• Műfajok kavalkádja jazz-zenére – Kritika a Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok című sorozatról

    2022.01.01 — Szerző: Farkas György

    Az animeklasszikusok „élőszereplős” feldolgozásai ritkán sikerülnek jól. Bármennyire is fejlett a CGI-technológia, nehéz visszaadni az animáció varázsát egy vizuális trükkökkel telezsúfolt adaptációban. A Netflix ezúttal a Cowboy Beboppal próbálkozott.

  • Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból
    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból

    A Cowboy Bebop eredetileg egy klasszikus animesorozat, amelynek első tizenkét része még 1998-ban került adásba Japánban – rögtön óriási sikerrel. Nemsokára további tizennégy epizódot is láthatott a közönség, a mű hatása pedig máig tetten érhető nemcsak az animéken, de a popkultúrában is. A készítő, Shinichiro Watanabe elsősorban azzal nyerte meg a kritikusokat és a közönséget is, hogy egy olyan műfajegyveleget hozott létre, amely erőteljes hatású, újszerű irányvonalat képviselt a japán animáción belül is. A sci-fi-alapokra épülő bűnügyi történetet időnként a westernt idéző jelenetekkel, máskor cyberpunkkörnyezettel ízesítették az alkotók, a fő hangsúly pedig a kilencvenes években egész Ázsiában előretörő neo-noiron volt.

    Az ötvenes években csúcsra járatott bűnügyi zsáner jól érvényesült a Cowboy Bebop harsány, színes miliőjében.

    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból
    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból

    Lecsúszott magándetektív helyett itt „csillagközi fejvadász” a főszereplő, ezen kívül viszont minden a műfajban megszokott szabályok szerint történt. Nem volt happy end, elkerülte a hőst a siker és az előrejutás lehetősége, de még a múlt démonaitól való szabadulás is lehetetlennek bizonyult. Helyette maradt a swing, a bebop és a jazz mint az élet értelme.

    Watanabe animeklasszikusa 2071-ben játszódik egy olyan világban, ahol az ember, miután a földi életet majdnem kipusztította, más bolygókat tett lakhatóvá, például a Vénuszt és a Marsot. A hiperűrkapuknak köszönhetően a csillagközi űrutazás sokszor gyorsabb, mint eljutni csúcsidőben Pestről Budára. A négy főszereplő a Bebop nevű űrhajóval száguld a különféle galaktikus színhelyek között, és bűnözőket kapcsolnak le a tetemes vérdíj reményében. Bár sokszor sikerrel járnak, annál kevesebbszer jutnak pénzhez a körülmények sajátos alakulása miatt – persze ez is a sorozat egyedi humorának egyik forrása.

    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból
    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból

    De hogyan lehet egyáltalán egy ennyire sokszínű és vibrálóan fordulatos animeanyagot élő szereplőkre adaptálni? Az elmúlt években jónéhány sikertelen kísérletet láthattunk ezen a téren, elég csak a legnagyobb vitákat kiváltó Páncélba zárt szellemre gondolni. A Netflix sorozata sok szempontból ügyesen küzdötte le az élőszereplős feldolgozással járó kihívásokat.

    A sorozat ahelyett, hogy ténylegesen adaptálta volna az eredeti animét, inkább újragondolta az egészet

    – ebben az értelemben tehát inkább remakelésről van szó. Nemcsak a főszereplők karakterét, háttértörténetüket és az egymáshoz való viszonyukat változtatták meg, de még az egyes küldetések részleteit és összefüggéseit is új hálózatba rendezték az alkotók. Szembetűnő változás például, hogy míg a rajzolt változatban Spike Spiegel és Faye Valentine a húszas éveikben járnak, a sorozatban mindketten sokkal idősebbek. Az öregítés esetenként segített is a készítőknek, hogy olyan összetett előzménytörténetet kapjanak a főbb szereplők – különösen Jet és Spike –, amely egészen más irányba viszi el, és sok szempontból gazdagítja a fő sztorit az elődhöz képest.

    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból
    Jelent a „Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok” című sorozatból

    Egy adaptáció egyik legproblémásabb kérdése mindig a hűségelv, a rajongók számára legalábbis szinte biztosan. Ilyen szempontból bátor tett a sorozat alkotóitól, hogy nem akartak megmaradni a szolgai adaptációnál, hanem újat alkottak a meglévő anyagból. Néhány karakter azonban rengeteget vesztett az eredeti alakokhoz képest. Ez elsősorban Faye esetében szembetűnő, aki gyakran infantilisen viselkedik: a figura a frissen betoldott szerelmi szál ellenére is üres és jellegtelen marad. Talán érdemesebb lett volna megtartani a hősnő eredeti jellemvonásait. Amennyire jól eltalált Spike megváltoztatott személyisége – akihez sokat ad John Cho alakítása – vagy Jet Black exzsaruja, annyira nem sikerült az anime minőségéhez felérő női karaktereket alkotni Faye-en kívül sem. Hiába lett például Julia jelleme az előtörténet által összetettebb, mégsem érezzük kidolgozottabbnak. Sőt, viselkedésének gyakori változásai sem igazán érthetők, nincsenek megfelelően előkészítve. Hasonlóan furcsa Vicious figurája: kifejezetten soknak, eltúlzottnak érződik az első évad alapján.

    Hogy mennyire élvezetes a sorozat, az csak attól függ, hogyan kezdünk neki. Ha valaki nem látta az animét, akkor érdemes az adaptációval kezdenie, és csak később megnézni, hogy mi volt a forrásanyag, így talán mindkettő élvezhető lehet.

    Az élőszereplős változat karaktereit érintő hiányosságok és az ebből fakadó dramaturgiai egyenetlenségek persze így is észrevehetők maradnak.

    Az utolsó epizódot nyitva hagyó cliffhanger ellenére a Netflix elkaszálta a sorozatot, így az már nem fog kiderülni, hogy az alkotók képesek lennének-e minőségbeli ugrásra. Marad tehát egy összességében szórakoztató első évad és a kultikus anime, amit az új feldolgozással egy időben szintén műsorára tűzött a Netflix.

    A sorozat adatlapja a MAFAB-on

     

    Pontszám 7/10

    Cowboy Bebop Csillagközi fejvadászok

    Amerikai–japán akciósorozat, 2021

    Rendező: Alex Garcia Lopez, Michael Katleman

    Szereplők: John Cho, Mustafa Shakir, Daniella Pineda, Elena Satine, Alex Hassell

    Forgalmazó: Netflix

    Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

    Pontszám 7/10
    Cowboy Bebop

  • További cikkek