×

Anyai szív
Martin McDonagh: Három óriásplakát Ebbing határában
Szabó Ádám
2018 // 01. 26

Lélektipró tragédia és polgárpukkasztó humor kettőse ritkán váj belénk ilyen zsigerien. Martin McDonagh remekművet alkotott, karrierje eddigi legjobbját hozta tető alá.

McDonagh sosem véti szem elől a drámaiságot, legyen szó akár ironikus bérgyilkosballadáról (Erőszakik) vagy posztmodern – Godard-és Kitano-referenciákkal dúsított – tengerparti gengszter-megváltástörténetről (A hét pszichopata és a si-cu). Ez választja el leginkább nemzedéktárs-kollégájától, Edgar Wrighttól: míg a Nyomd, Bébi, nyomd! alkotója briliáns ritmusérzékkel megáldott, de a sablonokat csupán viccesen újraíró fenegyerek, addig McDonagh le sem tagadhatná drámaírói múltját.

A Három óriásplakát Ebbing határában főszereplőjének, Mildred Hayesnek aszélmalomharca is drámai: a nő célja, hogy méltányos elbánást érjen el, főként pedig kézre kerítse meggyalázott lánya gyilkosait, még ha ezzel a kisközösség nemtetszését kockáztatja is. McDonagh a nemi szerepeken és a bosszú természetrajzán kívül a fő figurák belső változásaira koncentrál, filmjében a revanstragédia párban jár az erkölcsi drámával. A Mildredet alakító Frances McDormand zseniális, gyászt és dühöt patikamérlegen adagoló játékát bevallottan John Wayne ihlette, a cselekményben pedig Az üldözők útiwestern-dramaturgiája, tetteskereső narratívája rémlik fel. Mégsem a westernekre jellemző hősiesség, mint inkább a megszállottság fabulája ez: Mildred nekifeszülése korántsem példaképszerűen villantja fel az erős nőt. Illúziók nincsenek: a Három óriásplakát… zömmel azonosulásra méltatlan karaktereket tologat. Férfialakjait gúnnyal illeti, inkompetens vezérbarmokként, hagyományos-konzervatív pózokba fagyott senkikként definiálja őket. Látszólag velük szemben strázsál a főszereplőnő, valamiféle diadalmas szoborként. Csakhogy ez látszat: azzal, hogy Mildredet ugyancsak tradicionális-jobbos bosszúszellem vezérli, McDonagh az amerikai álom kapitalista ideológiáját, a kemény munka, az igazság és az erkölcs kultuszát, a vidéki jenki-mikrokozmosz kirakatörömeit kérdőjelezi meg, egyben rávilágít az ingatag átlagember gyarlóságára és a benne zakatoló óriási frusztrációra. A régi westernerkölcsökből nem maradt semmi.

Persze McDonagh nem volna önmaga, ha tételeit nem öntené le jó adag fekete humorral. Willoughby serifftől kezdve a (sokáig) sültbolond seriffhelyettes Dixonon át az ücsörgő-unatkozó irodai alkalmazottig, az elvált férj vagy a törpe udvarló alakjáig a direktor különféle intézmények jelképes karaktereit állítja oppozícióba Hayes asszonnyal. A Három óriásplakát… így aztán fenéken billenti a merev struktúrákat, bátran pálcát tör a rendőrség bumfordisága, a rossz hitvesi viszony, a vállalati szerkezet felett – méghozzá a kisvárosi krimi-thriller zsánerfogásaival. Csakhogy ennél több is akad McDonagh tarsolyában. Figyelemre méltó, hogy a látszólagos antagonistafigurák nem csupán jelképek, hanem arcot is kapnak. Willoughbyból hattyúdallal színesített bölcsességei nyomán összetett karakter lesz, pláne Dixonból, aki rasszista, szűklátókörű, gyenge, impotens anyámasszony katonájából cselekvőképes, kérdésfelvető hímmé formálódik. Ahogy az Erőszakik Belgiumban lelkiismereti válságba került pisztolyosa, úgy a középnyugati provinciális világ urai és amazonjai sem egyszerű, mosolyfakasztó papírkivágatok.

A Három óriásplakát Ebbing határában csak félig-meddig kéredzkedik olyan klasszikusok sorába, mint a Ponyvaregény vagy a Fargo. McDonagh filmje a félreértések kalamajkáján túl míves celluloidtanulmány az embert emberré tevő értékekről, a hozzájuk való jogos, ám erőszakossá váló ragaszkodásról. Sőt, ha a kétértelmű zárlatot is a képletbe számítjuk, újabb kulcstéma, jelesül a megbocsátás is említendő. Ekkor, miután végképp lecsengett az összes humorbetét, és McDonagh elkötelezte magát a karakterdráma mellett, előtérbe kerül a bosszú ingatagsága. Mildred, a matróna, aki fáradhatatlanul gürcöl az igazáért, és akit emiatt McDonagh forgatókönyve sokáig önző, egyoldalú, rideg nőként ábrázol, ötről hatra jut. Végül ugyan csalódottsággal a szívében megy tovább, de képes elmélyültebben érezni, felvillan benne egy másik ember, egy melankolikus nő. Fanatizmusát nagyban árnyalja egy múltba vezető flashback (anya–lánya veszekedés), később pedig a befejezésbeli döntése sokat hozzátesz az alakjához. McDonagh sajátos látásmódú újkori görög tragédiája, Antigoné-átirata a zárlatban olyan pontra ér, ahol a tarantinói, coeni, hovatovább pinteri (lásd az Erőszakikat inspiráló drámát, Az ételliftet) jegyeken túl már a Bong Joon-ho jegyezte Anya hangnemi és karakterológiai komplexitásának nyomai láthatók.

Pontszám: 10/10

Három óriásplakát Ebbing határában
(Three Billboards Outside Ebbing, Missouri)
Színes, feliratos amerikai–brit fekete komédia, 115 perc, 2017
Rendező: Martin McDonagh
Operatőr: Ben Davis
Szereplők: Frances McDormand (Mildred Hayes), Woody Harrelson (Bill Willoughby seriff), Sam Rockwell (Jason Dixon seriffhelyettes), John Hawkes (Charlie Hayes), Peter Dinklage (James)
Bemutató dátuma: 2018. január 25. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben