hiphop és rap műfaját, valamint a szcéna legismertebb hazai előadóinak zenéit Ogli G-től LL Junioron át Gangxsta Zolee-ig.

Johanna (Mundruczó Kornél – 2005)

Mundruczó Kornél munkája valójában az első, kortárs zenére épülő operafilm, egy Jeanne D’Arc-történet kórházi keretek közé helyezve. A drogos Johanna a klinikai halálból visszatérve ápolónőnek áll, és szerelmével gyógyítja csodás módon a pácienseket. Az orvosok persze ezt nem nézik jó szemmel, így a címszereplő a betegek élén harcba indul a rendszer ellen.

Balaton Method (Szimler Bálint és Rév Marcell – 2015)

A Balaton Method valahol hajaz a Moziklip alapgondolatára. A Szimler–Rév duó is egy olyan filmes anyagot állított össze, amelyet alapjaiban meghatároznak és végigkísérnek a dalok. A 2010-es évek magyar kortárs zenei szcénájának közel húsz résztvevőjével együttműködve jött létre az az audiovizuális kavalkád, amely egészen különleges metszetét adja zenei felhozatalunknak.

Jupiter holdja (Mundruczó Kornél – 2017)

Mundruczó Kornél 2017-es műve leginkább azért izgalmas darabja filmzenés listánknak, mert olyan plasztikusan teremt hangulatot és teret a filmen belül Jed Kurzel soundtrackje, amit korábban magyar mozgóképben nem sokszor tapasztaltunk meg. A zenei anyag ilyen szinten atmoszféraerősítő és környezetfestő hatása miatt egészen különleges élményt jelent a film.

Testről és lélekről (Enyedi Ildikó – 2017)

Enyedi Ildikó furcsa szerelmi történetének, amely a Berlini Filmfesztivál fődíja mellett számos elismerést és egy Oscar-jelölést is besöpört, most nem a teljes zenei anyagára hívnánk fel a figyelmet [bár Balázs Ádám munkája is rengeteget hozzátesz a végeredményhez – a szerk.] , csupán egyetlen dalra, mely a film több pontján, például a befejezésnél is felcsendül. Talán ennyire erős és meghatározó lezáró darabot nem hallottunk a Leon a profi végén megszólaló Sting-szerzemény óta. Laura Marling dala ugyan nem a filmhez készült, mégis annyira pontosan ugyanazt a hangulatot hozza elénk, amit a Herbai Máté operatőr képei, hogy általa is felejthetetlen lesz ez a különleges alkotás.

Bizonyára mindenkiben felmerültek olyan filmek, amelyek lemaradtak a listáról, hiszen szerencsénkre bőven van miből válogatni: sokféle, ilyen-olyan szempontból emlékezetes darabot tudhat magáénak a hazai szcéna. Az összeállítás könnyedén bővíthető lenne még időben korábbi darabokkal, hiszen a ’30-as és ’40-es évek magyar filmzenei termése is hihetetlenül gazdag és sokszínű volt. Talán majd legközelebb!