„A konziban szerettem bele az operába: onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy nekem ez az utam” – interjú Fürjes Anna Csenge operaénekessel

Hogyan kerültél a zeneművészet vonzáskörzetébe?

Nálunk a családban senki nem volt zenész, viszont én már kisebb koromban is rendkívül érdeklődtem a muzsika iránt. Amikor ezt édesanyámék észrevették, beírattak zeneiskolába, és azóta is töretlen a mi kapcsolatunk.

Már ekkor is az énekléssel foglalkoztál?

Amikor nagyon kicsi voltam, zongoráztam, de nem állt hozzám annyira közel: nem tudtam órák hosszat ülni a hangszer mellett és gyakorolni. Aztán az egyik órám előtt hallott a tanárom énekelni, és szólt a zeneiskola énektanárnőjének – így elég fiatalon bekerültem az osztályába.

Bár mondhatni tősgyökeres pesti vagy, mégis Szombathelyre vitt az utad.

A Bartók konzit Jelinek Gábor tanár úr kezei alatt kezdtem, aki a nyílt napon hallgatott meg, és felkészített a felvételire. A második évem felénél jártam, amikor nyugdíjba ment, én pedig másik oktatóhoz kerültem, akivel kevésbé jöttünk ki egymással. Aztán egy kedves ismerősöm ajánlotta Szombathelyen Czeller Krisztina tanárnőt, akihez el is látogattam, és fantasztikus volt a vele töltött óra. Végül úgy döntöttem, hogy ott folytatom – csak érettségi után kerültem vissza Budapestre a Zeneakadémiára.

Megterhelő volt neked ez a váltás?

Én nagyon szerettem a Bartókot, hiszen kivételesen jó osztályunk volt rengeteg tehetséges emberrel – a zenei része rendkívül profi volt. Amikor ebből az óriási csoportból lekerültem Szombathelyre, ahol tizenegyen voltunk összesen, az megviselt kicsit. Épp ezért volt nehéz visszajönni is, hiszen megszoktam ezt a családias légkört.

Hogyhogy nem vidéki felsőoktatási intézményben folytattad ezután a tanulmányaidat?

A felvételik előtt márciusban rendezték meg a VI. Országos Szakközépiskolai Énekversenyt a Szent István konziban, amit megnyertem. A zsűri elnöke a Zeneakadémia Ének Tanszékének a vezetője, Meláth Andrea volt: ő ajánlotta fel, hogy nagyon szívesen tanítana engem.

Honnan jött az opera szeretete az életedbe? Volt, hogy a szüleiddel elmentetek egy-egy előadásra?

Egyáltalán nem. Fogalmam sem volt, hogy mi az az opera. Szent meggyőződésem volt, hogy nekem a musical való, azonban a konziban beleszerettem az opera műfajába: onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy nekem ez az utam. Úgy érzem, meg kellett érnem rá.

Honnan ismerszik meg egy jó énekes?

Valamennyire természetesen adottság, de nagy részben inkább kitartás és szorgalom kérdése. Illetve fontos, hogy megtalálja az ember, hogy miben tud a legjobb lenni – legyen az egy stílus, egy korszak, bármi.

Számodra ez a romantika.

Valószínűleg igen, illetve a későbbi korszakok. Szeretnék majd német műveket is énekelni – Wagnert, Strausst –, de ez még egy kicsit korai. A szívemhez még a francia romantika áll igazán közel.

Pályakezdőként már az Operaház színpadán is szerepelhettél. Mennyire nehéz bekerülni a nagy nevek közé?

Nem könnyű, az biztos. Nekem szerencsém volt, hiszen Almási-Tóth András, aki az operaszakirány vezetője a Zeneakadémián, egyben az Operaház művészeti vezetője is. Az együtt töltött évek során megismert bennünket és a képességeinket. Neki köszönhettem, hogy ott színpadra állhattam, illetve természetesen az énektanáraimnak, aki végig segítettek és támogattak. Úgy érzem, ez a gyümölcse az átdolgozott egyetemi időszaknak.

A Gioconda című előadásban debütáltál. Hogyan készültél fel a meghallgatásra?

Képzeld, még sohasem voltam meghallgatáson. Az történt, hogy 2019-ben egy akadémistatársamat és engem beraktak a Giocondába covernek, és mi végigcsináltuk az egész próbafolyamatot, az összes előadáson részt vettünk, majd kvázi jutalomként kaptunk tavaly két fellépési lehetőséget – így kerültem be. A versenyekre is csak most fogok elkezdeni felkészülni, hiszen szeretném nemzetközi színtéren is kipróbálni magam. Itt az lesz a taktikám, hogy vegyesen válogatok ismert és ritkábban énekelt áriákat, például kortárs szerzeményeket is jó lenne vinni, így talán maradandóbb élményt tudnék nyújtani.

Mely kortárs műveket adnád elő szívesen?

Egy Bella Máté-szerzeményben énekeltem a Zeneakadémián, ezt nagyon szerettem. Ami szintén a szívem csücske, de kevésbé mondható kortársnak, az A kékszakállú herceg vára. Kifejezetten kedvenc kortárs alkotásom nincs, viszont van olyan szerep, amiben minden vágyam kipróbálni magam: a Carmen az abszolút non plus ultra, amiről úgy gondolom, fiatalon is megvalósítható – számomra különösen izgalmas a karakter kidolgozása.

Mennyire húzta keresztül a terveidet a járványhelyzet?

A jelenlegi előadásaink online valósulnak meg, de a Carmen -turnénkra még pont el tudtunk menni: Gyulán, Veszprémben, illetve Pécsett jártunk, de az Erkel Színház-béli fellépéseink már elmaradtak. Nemsokára lesz a Parsifal-premier, amit mindenképpen megtartunk: az Operának van egy fizetős felülete, amin keresztül megnézhető lesz majd az egész felvett előadás. De hogy mi lesz később, nem tudni – egyelőre egy-egy hónapra látunk előre. A kármelitákban is énekelnék, de nem tudom még, hogy abból OperaSzerda lesz, vagy rendes előadás. Ugyanez történt a La traviatával is, amiből kilenc előadás helyett egy húzott verzió valósult csak meg. Nem egyszerű a helyzet, hiszen pont az első évadomat vágja ketté.

Mennyire segítenek a versenyek abban, hogy motivált maradj?

Ebben az időben mindenképp segítenek. Én amúgy is szeretek versenyezni és látni, hogy körülbelül hol vagyok a sorban, min kell dolgoznom. Jelenleg versenyek nélkül nem lenne mire készülnöm: bár tanulom a szerepeket, és állandóan gyakorlok, ezekre tényleg tud az ember szívvel-lélekkel készülni, hiszen kézzelfogható célt adnak.

Milyen érzés volt az MVM Zrt. Junior Prima Díját elnyerni?

Elképesztő volt – bár tudtam róla, hogy létezik, sosem gondoltam arra, hogy egyszer megkeresnek. Így még nagyobb meglepetés volt, amikor megtörtént.

Milyen terveid vannak a távolabbi jövőre nézve?

Én nagyon örülnék, ha itthon számítanának rám. Ha Magyarországon tudnék egy szép karriert csinálni, akkor igazán boldog lennék – bár szeretném magam idegen vizeken is kipróbálni, számomra ez nem létkérdés.

Junior Prima Díj zeneművészeti kategóriájáról megjelent további cikkeink:

Liszt Ferenc nyomában – interjú Mészáros Zsolt Máté orgonaművésszel

„Számomra az együtt zenélés a legfontosabb” – interjú Láposi Dániel ütőhangszeres művésszel

Zenét szerez a rendszeresség – interjú Kecskés D. Balázzsal

„Hálás vagyok, ha bepillantást nyerhetek abba, hogy mit éreznek az emberek, amikor engem hallgatnak” – interjú Vida Mónika Ruth zongoraművésszel

„Bármilyen aprócska is a cél, előrevisz” – interjú Sztranyák Dávid basszusharsona-művésszel

„Meg kell tanulnunk befelé figyelni” – interjú Várallyay Petra hegedűművésszel

„A zene játékossága és humora mindig fontos volt számomra” – interjú Berecz Mihály zongoraművésszel

„Szeretném, ha a kamarazene és a tanítás mindig része lenne az életemnek” – interjú Osztrosits Éva hegedűművésszel

„Mindig kívülállónak éreztem magam, de a zene világában végre otthon vagyok” – interjú Hotzi Mátyás csellóművésszel

„Az önmagunkkal szembeni kíméletlen őszinteség nagyon fontos ezen a pályán” – interjú Fülei Balázzsal

„Nem a hangok mennyisége és az akadémikus tudás, hanem a szakralitás az igazán fontos” – interjú Binder Károllyal

„Nem elég jónak, a legjobbnak kell lenni” – interjú Boldoczki Gáborral

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 3. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 2. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 1. rész

„A tehetség akkor válik teljessé, amikor elismerésre talál” – átadták a zeneművészeti Junior Prima Díjakat