Artworker: Zuglói idill

Zuglóban vagyunk, ami olyan, mint Pest Budája – eleveníti fel Zita Térey János hasonlatát. Szereti, hogy közel van a belvároshoz, mégis teljesen más, egyedi hangulattal bír, és a sok régi villaépület között mindig megbújnak újabb és újabb felfedezésre váró csodák. Ilyen az a zsinagóga is a Bosnyák térhez közeli Jávorka utcában, amit épp a napokban fedezett fel, hiába él már évek óta itt.

A közelben lakott, és előszeretettel választotta témául szűkebb otthonát, Zuglót Kinszki Imre zsidó származású fotóművész is, akinek a második világháború során veszett nyoma. Lánya, Kinszki Judit Zitáéknak ajándékozta édesapja egyik felvételét.

Zita édesapja, Izsó Ignác válogatott focista, a Vasas híres középcsatára volt. Épp most adott ajándékul lányának egy vastag összefoglaló könyvet klubcsapata összes mérkőzéséről. A kupáit azonban nem itt, hanem otthon tartja.

A falon lévő képek között kitüntetett helyet foglalnak el a családi fotók. Ott van az egyiken kicsiként Zita és nála három és fél évvel fiatalabb húga, Nóra, aki a Főnix Művészeti Műhely színész hallgatója. A mai napig dolgoznak együtt időnként Zitával, méghozzá színdarabokon. Külön érdekes, hogy a testvérek együtt tűntek fel az irodalom palettáján: 2005-ben egy közösen írt színdarabbal megnyerték a Magyar Rádió ifjúsági drámaíró versenyét.

Sok fotón látható Zita a férjével, Ayhan Gökhannal. A pár ugyancsak gyakran dolgozik közösen: együtt szerkesztik az Átjáró blogot, és épp most vágtak bele egy újabb vállalkozásba, egy interjúkötetbe, amely a Noran Libro Kiadónál fog megjelenni várhatóan az év második felében. A könyvben börtönből szabadult embereket kérdeznek, akiket nagyon változatos bűncselekmények, emberölés, csalás stb. miatt ítéltek el.

Ugyancsak közösen tanítanak kreatív írást a Kaly Jag cigány nemzetiségi iskola gimnazista fiataljainak (a projektet a Petőfi Irodalmi Múzeum koordinálja). A gyerekek kezdeti idegenkedése, értetlenkedése („miért is csináljuk mi ezt?”) után a heti foglalkozások egyre felszabadultabb légkörben telnek – meséli Zita. Karácsonyra még egy kis apróságot, egy hajtogatott papírházikót is kaptak a diákoktól. Az ünnepek alatt volt idő olvasni is, Visky András és Bari Károly verseskötetei és Salgado fotóalbuma a legújabb szerzemény.

A nappali a pár fő élettere, a munka is itt zajlik, bár Zita számára nincs állandóan használt hely az alkotáshoz. Szeret a kanapén, ölében a laptoppal dolgozni, de a konyhaasztalnál, a hálóban vagy akár, ha ott jön az ihlet, a buszon is szívesen ír. Időbeosztásában sem ragaszkodik az állandósághoz, de egyébként is túl változatos a munkája ahhoz, hogy így tegyen: verseket, színdarabokat ír, négy nyelvből fordít, kulturális és közéleti blogot vezet, valamint rendszeresen interjúzik.

A papírkalap is irodalmi munka emléke, az egykori Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválhoz készült, ami egy Szeged és Vajdaság közti mozgófesztivál volt felolvasásokkal a városokban és a vonaton is. A kicsi akvarell pedig Herbert Aniko képzőművész illusztrációja Zita egyik verséhez. Képzőművészetből egyébként sok van a falon, és tervezik is még bővíteni a gyűjteményt, méghozzá elsősorban irodalmárok műveivel. Ezért függ a kanapé fölött Nádas Péter fotója, Láng Orsolya és Lakatos István rajza. A sok emlék, ajándék legviccesebbje talán az a palacsintasütő, amit Tolnai Ottó vásárolt a párnak a szabadkai piacon, kérve őket, hogy akárhányszor megpördül a palacsinta a levegőben, gondoljanak rá.

Nehéz megfeledkezni a lakás harmadik lakójáról, hiszen az egész beszélgetés alatt körülöttünk sertepertél, röfög Odüsszeusz, becenevén Odi, a kismalac. AZ ELTE indított egy kutatási programot a törpemalacok viselkedéséről, ehhez kerestek nevelőcsaládokat, és Zitáékat is kiválasztották. Ugyan sokan tartanak már háziállatként törpemalacot, még mindig nagyon keveset lehet tudni róluk, ez a világon az első célzott kutatás a témában. Azt vizsgálják majd, mennyire képesek szocializálódni, a kutyákhoz képest mit tudnak megtanulni, végrehajtani. Úgyhogy most tanítják Odit feküdni, de nemsokára következik az utcán való sétálás, amit Zita már nagyon vár, hiszen eddig csak a kutyafuttatóban jártak.

Odi nagyon ragaszkodó, hamar be is fészkeli magát Zita ölébe a kanapén, miközben ő megmutatja még gyűjteményük legújabb darabját, egy Szabó Gábor-lemezt, amit Párizsban vásároltak. Elmeséli, hogy a Teréz körúti lemezbolt eladója, Bálint Ferenc, miután elmondták neki, hova készülnek, felírta jó pár szuper párizsi üzlet címét, amiket végig is látogattak. Az egyikben rábukkantak több híres magyar jazz-zenész korongjára, köztük erre a – külsőre is– nagyon szép darabra.