Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • „Ösztönösen tud rossz lenni” – interjú a Ricsárdgírrel

    2019.12.31 — Szerző: Soós Tamás

    Írtak dalt Palvin Barbiról, Ördög Nóráról és most már Szintis Laciról is. Hasonlították őket a Bizottsághoz, amiért ösztönösen játszanak vicces nemzenét, de avantgárd diszkópunkjuk régóta a magyar underground egyik legkülönösebb színfoltja. A zenekar frontemberét, Márton Dánielt és szintisét, Paál Lászlót a megszaporodott próbáik egyikén értük el, hogy új lemezük, a Rise of the Koala megjelenése mellett arról is beszélgessünk, mi a közös bennük a Budapest TV-vel, miért fognak két év múlva feloszlani, és mi köze a Bulikrumplinak az aktuális politikai botrányokhoz.

  • „Ösztönösen tud rossz lenni” – interjú a Ricsárdgírrel
    A Ricsárdgír zenekar természetes környezetében
    Fotó: Frank Olivér

    Lassan annyit próbáltok, mint egy rendes zenekar.

    Márton Dániel

    Azért próbálunk most ennyit, mert készülünk a januári lemezbemutatóra, és az új lemez nagy részét még soha nem játszottuk együtt.

    Paál László

    Általában nem érünk rá próbálni. Minden harmadik alkalmat lemondunk.

    M. D.

    A termet akkor is ki kell fizetni, de örömmel szoktuk. Sok pénzünkbe kerül, hogy ne kelljen próbálnunk.

    Annak viszont nem örültél, amikor Laci bekerült a bandába, mert féltél, hogy egy szintissel már túl jó lesz a zenétek. Oda kell figyelnetek, nehogy túl jók legyetek?

    P. L.

    Nem. Csak Dani nem bírt, amikor beléptem, mert jobban néztem ki. Akkor még volt hajam. És bőrdzsekim.

    M. D.

    Előtte én voltam a jópasi a zenekarban, aztán Laci lett. Utána el is kezdtem hízni, és elvettem egy lányt feleségül. Viccen kívül: mielőtt Laci beszállt, a Ricsárdgír egy gimis punkzenekar volt. A haverunk kertjében játszottunk évente egyszer, és amikor Laci jött, megijedtem, hogy foglalkozni kell majd a zenekarral. De nem kell figyelnünk rá, nehogy túl jók legyünk.

    P. L.

    Jön az magától.

    M. D.

    Nem azért nem írunk gitárszólókat, mert az jobbá tenné a dalt, hanem mert nem tudok gitározni. Szólózni meg pláne.

    Paál László és Márton Dániel tovább fokozzák műveltségüket
    Fotó: Frank Olivér

    Azért kérdeztem, mert védjegyetekké vált, hogy nem tudtok rendesen zenélni. Az egyik leghíresebb szövegetek, hogy „a Ricsárdgír, az nem zene”.

    P. L.

    Az egyik A38-as koncert után, ahol mindent rendesen eljátszottunk, meg is kaptuk valakitől, hogy ez túlzás volt.

    M. D.

    Ricsárdgír-rajongó lehetett. Annyira pontos volt a koncert, hogy zavarta a fülét.

    Na látod, vigyázni kell a túl sok próbával.

    P. L.

    Az elmúlt időben viszont körbevettük magunkat marha jó zenészekkel.

    M. D.

    Tóth Dóra Lilla, a Nunky Bay Starship énekese és a dobosuk, Huszár Ákos játszik nálunk is. Ők jazz-zenészek. Az új lemezre Lilla énekelte fel a kórusrészeket – több szólamban! Megkérdezte azt is, lekottázza-e a dalokat a vendégtrombitásnak. Nem értettük, miről beszél. Azt az E meg F hangot? Erre elmagyarázta, hogy bonyolultabb az a dal. Nem is tudtunk róla.

    Jól működik, hogy a zenekar fele már tud zenélni, a másik fele nem?

    M. D.

    Igen. Andris, Laci és én zenélünk a legrosszabbul, de Laci tehetséges zeneszerző, jó ízlése van. Én ösztönösebb vagyok. Boldogan viszem hatodjára is ugyanazt a három akkordot a próbára, mire a srácok szólnak, hogy ezt már három éve játsszuk, ez A test fala. Az első két albumra többnyire én hoztam a zenei alapötleteket, ezekre találtak ki rengeteg dolgot a többiek. A harmadik lemeznél inkább Laci hozta a zenéket.

    Bóknak veszitek, ha vicczenekarnak hívnak titeket?

    P. L.

    Nekünk alapvetően bármi jó.

    M. D.

    A vicczenekarról nekem az Irigy Hónaljmirigy jut eszembe. Ilyen értelemben nem vagyunk az, de ha azt értik alatta, hogy humoros a zenénk, akkor elfogadjuk.

    Azzal sincs bajotok, ha azt mondják, ti vagytok az új Bizottság?

    M. D.

    Nincs. Megtiszteltetés, ha hozzájuk hasonlítanak minket, de én már az elején se gondoltam, hogy olyanok lennénk, mint a Bizottság. A zenekarból senki se ismerte rajtam kívül őket.

    P. L.

    Én Eminemet hallgattam gyerekkoromban. Anyukám meg ABBA-t. Ezek keverednek a Ricsárdgírben.

    Azért volt egy korszak, amikor szabadulni akartatok a párhuzamtól.

    P. L.

    Mert egy időben mindenki bizottságozott velünk kapcsolatban.

    M. D.

    Egy évig játszottuk a Bizottságtól a Konyhagyeplőt, de az új dalok kiszorították.

    P. L.

    Utána Scooter volt az utolsó szám.

    M. D.

    De a Scooterhez nem hasonlítottak emiatt.

    P. L.

    Sajnos.

    M. D.

    Talán az ösztönösséget lehetne felhozni párhuzamként a két zenekar között. Meg a humort. És nálunk is performanszjellegűek a koncertek. Most, hogy belegondolok, tényleg olyanok vagyunk, mint a Bizottság. Mi is csinálunk majd kiállításokat. Mindenesetre a zenét és a szövegeket nem érzem bizottságosnak…

    De minden mást igen?

    M. D.

    A Ricsárdgírben az a szép, hogy bármit lehet rá mondani.

    Említetted, hogy punkzenekarként kezdtétek. Mikor találtátok meg a saját hangotokat?

    M. D.

    Amikor Laci beszállt. Előtte hallgathatatlan zenét játszottunk. Tizenhét évesen csak angol punkot hallgattam, és próbáltam én is gyors tempóban kiabálni, hogy hoj-hoj-hoj. Borzasztó volt, ízléstelen. Aztán Laci rászintizett ugyanezekre a témákra, és ettől jobbak lettek. Az is segített, hogy magyar szövegeket kezdtem írni.

    Az a műfaji kavalkád is megvolt rögtön, hogy a Ricsárdgírbe bármi belefér poptól countryn és diszkón át a rapig?

    M. D.

    Meg. Meg vagyunk győződve róla, hogy nem tudunk zenélni, ezért bátran rapelünk vagy játszunk country zenét, mert tudjuk, hogy ugyanolyan színvonalon fog mozogni, mint bármelyik másik ricsárdgíres szám.

    Mitől lesz ricsárdgíres egy szám?

    P. L.

    A szövegektől.

    M. D.

    Szerintem attól, hogy soha nem feszültünk rá, hogyan kéne kinéznie egy dalnak.

    P. L.

    Mindig azt írjuk meg, amihez épp kedvünk van, aztán berakunk egy kis zúzást. Ez a recept. Megy a zene, aztán a végén zúzás.

    M. D.

    Az a kérdés, hogy mit élvezünk megjátszás nélkül. Azokat a dalokat, amiket akár csak kicsit nem érezte magáénak valaki a zenekarból, elhagytuk. Azt az energiát és hangulatot, ami az alkotófolyamatban megjelenik, másképp nem tudnánk átadni a koncerteken.

    punk és az avantgárd mellett a rap és a mulatós a leghangsúlyosabb a zenétekben.

    M. D.

    Én a mai napig sok rapet hallgatok.

    P. L.

    Én is.

    M. D.

    Tizenegy évesen az Eminem Show-t hallgattam.

    És rapeltél a tükör előtt?

    M. D.

    Tegnap este is azt csináltam. Fürdés után előveszem a fuxaimat, a baseballsapkámat…

    P. L.

    …a fluoros elnöki kalapodat…

    M. D.

    …és a szivaromat, és nyomok egy rapet a vécében. Nem, amúgy most se vagyok rapper.

    P. L.

    Nem is mondta senki, hogy az vagy. Az volt a kérdés, hogy akartál-e az lenni.

    M. D.

    Nem készültem rá. Volt egy másik punkzenekarom Szentendrén, amiben doboltam…

    Na tessék, tiszta Ganxsta Zolee.

    M. D.

    …és azt éreztem, tök jó lenne elöl állni. De nem engedték. Ezért alakult meg a Ricsárdgír.

    P. L.

    Aztán egyre többet rapeltél nálunk.

    M. D.

    Ha volt egy hosszabb szöveg, amit gyorsan kellett elmondani, hogy beleférjen a dalba, akkor jött a rap. Így született például a Hazudjanak.

    A mulatóst tényleg szeretitek?

    M. D.

    Igen. A diszkós, mulatós dolgokat elsősorban Laci hozta.

    P. L.

    Bírom a diszkót, főleg a ‘80-as éveket. A Szintis Laci úgy született, hogy szerettem volna egy olyan számot, mint amilyenek a GTA-ban szólnak a rádióban. Mint a Video Killed the Radio Star.

    M. D.

    Tudni kell, hogy Laci csak a Vice Cityvel tud játszani. Minden hónapban megpróbálja felrakni a gépére a GTA 4-et vagy 5-öt, de nem sikerül neki, ezért a felülnézetes GTA 2-vel játszik. És néha felhív, hogy „tudtad, hogy itt el lehet lopni a vonatot?”.

    Szintis Laci szerintetek miért lett ekkora siker?

    M. D.

    Elsősorban Sergio Santosnak, egy magyar énekesnek köszönhetően, aki megosztotta a videót a saját Facebook-oldalán, onnan továbbosztották több tízezren, és már másfél milliónál jár a megtekintések száma.

    P. L.

    Azóta kaptunk lengyelektől, spanyoloktól, olaszoktól is levelet, hogy imádják a zenekart.

    Ők azt hiszik, hogy mulatós zenekar vagytok?

    P. L.

    Meg is hívtak néhány kolbászfesztiválra.

    M. D.

    Egy hölgy mondta, hogy le kéne vinni a Szintis Lacit a férje születésnapjára, és játszani még pár kedves mulatós slágert. Ilyenkor mindig átküldjük a lemezt, ők meg visszaírnak, hogy félreértés történt.

    Nem vállaljátok el poénból a születésnapot?

    M. D.

    Lehet el kéne.

    P. L.

    Abban van a pénz.

    M. D.

    Az új weboldalunkon meg lehet rendelni minket esküvőkre, százhúszezer forintért. Plusz benzin.

    Sokan azt hiszik, a Budapest TV-t parodizáljátok a Szintis Lacival.

    M. D.

    Eszünk ágában sem volt kifigurázni a Budapest TV-t.

    P. L.

    Régóta el akartunk menni a Budapest TV-be, és ez jó alkalom volt.

    M. D.

    A kérdés jogos, hogy miért pont a Budapest TV-be akartunk elmenni. Nem vagyunk vakok, mi is látjuk, mit utálnak, szeretnek vagy nevetnek ki az emberek a Budapest TV-n. Mi azok közé tartozunk, akik szeretik. Megvan a bája annak, ahogy a jós a legdurvább technotáncot nyomja, majd megkérdezi a betelefonálót, hogy fáj-e még a bokája. „Fáj” – és erre hoppá, megszakad a vonal. Ezt nem lehet utánozni. Ez az őszinte, művészi trash, ami nem azért olyan, amilyen, mert nem foglalkoztak vele, hanem pont azért, mert szerették volna jóra csinálni. Ettől zseniális. A párhuzam pedig az, hogy mi sem vagyunk a legügyesebb zenészek, de szeretjük azt a miliőt, amiben minden ösztönösen tud rossz lenni vagy kellemes pillanatokat okozni. Erről szól a Ricsárdgír is.

    (Ezen a ponton megérkezik az interjúra a Ricsárdgír basszusgitárosa, Zsirai András.)

    Sok vendégénekesnő megfordult már a zenekarban. Nem merült fel, hogy bevegyetek valakit állandóra?

    M. D.

    Az elején cserélődtek a vendégénekesnők, de ma már Borszukovszky Flóra és Papp Éva állandó vendégek a koncertjeinken. Ricsárdgír-tagok. Deák Edina is az volt, de ő babát vár, és nem akarta kiordítani magából, inkább a szülést választotta. Emiatt fél éve nem énekel, a zenekar arculatát viszi, ő tervezte a Rise of the Koala borítóját.

    Zsirai András

    Ma már nehéz elhinni, de az elején Dani bátortalan volt, azt hajtogatta, nincs jó hangja. Ezért kerestünk énekeseket, de senki se maradt hosszú távon. Kényszerből kezdett énekelni.

    P. L.

    Én biztattam, hogy énekeljen. Azon az alapon, hogy szarabb nem lehet.

    M. D.

    Ha megszokják, jó lesz.

    P. L.

    Dehogy, tök jól csinálod.

    Zsirai András, Márton Dániel és Paál László megnyerően pózolnak
    Fotó: Frank Olivér

    De azt mondtad, már a másik zenekarodban is inkább énekelni akartál.

    M. D.

    Az egy szentendrei punkzenekar volt, amivel kevés embernek játszottunk, és belefért, hogy kiálljak a haverjaim elé.

    Eleinte a Ricsárdgírrel is kevés embernek játszottatok.

    M. D.

    De őket nem ismertük.

    P. L.

    Az első évben belázasodtál minden koncert előtt.

    M. D.

    Az első koncertünk Zamárdiban volt.

    P. L.

    Persze, a Balaton Soundon…

    Zs. A.

    Moby előtt.

    M. D.

    Bocs, Verőcén. És ott nem ismertem senkit.

    P. L.

    Meg is akartak verni minket.

    M. D.

    Nyolcan voltak, és azt mondták, hogy ez volt a legrosszabb dolog, amit életükben hallottak.

    Zs. A.

    És ezek az emberek most büszkén mondják, hogy ők már az elején is szerették a Ricsárdgírt.

    Még mindig szorongsz koncertek előtt?

    M. D.

    Igen, de ma már van némi biztonságérzetem. Nagyjából tudom, mit kell csinálni, és ott vannak körülöttem a srácok. A közönség pedig tudja, mire számíthat. Ha elrontunk valamit, azon max. röhögnek egyet.

    Az, hogy egyre népszerűbbek vagytok, és teltházas koncerteket adtok, nagyobb terhet rak rád?

    M. D.

    Amikor elkezdtük megtölteni a Hajót, megijedtem, hogy elvárások is lesznek felénk. Egyszer odajött hozzám két srác a villamoson, hogy nagyon bírnak, és meséljek vicceket. Ez nagyon jólesett, beszélgettem is velük, de mondtam, hogy nem tudok most vicceket mondani. Emiatt feszültem rá az elvárásokra, hogy nekem például viccesen kell konferálnom a számok között, mert azt szokták meg. De rájöttünk, hogy ezek az elvárások nem léteznek. A közönségünkkel kialakult egy olyan bizalom, hogy csinálhatjuk, ami nekünk tetszik, és az nekik is jó lesz.

    A lányok szövegeit is te írod?

    M. D.

    Igen. Előtte kisminkelem magam, és azt képzelem, hogy lány vagyok… Kiskoromban öt nő nevelt. Nem azt mondom, hogy tudok úgy gondolkodni, mint a nők, de megpróbálom magam beleképzelni, miről énekelne egy nő, aki olyan helyzetben van, mint mondjuk Éva az Éva otthonban.

    Nagyon direkt rímek vannak a szövegeitekben. A Bulikrumpliban például az, hogy „A ló néz, a csikó lát, szeretem Chick Coreát”.

    M. D.

    Talán csak az Ördög Nórában írtam sorokat a rím miatt. Általában van mögöttük gondolat.

    Itt mi volt az?

    M. D.

    Szerettünk volna egy dalt, ami picit reflektál a közéletre. Ebben a dalban máshol is szóba kerül a Borkai-ügy: „Közpénzt nyertem egy Merciben.” Elképzeltem, hogy az a lány hazamegy a Borkai-ügy után, és fúziós jazzt hallgat. Jó dolog, hogy ő is hallgat Chick Coreát. Mi is szeretjük.

    És a „Szabad világ, szabad zene, szabad mindenbe szarni bele”?

    M. D.

    Az az igazság, hogy nem szeretem megfejteni a dalszövegeket. Úgy állok hozzá, mint David Lynch. Arra is mindig mást hazudunk, hogy miért Ricsárdgír a zenekar neve. Van egy érdekes története, de megfogadtam, hogy csak a halálos ágyamon mondom el.

    P. L.

    Szerinted rá fog ott kérdezni valaki?

    M. D.

    Az anyám. Talán.

    Két éve azt mondtad, még két jó évet látsz a zenekarban. 2020-tól a rossz éveitek jönnek?

    P. L.

    Azok már elkezdődtek...

    M. D.

    Most új lendületet kaptunk azzal, hogy Ákos és Dóri beszállt a zenekarba, és lett egy menedzserünk. Mindig jönnek új lehetőségek, amik felülírják az elképzeléseinket. 2010-ben azt se tudtuk elképzelni, hogy száz ember előtt játsszunk, nemhogy a VOLT Fesztiválon. Általában annyira élvezem a zenekart, hogy azt érzem, két év múlva már biztos nem lesz így. Most is így vagyok vele, szóval kimondom: két év múlva feloszlunk.

    Előtte azért még lesz egy jubileumotok: jövőre tízéves a Ricsárdgír. Mivel ünnepelitek a születésnapot?

    Zs. A.

    Bebaszunk.

    M. D.

    Három turnénk lesz, és megpróbáljuk mindegyik bulit születésnapinak beállítani. Tavasszal a Csaknekedkislánnyal és Szabó Benedekékkel turnézunk, szeretnénk kiadni egy best of lemezt az első két albumunkból, és elkezdjük írni a trashoperánkat. És végre megcsináljuk a matricás albumunkat. Lesznek zenekari matricák, amiket a rajongók gyűjthetnek, beragaszthatnak egy albumba, és cserélgethetnek egymás között. Én ezt várom a legjobban.


  • További cikkek