Nyelvújítás korona idején – beszélgetés Veszelszki Ágnes nyelvésszel

Mi inspirálta a kötetet összeállítását?

Egy olyan új szituációban találtuk magunkat 2020 elején az új koronavírus megjelenésével, amelyre nem voltak kifejezéseink: nem tudtuk volna az új szavak megjelenése nélkül leírni azt a helyzetet, amelybe bő egy évvel ezelőtt kerültünk.

Az általam összeállított Karanténszótár egy pillanatnyi nyelvi állapotot rögzít.

Ennek ellenére fontosnak tartom az új szavakat dokumentálni, hiszen egy világjelenségről és annak nyelvi lenyomatáról van szó.

„ Nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató” – áll a neve mögött. Egyszerre dolgozott nyelvész, közgazdász és újmédia-kutató szemmel?

Ez így van!

„ Legyen hát a karanténszótár egy különös kornak és kórnak szavakkal emlékez(tet)ő nyelvi lenyomata.” Valóban az lett, mindenesetre hadd kérdezzem meg, elégedett a munkájával?

Több mű szerzőjeként és még több kötet szerkesztőjeként is mondhatom: az alkotó soha nem elégedett a könyvével. Mindig lehetne több, jobb, más. Ami viszont tudomásom szerint egyedülálló, hogy nagyon gyorsan megszületett ez a négyszáz szócikket tartalmazó kötet. A vírus 2020. januári megjelenése után júliusban már közreadtam nyomtatásban a magyarázatokkal és példamondatokkal ellátott szógyűjteményt.

A szótár július 3-ig íródott. Akkor fellélegeztünk, sőt talán már elhittük: visszaáll a világ a régi, megszokott kerékvágásba, de ősszel jött a második hullám. Megbánta, hogy nem várt a kötet kiadásával? Szabad beszélni bővítésről?

Lényeges volt a gyors reakció. Talán nem is dokumentáltak még olyan világméretű jelenséget, amely ennyi új szót hozott volna létre ennyire rövid idő alatt, mint a 2020-2021-es járvány és a hozzá kapcsolódó karantén. A szótár megjelenése után, most már bő egy éve gyűjtöm az ehhez a témakörhöz kapcsolódó új szavakat. Az egyéves időszak alatt több mint ezer új szót vettem fel a gyűjteménybe, amelyhez egyre inkább ismerősök és ismeretlenek is hozzájárulnak, például megkeresnek új, dokumentált szavakkal a közösségimédia-felületeken.

Az első és a második hullám nemcsak lefolyásában, a szókincsében is különbözik egymástól.

A tavaszi–kora nyári első hullám idején magát a koronavírus-járványt is meg kellett nevezni, illetve azt, hogy ez a munkát, az oktatást vagy a hétköznapi életünket (otthoni sütés-főzést, mozgást) miképpen befolyásolta (digitális oktatás, karanténkonyha, karantréning, karanténkovászolás, kajantén). Tehát ekkor főként a betegség és a karanténhelyzet állt a szóalkotás középpontjában. A második hullámban új jellegzetességként megjelent a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos attitűdök megnevezése is: például az, hogyan viszonyulnak az emberek a járványhelyzethez (megjelent az ún. vírustagadók, vírusszkeptikusok, vírusrealisták mozgalma), az oltáshoz (oltásellenesek, oltási kedv, vakcinapolarizáció) vagy éppen a maszkhordáshoz (maszkszigor, maszkkommandó, maszkrazzia, maszkbírság). A maszk és szócsaládja szerepel már a szótárban is, de ahhoz képest is létrejöttek új elnevezések, mint az álarc, a koronaékszer, a csókcsapda, a zabla vagy a tokatakaró. A vírus és a média kapcsolata is új szavakat hozott: a covidceleb vagy sztárfertőzött az a személy, aki a (közösségi) médián keresztül mutatja be a betegségének lefolyását.

Többek között azt is írja a könyvben , hogy ezekre a szavakra nem fogunk mindig emlékezni. Most használjuk ugyan a legtöbbet, de néhány év múlva legfeljebb az írott vagy képi lenyomatokon köszön majd vissza egy-egy kifejezés.

Nagyon gyorsan ért minket ez a világméretű változás. Gyakran össze szoktam hasonlítani a koronaszavak létrejöttét a digitális kommunikációhoz köthető új szavak megjelenésével, amelyhez kapcsolódóan szintén nagyszámú új szó jelent meg a magyar nyelvben, akár angolból való átvételként, akár tükörfordításként, akár magyar belső fejleményként, de nem a jelenlegihez hasonlítható sebességgel. A szógyarapodás gyorsasága nagyon különleges ebben az esetben. A 19. századi nyelvújítással összevetve ebben az esetben nem egy tudatos, tervezett, kisebb szakértői kör által végrehajtott szókincsmegújításról van szó, hanem spontán zajlott és zajlik a szóteremtési folyamat. A szavak fennmaradásával kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy a gyakrabban, nagyobb nyelvhasználói csoportok által alkalmazott szavak hosszabb távon is megmaradhatnak a nyelvben.

Bár azt tegyük hozzá, hogy a nyelvi kodifikáció, azaz a rögzítés nagyon lassú folyamat, és nem is baj, ha bizonyos távolságot tartunk időben a nyelvi divatoktól vagy az új nyelvi jelenségektől.

Nem csupán új kifejezések születtek, egyes szavak új jelentést is kaptak – ilyen a zoomolás vagy a behívás. A többletjelentéssel bíró szavak mekkora eséllyel maradnak meg a köznyelvben?

Az említett szavak már régebb óta jelen vannak a nyelvben, nem kell tehát a megmaradásukon gondolkodnunk. Ha viszont a hozzájuk kötődő új jelentések megmaradását vesszük, akkor azt kell mérlegelnünk, vajon az a nyelven kívüli jelenség (ebben az esetben a Zoom videoalkalmazás használata, illetve a videokonferenciára való meghívás) hosszabb távon velünk lesz-e. Amennyiben igen, akkor az ezt megnevező fogalom is hosszabb életű lehet.

Sűrűn felmerül a kérdés, hogy mennyire kreatívak, leleményesek az új szavak. Nagyon nehéz ezt meghatározni, hiszen egy szóról azt kijelenteni, hogy kreatív vagy leleményes, bizony szubjektív meglátás. A magyar nyelvészetben nincs kreatív vagy nem kreatív szóalkotás kategória. Próbáljuk viszonylag objektíven, tárgyszerűen kezelni az új jelenségeket, amelyek a magyar nyelvet érintik. Viszont nagyon sok, a szóalkotás módja alapján izgalmas új szó keletkezett a karantén idején. Teljesen hagyományos szóalkotási mód a magyar nyelvben a szóösszetétel és a szóképzés. Ehhez képest viszont általában véve ritka, a gyűjteményben viszont kifejezetten gyakori a szóösszevonás. Ez elsősorban magát a karantén- előtagot érinti. Gondoljunk például a karantesi szóra, a karantréningre, a karanténekre vagy a karantévére. E példákban egyrészt a szóalkotás módja különleges, másrészt a szavaknak a humorossága. A humoros új kifejezések közül a felsoroltak mellett kedvenc példáim az operatív törzsre utaló aperitif törzs vagy éppen a sajtótájékoztatón elhangzott nyunyóka. Ennek kapcsán szokták mondani, hogy Müller Cecília ledobta a nyunyókabombát. A humor egyértelműen arra mutat rá, szükség volt valamilyen megküzdési stratégiára, hogy az életünkbe újonnan érkezett nehézségekkel bánni tudjunk.

A források főleg sajtóorgánumok produktumaiból és mindennapi kommunikációból állnak, a legtöbb kifejezés sokak számára így jól ismert. Kiknek ajánlja a könyvet?

A kötetet a nyelvünk új fejleményei iránt érdeklődő közönségnek ajánlom, akik örömüket lelik a nyelvi kreativitás tanulmányozásában. Bízom benne, hogy ez a szótár is bizonyíték arra, hogy a nyelvész nem (csak) elvont jelenségekkel foglalkozik, azokat a változásokat is figyelembe veszi, amelyekkel a hétköznapi ember találkozik.