Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Szülésben oldódó nimfománia?

    Anyaszínház: Nimfománia

    2016.10.25 — Szerző: Stermeczky Zsolt Gábor

    Menszátor Héresz Attila rendezése összeségében sokkal könnyedebb, mint amire a cím alapján számítani lehet. Ez nagyrészt erény, és csak kis részben hiba, mert bár az előadás jóval inkoherensebb a kelleténél, részleteiben mégis zseniális.

  • Szülésben oldódó nimfománia?

     

    Az egymástól elhidegülő házaspár rímekben beszélget. Ez az előadáskezdés akár egy vígjátéké is lehetne, ám ha hozzávesszük az RS9 Színház – már eleve sötét és frusztráló, ráadásul jelen esetben a nézőtérrel különösen egybemosódó – pinceszínpadát, máris árnyalódik a kép. Főszereplőnk a házaspár női tagja, Adél (Kovács Olga), aki alaposan kívánja a szexet, ám ráun a házas életre – ezzel megkezdődik az utazás a „közeli Távol-Keleten”, amelynek során Adélt olyan férfiak veszik körül, mint az olykor gyanúsan frusztráltan viselkedő orvos (Dióssi Gábor), a kiugrott pap (Menszátor Héresz Attila), illetve a buszvezető (Maday Gábor).

    Maday figurája különös, piros nyakkendős, fekete inges megjelenésével az előadás legjobban kitalált karaktere. Már megjelenése is zavarba ejtően egyensúlyoz a morbid humor, illetve a nagyon is komolyan veendő morbiditás között, Maday szépségesen hideg orgánuma pedig csak hozzátesz ehhez az összhatáshoz. Hasonló érzést vált ki a Madness időnként felcsendülő zenéje. Az egyébként rendkívül bolondos megjelenésű brit skazenekar stílusáról nehezen lehet elhinni, hogy működik egy ilyen témájú előadás háttérzenéjeként, a fájdalmasan éles szaxofonszólók mégis meggyőznek arról, hogy ennek igenis itt a helye akár az utazás legelején, akár az előadás egy jóval későbbi pontján, amikor Adélt mindhárom férfi egyszerre próbálja magáévá tenni.

    A szünet után az anonim nimfomániások terápiájába csöppenünk, amelynek hozadékaként egyetlen jelenet erejéig interaktívvá válik az előadás, és pár nézőt rendkívül zavarba ejtő kérdésekkel traktálnak. Ugyanakkor ez sem hat túlságosan kellemetlennek, mert a közönség szélén ülő – így azzal némileg elvegyülő – színészek folyamatos ellenhatásként, karakterisztikus harsánysággal játszanak. Ebben a jelenetben például különösen vicces Dióssi Gábor alakítása anonim nimfomániásként. Ezek a szokatlan, merész megoldások úgy fokozzák a feszültséget, hogy kellően összezavarják és elbizonytalanítják a nézőt: ezt most komolyan kell venni, vagy nem? Míg a szöveg azt sugallja, hogy itt semmi sem tréfa, a színpadi megvalósítás mintha szánt szándékkal menne ezzel szemben. Az összhatásra kétségtelenül találó az ajánlóban is használt „habkönnyű thriller” jelző.

    Ugyanakkor vannak az előadásnak olyan pontjai is, amelyek éppenhogy az abszurd, ellensúlyozó megoldások teljes hiányára építenek. Ilyenkor az egyébként zavarba ejtően zseniális szöveghez nem társul látványos, enyhítő színpadi gesztus. A dialógusok egyik legmerészebb húzása a túlzások nélkül eljátszott szexjelenetek során többször előkerülő gyermek-férfi párhuzam. Mintha a folyamatos szex iránti sóvárgás összekapcsolódna a gyermekszülés vágyával, ezzel egy lehetséges rejtett magyarázatot adva Adél nimfomániájára. Hasonló egyszerűséggel kerül sor a második felvonás bordélyjelenetében az egyik lány (Rusznák Adrienn) élettörténetének végighallgatására. Hosszú, szívszorító monológ ez, amelynek során minden jelen lévő szereplő mozdulatlanul figyel.

    Nehéz megmondani, hogy az előadás végén felbukkanó stilizált fegyverhasználat – amelynek során Adél vízipisztolyból kilövellő piros festékkel gyilkolja le a többi szereplőt – milyen indíttatásból került az előadásba. A többi abszurd megoldáshoz képest meglehetősen esetlennek hat, ugyanakkor kétségtelenül több, mint a teljes eszköztelenség. A korábban keltett kaotikusságot ez a félutas megoldás csak mérsékelten oldja fel, és pont ugyanolyan zavarban hagyja magára a nézőt, mint amilyenbe behúzta. Ha ez volt a cél, jól sikerült. Ha nem, akkor csak egy inkoherens előadás még inkoherensebb lezárása.

    Cziglényi Boglárka-Menszátor Héresz Attila: Nimfománia

    Az Anyaszínház előadása az RS9 Színházban

    Szereplők: Kovács Olga, Rusznák Adrienn, Timkó János, Dióssi Gábor, Maday Gábor,
    Menszátor Héresz Attila
    Író: Cziglényi Boglárka, Menszátor Héresz Attila
    Mozgás: Kántor Kata
    Graffiti: Telek Noémi
    Videók: Réz Ági
    Rendező: Menszátor Héresz Attila
    18 év alatt és első randira nem ajánljuk.
    Bemutató: 2016. augusztus 27.
    Következő előadás: 2016. november 29.


  • További cikkek