Nők a polgárháborúban – Kortárs történelmi opera Amerikából

Jake Heggie legújabb darabjának sikere arra is rávilágít, hogy a történelmi témájú, ugyanakkor napjaink kérdéseire is reflektáló operák továbbra is képesek széles szakmai és közönségérdeklődést kiváltani.

Az Amerikai Egyesült Államokban a kortárs opera egyik legfontosabb műhelye a Houston Grand Opera, amely évtizedek óta segíti új művek megszületését és valósítja meg színpadra állításukat. A társulat nevéhez számos jelentős ősbemutató fűződik, köztük John Adams és Alice Goodman mára klasszikussá vált Nixon Kínában című operájának 1987-es premierje is. E hagyomány folytatásaként került színre 2023-ban Jake Heggie és Gene Scheer Intelligence című operája, amelynek hangfelvétele 2025-ben jelent meg a Houston Grand Opera saját kiadójának első lemezeként, amely nemcsak a közönség, hanem a szakma elismerését is kivívta.

Jake Heggie: „Intelligence” – részlet az első felvonásból

Heggie napjaink egyik legjelentősebb amerikai zeneszerzője, akinek neve a magyar közönség előtt sem teljesen ismeretlen, hiszen legsikeresebb operáját, a Dead Man Walkingot a Magyar Állami Operaház is műsorra tűzte az évtized elején. A 2000-es bemutatót követően a darab az egyik legtöbbet játszott kortárs operává vált, és azóta Heggie más színpadi művei (Moby-Dick, Three Decembers) is szép közönségsikereket arattak.

A komponista sikerének titka abban rejlik, hogy miközben partitúrái nem nélkülözik a modern hangzásvilágot sem, nem szakadnak el teljesen a hagyományosabb operai formáktól – áriák, dalok, nagyobb együttesek, zenekari közjátékok –, valamint a populárisabb műfajok ritmus- és dallamvilágából is merítenek.

Ennek következtében muzsikája a szélesebb közönség számára is befogadható. Zenéjének dallamossága, sodró lendületű líraisága, valamint hatásosan adagolt drámaisága mind szerepet játszik színpadi műveinek sikerében. Heggie ráadásul rendkívül termékeny szerző: több száz kompozíciót jegyez, és operái mellett dalciklusai, kamarazenei művei és zenekari alkotásai is rendszeresen szerepelnek a világ koncerttermeinek műsorán.

Jake Heggie: „Intelligence” – részlet az első felvonásból

Nincs tehát semmi meglepő benne, hogy a Three Decembers 2008-as premierje után Heggie a 2020-as évek elején ismét felkérést kapott a Houston Grand Operától egy új opera megkomponálására. Az Intelligence sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy világpremierjének élő felvétele 2026-ban Grammy-díjat nyert a legjobb operafelvétel kategóriában, amivel a Houston Grand Opera harminc év után részesült ismét ebben a rangos elismerésben. A Gene Scheer librettójára komponált mű a kortárs amerikai operajátszás egyik legsikeresebb új alkotásává vált, miközben a felvételt vezénylő Kwamé Ryan első fekete karmesterként nyerte el a Grammy-díjat ebben a kategóriában.

„Elizabeth Aria: Look me in the eye” – részlet Jake Heggie „Intelligence” című operájából

Családtörténetbe rejtett múltfeldolgozás

A darab valós eseményeken alapuló cselekménye az amerikai polgárháború idejébe kalauzol bennünket. Elizabeth Van Lew unionista kémnő és Mary Jane Bowser egyaránt valós személyek voltak. Gene Scheer librettója a populáris műfajok felől közelít a műfajhoz, miközben a kémhistória humort sem nélkülöző kalandosságát az identitás, a szabadság és a történelmi emlékezet kérdéseivel kapcsolja egybe. Elizabeth a déli államokban élt, de a polgárháború alatt az északiakkal szimpatizált, és női kémhálózatával segítette az unionista csapatok győzelmét. Mary Jane rabszolgasorban született, de rendkívüli intelligenciájának köszönhetően Elizabeth felfigyelt rá, és hálózatának egyik legfontosabb szereplőjévé tette. A háborús kémkedés története fokozatosan személyes nyomozássá alakul: Bowser nemcsak a konföderáció titkait tárja fel, hanem saját múltjának rejtett összefüggéseit is. Családtörténetének megismerése során olyan titkokkal szembesül, amelyeket részben éppen Elizabeth hallgatott el előle. A történet végén pedig úgy dönt, hogy saját kezébe veszi sorsának irányítását, és maga alakítja tovább élete folyását.

„Why risk everything for this?” – részlet Jake Heggie „Intelligence” című operájából

Heggie zenéje kifejezetten dallamos, tudatosan kerüli az absztrakciót, a hangnemnélküliséget és az avantgárd operákra jellemző egyéb radikális zenei megoldásokat.

Mindez rendkívül közönségbarát muzsikát eredményez, amely ugyanakkor gazdag dallaminvencióval társul. A partitúra kiváló atmoszférateremtő erővel rendelkezik: folyamatosan fenntartja a feszültséget, miközben érzékenyen emeli ki a librettó humoros pillanatait is. A komponista ügyesen váltogatja a gyors, énekbeszédszerű, a cselekményt előrevivő jeleneteket a hagyományos operai formákat idéző áriákkal és együttesekkel. A mű sikeréhez az ötletes és színes hangszerelés is jelentősen hozzájárult: a nagy ívű szimfonikus részletek is magukkal ragadóan szólnak. Heggie az amerikai operahagyomány olyan meghatározó alakjainak örökségét folytatja, mint Bernstein, Copland vagy John Adams, miközben jól felismerhető, saját hangú operastílust alakított ki – az amerikai opera pedig kétségtelenül távol áll az avantgárd zenétől, fogalmazhatunk úgy is, hogy az amerikai szerzők számára korábban is fontosabb volt darabjaik sikere a zenei modernizmus kiszolgálásánál. Heggie színpadi sikereiben emellett kétségtelenül fontos szerepet játszik kivételes színházi érzéke, hatásos zenedramaturgiája és filmszerű jelenetépítése is.

Rendkívüli intenzitás és hitelesség

A Grammy-díjas CD-kiadás egyik legnagyobb erénye, hogy a művet az ősbemutató eredeti szereplőgárdájával rögzítette. A Houston Grand Opera ugyanis kivételes érzékkel választotta ki az egyes szólamok legalkalmasabb megszólaltatóit. Az Intelligence sikerében jelentős szerepet játszottak a premier énekesei, akik rendkívüli intenzitással és hitelességgel keltették életre a történelmi személyiségeket.

Mary Jane szerepét Janai Brugger nagyszerű muzikalitással, biztos technikával és lenyűgöző kifejezőerővel szólaltatja meg. Éneklésének egyik legnagyobb erénye, hogy rendkívüli pszichológiai érzékenységgel jeleníti meg a karakter érzelmi fejlődését; árnyalt előadásmódja Mary minden apró lelki rezdülését átélhetővé teszi. Alakítását a zene iránti alázat és a mélyen megélt érzelmi intenzitás teszi különösen emlékezetessé. Elizabeth zeneileg rendkívül összetett szólamát Jamie Barton izzó drámaisággal és kivételes vokális gazdagsággal formálja meg. A művésznő teljes mértékben azonosul a kémnő alakjával, hangjának súlya, karakterábrázoló ereje alapján valószínűsíthető, hogy az élő előadások során a produkció egyik legnagyobb hatású szereplője volt. Lucinda szerepét J’Nai Bridges formálja meg karakteresen, nagy érzékenységgel, meleg tónusú mezzoszoprán hangon. Mély ihletettségű vokális szerepformálása a két főszereplőt alakító énekesek méltó partnerévé teszi. Sötétebb hangszíne remekül ellenpontozza Janai Brugger líraibb érzelmességét és Jamie Barton drámaibb kitöréseit. Alakításának egyik legnagyobb erénye, hogy emberközelivé és érzelmileg átélhetővé teszi az egyébként szimbolikus jelentéstartalmakkal is felruházott figurát.

Bár a cselekmény középpontjában a főszereplők állnak, és a partitúra a három női szólam megszólaltatóinak nyújt leginkább lehetőséget tehetségük megcsillogtatására, a mellékszereplőknek is jutnak hálás pillanatok az operában.

Caitlin Lynch Callie Van Lew szerepében él is ezekkel a lehetőségekkel: árnyalt karakterábrázolással, hajlékony szoprán hangon kelti életre a kottát. A Travis Briggst alakító Michael Mayes erőteljes bariton hangjával hívja fel magára a figyelmet, ami kellő súlyt képes adni a figurának. Henryt Nicholas Newton basszbaritonja kelti életre tekintélyt parancsolóan, biztos stílusismerettel. Wilsont a felvételen Joshua Blue alakítja: kifejező tenor hangja nem csak az együttesek sikeréhez járul hozzá, hiszen a szereplő egy mutatós áriát is kapott, amelyben az énekes szintén meggyőző teljesítményt nyújt.

Kwamé Ryan irányításával a Houston Grand Opera zenekara maximálisan kiszolgálja az énekeseket, miközben nagyszerű drámai atmoszférát teremt. A zenészek szépen kidomborítják a csúcspontokat, hatásosan szólaltatják meg a populárisabb színpadi muzsikák világát idéző részleteket, folyamatosan fenntartják a feszültséget és egy pillanatra sem nyomják el az énekeseket.

Az Intelligence a 21. századi operairodalom világviszonylatban is kiemelkedő alkotása, amelyet remélhetőleg Európában is bemutatnak majd. A Grammy-díjas hangfelvétel pedig a kivételesen ideális szereposztással valóban elismerésre méltó műhelymunka eredményeképpen valósulhatott csak meg. A mű megismerése az agyonjátszott klasszikusok mellett valami újdonságra vágyó operarajongóknak kötelező.