×

Tiszta forrásból
Both Miklós: Kínai utazólemez
Papp Máté
2015 // 04. 06

Ha Kodály kínai jegyzeteire gondolunk, vagy egyál­talán arra, hogy az általa kiala­kított peda­gógiai mód­szer – minden­féle kultu­rális gyarma­tosítás nélkül – Távol-Kele­ten egyre nagyobb teret hódít, nem lehet meg­lepő Both Miklós Kínai utazó­lemezének ötlete.
Ha Kodály kínai jegyzeteire gondolunk, vagy egyáltalán arra, hogy az általa kialakított pedagógiai módszer – mindenféle kulturális gyarmatosítás nélkül – Távol-Keleten egyre nagyobb teret hódít, nem lehet meglepő Both Miklós Kínai utazólemezének ötlete, illetve az a felismerés sem, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére a mi népzenénk és az ő archaikus hangzású dallamviláguk közötti átmeneteken túl van valamilyen mélyen gyökerező, közös éltető erő, ami ma is kifogyhatatlan forrást jelent mind a kutatók, mind a zenészek számára.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=mio5u33cPLw[/youtube]

Both Miklós elmélyült zenei gondolkodásmódja, nyitottsága és improvizációs készsége, valamint a vele utazó stáb alázatos munkája olyan alapot biztosított ehhez a revelatív kulturális (és nem mellesleg személyes) találkozáshoz, ami nemcsak fesztelenné és felszabadulttá tette a különböző – nem feltétlenül „profi” – kínai muzsikusokat, hanem egyfajta időtlenített terű légkört is teremtett köréjük. Bár lehet, hogy közelebb járunk az igazsághoz, ha éppen az ő „erősebb létezésű” jelenlétüknek tulajdonítjuk azt a rendkívüli atmoszférát, ami a lemezen is hallható. A kilenc kínai zenész a különleges keleti hangszerek (dombra, dutar, erhu) mellett csengettyűkön, dobon, furulyán, nádsípon, dorombon, falevélen(!) játszik, de felhangzik a Yangjima nevű énekesnő éteri hangja és a kocsmatulajdonosként saját dalait előadó Wangxiao torok-kántálása is –  és mindenekelőtt Li-Jiang kolostorának nagy harangja, ami első „trekként” megadja azt az elhaló, mégis mindvégig visszhangzó hanghullámot, amelyből az egész zenei utazás kibomlik, s amelybe valamiképpen vissza is tér az utolsó felvétel után. A számok közti közösségi hangulattöredékek, természetközeli neszek pedig csak tovább erősítik ezt a transzcendens távlatú aurát és a lemez lüktető, ellebegő jelenségeit.



A dalcímek (Lovasok bevonulása, Holdfényhez, Hallod-e a farkasokat, Gyere a táncba!, Vadludak stb.) plasztikusan emelik ki az utazás számos konkrét vagy elképzelt állomását, impresszióját, élményforgatagát, amit a Both Miklós által készített fotókon is megcsodálhatunk. A kevésbé „kifelé figyelő”, bensőségesebb harmóniák (Az éjszaka királynője, Mondóka) jól ellensúlyozzák az egyébként sodró – Both gitárjátékával megtámasztott – szólamokat, amelyek nem pusztán a Lijiang- és Dalí-beli helyszíneken találtak egymásra, hanem a Gryllus Dániel segítségével kiadott album magyarországi bemutatóján is.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=jqSUNsF_p3k[/youtube]

„Tarim-folyó, Tarim-folyó, / szívembe mért nem folysz bele? / Tarim-folyó, hej, nagy folyó, / álmomba mért nem folysz bele? / De jaj, hova folynál, ha szívembe folynál?” – szól a belső borítón található, név nélkül közölt (ismeretlen szerző?) vers, amely – ha kicseréljük a kínai folyót, mondjuk, valamilyen Erdélyben csörgedező patakra – akár magyar folklórszöveg is lehetne. Hiszen a Kínai utazólemez hangfolyama ugyanabból a tiszta forrásból fakad föl, mint a magyar népdalok bármelyike. Ugyanolyan sokszínű szépséggel, kulturális gátakon áttörve folyik bele az álmokba és a szívbe.



Both Miklós: Kínai utazólemez, Gryllus Kiadó, 2014.

Facebook-oldal itt.

Megosztás:

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs decemberi száma

Bővebben