Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Meghatározhatatlan kékség – Gáspár-Singer Anna: Valami kék

    2020.01.06 — Szerző: Artzt Tímea

    Az elsőkötetes szerző novelláit átszövi egy finom, nem hivalkodó, a kék színnel kapcsolatos asszociációs hálózat, ami – miközben ismerősnek tűnő női sorsokba nyerünk betekintést – többféleképpen érthető szimbólumokat vet elénk.

  • Meghatározhatatlan kékség – Gáspár-Singer Anna: Valami kék
    Gáspár-Singer Anna: Valami kék
    Kép forrása: Gáspár-Singer Anna archívuma

    Gáspár-Singer Anna debütkötetének borítóján egy kislányt látunk hátulról. Belelép és belenéz a kékségbe, amelyben „Allah szemének” nevezett, változatos színvilágú nazar amulettek úszkálnak. A tizennégy novella elbeszélői közül mindjárt a legelső egy tízéves lány, aki rögtön a borítón lévő gyereket juttathatja eszünkbe. De a történeteknek hangot adó elbeszélők széles generációs spektrumot alkotnak: található köztük gimnazista (Ragtime), egyetemista (Új élet, Valami kék, Erec) és több harmincöt év körüli nő is. A hétéves kisfiát nevelő anya fiatalabb férje már három éve Angliában dolgozik, s többnyire csak a képernyőn keresztül érintkeznek (Attenboroug). A kamaszkorú ikreiről egyedül gondoskodó hivatalnoknőt új munkahelyén csoportvezetővé léptetik elő, de szó szerint meg kell küzdenie a főnökével és a beosztottjaival egy csapatépítő tréningen (Full contact). A női sorsok felvonultatásából nem hiányoznak az igazira váró heteroszexuális szinglik (Maradjon minden a régiben, Mennyei eszpresszó) sem, de olvashatunk egy olyan leszbikus beállítottságú narrátortól is, akinek sikerült párt találnia (Tenisz). A kötet címadó novellájában az egyedi színt egy muszlim lányon feszülő tangabugyi kékje és a Jordán folyó vizében keresztelkedő fiúk világos nadrágja adja. Ez a finom, nem hivalkodó, szinte észrevétlen szimbolizmus minden szövegben elénk vet egy-két saját magán túlmutató, többértelmű jelet: hínárt, üvegfalat, aktatáskás bálnát, etetést vagy egy kobaltkék amulettet. Ebben a szolid díszítettségében még a költői képek is rejtőzködnek, hétköznapinak mutatják magukat, csak óvatosan úsznak be a látóterünkbe.

    Olyanok ezek az elbeszélők, mintha ugyanannak az érzékeny, túlsúlyos és boldogságra vágyó nőtípusnak a sorslehetőségeit vinnék színre.

    Míg értékpreferenciájuk nagyon is hasonló, az E/3-as és az E/1-es elbeszélésmód váltogatása is mutatja különállóságuk. Habár gondolataik rokonítják őket, a harmincöt felettiek egymással nem azonosítható karakterek – a tizen- és huszonéves énelbeszélők viszont olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy megteremtik a novellafüzérként való olvasás lehetőségét. A gimnazisták és az egyetemisták emlékei egy ortodox zsidó középiskolából erednek, és különböző helyszínekhez kötődnek: „Elképzeltem a végtelen bazársort, a fűszerhalmokat, a mosolygós embereket – színes-szagos élményekre vágytam a dögunalmas kiszámíthatóság helyett” (Valami kék). Izrael (Új élet, Erec), Egyiptom (Valami kék) és Budapest tengelyén utazva megjelenik a kulturális-földrajzi-vallási sokszínűség. A szereplők könnyen válthatnának forgatókönyvet (élethelyzetet), de mindig bebizonyosodik, hogy a szociokulturális határok nem átléphetők.

    Meghatározhatatlan kékség – Gáspár-Singer Anna: Valami kék
    Gáspár-Singer Anna
    Kép forrása

    Ugyanakkor a középkorú nők is még mindig a keresés szakaszában vannak: „Harmincöt múltam, lassan már családot akartam, gyereket, vagy legalább egy normális férfit, aki mellett lehorgonyozhatnék” ( Maradjon minden a régiben). A Mennyei eszpresszóban szociográfiai pontossággal látunk bele a hetvenes években születettek tárgyi világába (rozoga Opel, kockás szatyor, hokedli) és párkereső stratégiáiba, amelyeket nem koronáz siker: „[F]eminista, ez pedig az ő számára csupán egyetlen dolgot jelentett. Azt, hogy a barátnője örökre magányos marad, mert egyszerűen képtelen a férfiakkal való kompromisszumra.”

    Minden szöveg – az elbeszélő személyétől függetlenül – betekintést enged a szereplők vágy- és gondolatvilágba, mégis olyan, mintha csak kukucskálnánk, hiszen az narrátorokkal együtt élő gyerekek, szülők, illetve a velük kapcsolatba kerülő barátok helyzetébe is belelátunk. Az egyenes vonalú novellák történetvezetését pedig jó ritmusban szakítják meg a felbukkanó emlékek: a múlt értelmezéshez és a jövő elképzeléséhez elégnek bizonyulnak a darabok. Nincs teljeskörű, koherens visszatekintés, forgatókönyv-lehetőségek vannak, sémák, ezért is könnyű egy-egy helyzet felismerése. Nem alakulnak ki rekonstruálható élettörténetek, még sincs hiányérzetünk. Kivéve egyszer.

    „Anyával mindig kettesben nyaraltunk, Lars, aki nevetséges fizetésért könyvtárosként dolgozott, a szállodai szobát sem tudta volna kifizetni. Mielőtt meghalt, elmentem hozzá, ezt is anya erőltette, mert mégiscsak az apám, bár ezt a szót talán csak egyszer mondtam ki” – a Tenisz című novella több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. Homályban marad például az apa (Lars) szerepe, az anya hozzá fűződő érzései, valamint a szövegben ábrázolt családszerkezet kialakulásának okai.

    Mivel az itt elbeszélt életekbe csak ideiglenesen nyerünk betekintést, a viszonyok alakulásának nem vagyunk tanúi, ezért túlságosan is képlékenyek, nyitottak az értelmezési lehetőségek.

    A szerző legfőbb erénye a külső és a belső nézőpontok váltogatása, ahogy a narrátor átveszi a novella szereplőinek szóhasználatát, s ezzel az objektív elbeszélést is szubjektívvé teszi. A gasztronómia szeretete is minden szövegben visszaköszön. A Töltött káposzta egy ötven körüli családanyára irányítja a figyelmet, de „mit tudhat ez az asszony, akiből korábban egy egyszerű lágytojás elkészítését sem nézték ki”? Az önmegvalósítás útjára lépett Terike sokkal érdekesebbé válik azoknál, akinek a nézőpontját (a szomszéd házaspárét) az elbeszélő átveszi: „Korábban gyakran hallgatták, hogy az asszony magából kikelve ordít, követeli vissza a házasság előtti éveket, amikor még sivította, nem szerződött el házi cselédnek”, akinek a munkájára „mindenki magasról szarik”. A szomszédból terjengő szagok, a rosszul működő elszívóberendezés kezdetben bosszúság forrása, majd fokozatosan alakul át „a szív és a törődés, az önzetlen szeretet, az odaadás” közvetítőjévé, amelynek szimbóluma Terike töltött káposztája lesz, a szeretetlenségé pedig a mirelit borsó: a Cukorborsó központi karaktere egy idősek gondozásával foglalkozó bejárónő, akit azért fizetnek, hogy a család helyett törődjön a lakásáért eltartott szépkorúval.

    Az alapvetően Budapesten élő, középosztálybeli női sorsokat bemutató novellák közül a Cukorborsó és a Hófehér lóg ki. Utóbbi egy segédmunkás férfi szerelmi csalódását rögzíti, előbbi pedig egy időseket ápoló bejárónő napjait. Mindkét szereplő sorsát meghatározza az anyagi függőség és a kiszolgáltatottság. Míg a fiatal férfi nehezen viseli a magányt és az egzisztenciális bizonytalanságot, addig az idősebb nő már megszokta a mirelitéletet – Kosztolányi Édes Annájának és Szabó Magda Emerencének rokona.

    A nőkkel kapcsolatos témaválasztás, az objektív hang, a nézőpontokkal és megszólalásmódokkal való játék, a kiforrott és egyedi hang miatt Gáspár-Singer Anna kötetét olvasva a kortárs szerzők közül Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Szvoren Edina prózája juthat eszünkbe. Tóth Krisztina drámaibb és poétikusabb, Szabó T. Anna költőibb és lágyabb, Szvoren szenvtelenebb.

    Gáspár-Singer Anna messze tartja magától a kötői képeket.

    A nyelv díszítettségének helyét átveszi az élőnyelv természetes áramlása és rejtett többértelműsége.

    A hétköznapi eseményekhez képsorok tapadnak, akárcsak a televízió fénykorában élő generáció fejében: „Apa hátára térdeltem, úgy úsztunk ki, együtt. A magas, barna férfi, hátán a kövér kislánnyal, mint valami hős, aki épp egy fuldoklót ment ki” (Strand) – meséli a hínárba akadt kislány, akit apja és annak tíz évvel fiatalabb szeretője elvisz a nudistastrandra. A történetnek nem lesz kosztolányis végkifejlete (Fürdés), de majdnem. A szerző kedvenc retorikai eszközei a filmszerű hasonlatok: „úgy meneteltek, mint valami rettenthetetlen agyaghadsereg katonái, attól féltem, végleg felszívja őket a terrakotta táj” (Erec); néhány köznyelvi metafora: „a pasi minden szempontból egy időzített bomba”, „nehéz dió”; visszatérő szóképe pedig a sötét és vak zsák: „Mintha egy zsákban tapogatózott volna” (Full contact). Nem él direkt impresszionista eszközökkel, ugyanakkor egy-egy szó mégis megízesül: a „kocsi” karácsonyi kocsonya, a „csakis” csokoládé, a „persze” pörkölt ropogós fehérkenyérrel és csemegeuborkával, amit a nagyi tesz el (Vakáció).

    A ma negyvenesei sok dolognak vannak előtte és utána: a rendszerváltásnak, az információtechnikai robbanásnak, a diktatúrának, a piacgazdaságnak, a röghöz kötöttségnek. Az értékrend, amelyben nevelkedtek, megváltozott, a nemi szerepekkel, a párkapcsolatokkal, az ismerkedési szokásokkal együtt. Talán ebből fakad a meghatározhatatlan kékség.

     

    Gáspár-Singer Anna: Valami kék

    Kalligram, 2019

    Gáspár-Singer Anna: Valami kék

  • További cikkek