×

Nehéz angyalnak lenni
Mundruczó Kornél: Jupiter holdja
Szabó Ádám
2017 // 06. 02

Két stílus elegyedik a legújabb Mundruczó-filmben, ami olykor baklövésekhez, máskor szerencsés pillanatokhoz vezet. A Jupiter holdja a Fehér Isten párdarabjának is tekinthető.

2014-es kutyás szerzői zsánerprodukciója után Mundruczó ismét midcultba fogott: a Jupiter holdja egyszerre erélyes hangú problémamű és lendületesen vezényelt thriller. A rendező kedvezni próbál a szerzői filmre éhezőknek, de a műfaji konvenciókat igénylőknek sem szeretne csalódást okozni. Vállalása kétségkívül nemes, ám a végeredmény kissé skizoid, ami a film stílusán is meglátszik: a Jupiter holdja egyrészt karcos szociográfiával, másrészt szárnyaló, tündérmesei fantáziával kacérkodik, a reális és szürreális pedig nem segíti, inkább kioltja egymást. Pontosabban a film végül a szürreáliára voksol, besorol olyan magyar alkotások közé, mint a Gazdag Gyula rendezte Hol volt, hol nem volt, a választott szemszög háttérbe szorítja a talajközeliséget. Csupán mutatóban, vázlatszerűen skiccelve, alapvető információkra szorítkozva tárul fel a cselekményben a menekültváltság. Noha Mundruczó fájdalmasan aktuális témát választott, épp a téma kiforratlan kezelése veti vissza a Jupiter holdját a remekműstátusztól. Pedig amennyire teheti, a rendező árnyalja a fekete-fehér világképet, a gonosz hatóság kontra szenvedő migránsok vezérmotívumot. Látunk beszűkült, fanatikus táborvezetőt (Cserhalmi György remekel), de ott áll ellenpontként az orvos, a grúz Merab Ninidze által játszott dr. Stern (Bálint András magyar hangjával). Nemcsak az ág által is húzott menekültek zavarodott szaladgálása, Keleti pályaudvari sátorozása tárul fel, hanem ennek pandanjaként megkapjuk a metrómerénylet zsigeri és bátor jelenetét.

A film középpontjában egy poétikus, mélyen humánus kapcsolat áll az orvos és a hozzá csapódó, apját kereső, fiatal szír migráns, Aryan között (az Aznap éjjelben diadalmaskodó Riz Ahmed tekintetét, szerepformálását idézi Jéger Zsombor ártatlanságot, karizmát vegyítő alakítása). Mester–tanítvány, atya–fiú dramaturgiával üzemel a viszonyuk egy dupla megváltástörténetben – nyomatékosan az emberben, az individuum helytállásában hisz a mozi. Párhuzamosan bomlik ki a doktor és a bevándorló fiú színeváltozása: míg előbbi kezdetben önző okból, piszkos anyagiakért zsákmányolná ki Aryant, végül felelősségtudatossá, embertársa iránt felebaráti szeretettel viseltető egyénné emelkedik, utóbbi – rádöbbenve apja hiányára, saját elveszettségére – nem törődik bele vesztes pozíciójába, szabad akar lenni, fenn, a magasban szárnyalna. Vallási szimbólumok követik egymást. Aryan pisztolylövések után Jézusként támad fel, megváltóként levitál (Mundruczó nem okolja meg, miért, így erősítve a fantasztikumot), Stern doktor térdre rogyó bűnbánóként glóriát kap a feje fölé, és nyomatékosan elhangzik az is: „Ő egy angyal, aki büntet.”

Rév Marcell operatőr lélegzetállító snitteken örökíti meg Aryan szuperemberré növekedését, Jed Kurzel átszellemítő melódiája földöntúli dimenzióba kalauzol. 360 fokban forog egy szoba, és törik benne ripityára az összes berendezés, Budapest panorámája fölött lebegünk a főszereplő sráccal, vele együtt tartjuk a kezünkben a világot. A figura persze távol áll a makulátlan Superman-imágótól: passiót átélő, ismerősen közép-kelet-európai csodalényként szolgál rá arra, hogy felnézzünk rá. Nehézségek várják, a legrosszabbal szembesül, ám legyőzi az akadályokat. Hasonlóan tetszetős, ámde nem hibátlan a thriller szál: egy idő után túlpörgetettnek tűnnek, feleslegként lógnak a filmen az akciójelenetek. Némelyik jól mutat, némelyik nem – öröm nézni a vágatlan autós hajszát, letaglózó az illegális menekültek nyitó nekiiramodása, a hotelbeli haddelhadd viszont (amelyben a rendező egy hazai korrupciós viszonyokat megjelenítő cameóban bukkan fel) rétestésztaként nyúlik. Ugyancsak melléfogás a Balsai Móni alakította Vera figurája: ugyan a sztorit némileg előregördíti, lényegi szerepet nem kap.

Mundruczót egyik kedvenc gyerekkori olvasmánya, Alekszandr Beljajev A repülő ember című regénye inspirálta, de a saját pályáján visszatérő motívumok, teátrális elemek révén is illeszkedik az életműbe a Jupiter holdja. A film a Fehér Istenhez hasonlóan érinti az úr–szolga oppozíciót, ám erősen feszülő ellentéte a nyers realizmus és a tündéri között felemás minőséget eredményez. Világos az üzenet: a Jupiter holdja (tételesen maga Európa, a menekültválság puskaporos hordója) a másság megváltó erejéről, a csodák tömegből kiemelő, jobbá formáló hatásáról tanúskodik – kár, hogy ez a tanúságtétel egy nem elég biztos kezű, egyenetlen drámában történik.

Pontszám: 7/10

Jupiter holdja
Színes magyar-német filmdráma, 2017, 123 perc
Rendezte: Mundruczó Kornél
Írta: Mundruczó Kornél, Wéber Kata
Operatőr: Rév Marcell
Szereplők: Merab Ninidze, Jéger Zsombor, Cserhalmi György, Balsai Móni, Bede-Fazekas Szabolcs
Bemutató dátuma: 2017. június 8. (Forgalmazza: InterCom)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben