Távolban egy piros háztető – Kiállítás az ÚjMűhely Galériában

Szentendrét mindenki ismeri. Szentendrét mindenki szereti is. Ott máshogy meredekek a tetők, és más illatú szél, még a fagyi is más zamatú. Mégis, aki egyszer járt ott, annak visszatérve minden valahogy ismerős és otthonos. Ezért térünk vissza gyakran. Akik pedig olyan szerencsések, hogy ott is élnek, vagy ott alkotnak, azok minden bizonnyal megértik a látogatókat visszacsábító, megkapó otthonosság érzetet, ami visszahúzza és marasztalja a vendéget.

Ezeket az érzéseket lehet felfedezni az ÚjMűhely Galéria aktuális kiállításában, amelynek igen beszédes címe van: Szentendre örök vonzásában. A csoportos tárlat anyagát a Szentendréhez kötődő, itt lakó, művésztelepen alkotó művészek munkáiból válogatták, az idősebbektől a fiatalabb generációig, így igazán változatos kapcsolatok, élmények és azok lenyomatai kerülhettek egymás mellé.

A 2019-ben újranyitott ÚjMűhely Galéria mintha csak az „újra ismerősséget” akarná felidézni. A helyszínen egykor a Szentendrei Galéria és Grafikai Műhely működött, amely egyszerre volt kiállítóhely a szentendrei művészek számára és eladási helyszín, ami a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alap, valamint a Képcsarnok Vállalat együttműködésének köszönhetően fontos értékesítési szerepet töltött be. A vásárlókkal való közvetlen kapcsolat bizonyára hozzájárulhatott ahhoz, hogy az indulást követően nyüzsgő-pezsgő művészeti és kulturális központtá is vált.

Az újrainduló helyszín fő fókuszának megmaradt Szentendre és az itt élő-alkotó művészek, és a kiállítási lehetőség mellett folytatódott az értékesítési vonal is. A Fő téren megtalálható helyszín azonban a látogatók, a szentendrei turisták célpontja is lehet, főképp, hogy a galéria kávézója ugyancsak csábítja a sétálókat, nézelődőket.

A Galéria jelenlegi kiállítása erősen reflektál ezekre a kötődésekre, mégis megengedi, hogy egyéni és nagyon különböző módon jelenhessenek meg, néhol egészen jól felismerhető házsorokkal és templom tornyokkal, más esetben jóval absztraktabb formában vagy akár tényleg csak a személyes kapcsolat mentén. Ettől a tárlat úgy lesz sokszínű, hogy a gyakori fekete-fehér művek is élettel telnek meg, és az cukorkaszínek sem émelyítenek el.

A kétszintes kiállítótér alsó részén hangsúlyosan az idősebb generáció van jelen, a fenti kiállítórész pedig a fiatalabbak munkáit mutatja be. Ennek a generációs ívnek – avagy staféta-továbbadásnak – szép példáját hozza a tárlat arculatához választott kép is, ahol az egykor itt alkotó, mára már klasszikussá vált művész felé is főhajtási gesztust tesz a festő, amihez a város nyújtja a félreismerhetetlen hátteret, és adja talán az apropót magát is.

A kiállítás mindkét termében érezhető a szentendrei geometrikus absztrakt hagyományának erős hatása, ami karaktert is ad a munkák összességének. A festészet mellett apróbb léptékben megjelenik a tárlaton a szobrászat is, ami egyrészt nagyon jól alkalmazkodik az adottságokhoz, ahogy a falfülkék rejtekébe is élet költözik, másrészt a háromdimenziós testek megmozgatják a szemlélő tekintetét. Nem mintha a puszta látvány ne lenne kellően mozgalmas: a nézőpontok váltogatása, a léptékek és távok különbözősége, valamint azok esetleges párhuzamossága, szembenállása sem engedi a lazsálást. Azonban a kiállítás távolról sem szigorú és parancsolóan feszes – jól lehet benne keresgélni saját reakciókat, kényelmesen el lehet engedni a kötelező értelmezési kényszert és hagyni, hogy a színek és formák maguk hassanak ránk, vagy hogy rétegződjenek a múlt finom emlékei.

Közösséget építeni még a mai, közhelyszerűen digitalizált világban is csak személyes közelséggel lehetséges igazán. Ehhez pedig egyrészt hely kell, ahol sokan összejöhetnek, beszélgethetnek, élményeket szerezhetnek és élhetnek meg együtt, amiket aztán megoszthatnak és felidézhetnek, másrészt pedig idő kell – rászánt idő, együtt eltöltött idő. Az ÚjMűhely Galéria kiállítása az egyes alkotók bemutatása mellett ehhez is jó példát mutat: van egy hely, ami által sokan kötődnek egymáshoz, amit csak meg kell mutatni, megtapasztalhatóvá kell tenni. És ha már van egy jó közösség, akkor ahhoz sokan akarnak majd csatlakozni és tartozni, részesülni belőle. Ahogyan a kiállítás által sokféleképpen elmesélt, megmutatott Szentendre-hangulatból sokan szeretünk újra és újra töltődni, ami miatt mindig engedünk is Szentendre vonzásának.