Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Késő őszi hangulatok a magyar irodalomban – Könyvajánló 10 fok alatti hőmérsékletre

    2019.11.22 — Szerző: Stermeczky Zsolt Gábor

    Ahogyan őszi tematikus dallistánkban, úgy a magyar próza őszképeiről gondolkodva sem tudtunk elszakadni a klasszikus leírásoktól. Ugyan könnyedebb asszociációkat is megengedtünk magunknak, de a harmadik pont után eluralkodtak rajtunk a sötét hangulatok.

  • Kép forrása

     

    A becsengetésélmény – Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék

    Ha ősz, akkor óvoda és iskola. Ha óvoda és iskola, akkor Janikovszky talán legnépszerűbb gyerekkönyve – természetesen Réber László ugyancsak klasszikussá vált rajzaival – a legtökéletesebb hangulati alapozó. Frappáns, kerek tömörsége mellett az is előnye, hogy bizonyos pontokon korosztálytól független éllel és iróniával kérdez rá a generációk közti különbségek valódiságára. Ez alatt nem is annyira az óvodai-iskolai előadásokon már-már unásig ismételt záró mondatokra gondolunk („Az én apukám és anyukám már felnőtt. / Mért mossa meg mégis a kezét...” stb.), inkább erre: „Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát.” Janikovszky iróniája a sokszori újraolvasás után is frissnek hat, ahogyan az őszi szellők is évről évre felüdítenek.

    Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék

     

    A romantikus ősz – Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán. A test angyala

    A romantikus regény valójában minden évszak aduászként működő irodalmi ponyvaműfaja. Hogy ez az alapvetően könnyed hangvételű, az esetek nagy részében hepiendre ítéltetett irányzat mikor és hogyan képes a szó legkomolyabb értelmében véve szépirodalomként működni, arra A test angyala talán a legismertebb hazai példa. Ráadásul a művet eredetileg a Jelenkor hasábjain részletekben, Sárbogárdi Jolán álnéven publikáló Parti Nagy Lajos egy őszi-téli időszakban helyezi el a cselekményt, ami már önmagában provokáció, hiszen a klasszikus gondolkodásban nem az ősz, hanem épphogy a tavasz a szerelem évszaka. „Ettől kezdve úgy telt-múlt az őszi idő, mintha tavasz lenne”, olvasható körülbelül a történet felénél, amikor Margittay Edina és Balajthy Dénes kapcsolata éppen stabilnak látszik. Ezt a pillanatot követik még félreértések a sztoriban, így jutunk el a meghitt, havazós decemberi végkifejletig. A könyv cselekményének nagy része mégis az őszben játszódik, amelyet – ahogyan minden egyéb klasszikus irodalmi képet is – karikíroz, mégis komolyan ábrázol Parti Nagy. Szándékos képzavarok, egyeztetési hibák és barokkos túlírás jellemzik a könyv szövegvilágát, ami elsősorban mégsem gunyoros lektűr-stílusparódia, hanem egy szívvel, lélekkel és nagyon komoly esztétikai körültekintéssel megalkotott kötet.

    Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán. A test angyala

     

    Tragédiák évszaka – Békés Pál: A bűntárs

    Békés Pál meglepően kevesek által ismert regénye krimibe öltöztetett felnövéstörténet furcsa szerelmi sokszögekkel, fiatal- és időskori játszmákkal. És őszi tragédiákkal. Egy börtönben ülő, vallomását író férfi az elbeszélőnk, aki viszonylag gyorsan megismertet bennünket tette színhelyével és megközelítőleges időpontjával – isten háta mögötti falu egy októberi reggelen –, azonban arról, hogy pontosan mi is a bűncselekmény, amely miatt most vallomásra kényszerül, csak fokozatosan értesülünk. Közben szó esik egy meghatározó iskolai csínytevésről, szüzességek könnyed, ám a szó szoros értelmében fájdalmas elvesztéséről, egy korábban megesett, ugyancsak őszi tragédiáról és még számos fontos pillanatról abból a nagyjából húsz évből, amelyet elbeszélőnk vallomása felölel. Az ősztoposz tehát viszonylag klasszikusan működik ebben a regényben: elmúlás, elmúlás és még több elmúlás, a jelen tragikusan összegző ősze a múlt főleg vidámabb, legalábbis annak tűnő évszakaival szemben. Mert ha az egyes részleteken olykor röhögni támad is kedvünk, A bűntárs leginkább mégiscsak egy durva felnövéstörténet.

    Békés Pál: A bűntárs

     

    Megdöbbentő változatlanság – Kosztolányi Dezső: Pacsirta

    Kosztolányi klasszikusának talán legpofátlanabb húzása, hogy egy olyan szereplőről kapta a címét, aki a cselekmény jelentős részében nincs jelen. Aztán az első rádöbbenés után az jut eszébe az embernek, hogy mélyebb, pszichologizáló értelemben véve Pacsirta igazából akkor sincs jelen, amikor jelen van. Ez a regény többek között arról szól, hogy egy nagy változásokkal kecsegtető kora ősz hogyan és miért nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Pacsirta egyetlen hétre – szeptember 1-től 8-ig – utazik vendégségbe egy távolinak épp nem nevezhető – két és fél órás vonatúttal meglátogatható – rokonhoz. Ő maga eleinte inkább kényszert érez ebben a gesztusban, viszont a szülei, leginkább az apja, Vajkay Ákos azonban lehetőségként fogja fel ezt az egészet. Feltett szándéka, hogy harmincöt éves lánya a rokoni látogatás során végre megtalálja az igazit. Mai szemmel nézve a Pacsirta egy fájdalmasan abszurd lélektani regény arról, amit családnak hívunk, és amihez a viszonyunk nem fog, nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni, mert az eltitkolt fájdalmaink legyőzik a józan eszünket. Az pedig, hogy a cselekmény ideje mindössze egyetlen őszi hét, ugyancsak a klasszikus asszociációk okán növeli az olvasó fájdalmas hangulatát is.

    Kosztolányi Dezső: Pacsirta

     

    Egy fiktív forradalom konkrét ősze – Potozky László: Égéstermék

    Potozky László legutóbbi regényével kapcsolatban a kritika már-már túlzottan szereti kiemelni a tényt, hogy egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett időszakában lezajlott forradalomról szól. Ha az Égéstermék cselekményének időpontja nem is konkrét, annyi bizonyos, hogy ismét egy őszi-téli időszakba csöppenünk, amelynek eseményeit az elbeszélő leginkább az azokkal való sodródásban próbálja értelmezni. Rendkívül lelketlen hangneme van a könyvnek, amelyben a főszereplőnek a saját helyét is meg kellene találnia a forradalomban, ám nagyjából minden irányból kezeletlen frusztrációk és agressziók, esetleg a sajátjához hasonló tanácstalanság állják az útját. Rideg és fájdalmas ősz ez, amelynek egyetlen lehetséges végkimenetele van: hasonlóan rideg és kilátástalan télbe borulni, rengeteg fájdalommal és halállal, ahogyan az egy forradalomban elkerülhetetlen.

    Potozky László: Égéstermék

     


  • További cikkek