×

„Nem elkallódni küzdelem”
Interjú Kovács Antallal
Jónás Ágnes
2015 // 03. 31

A 16 éve működő Romano Drom zene­kar a magyar­országi roma kul­túra pro­minens kép­vise­lője. Hatodik, Colors című új nagy­leme­zük 2015 márciu­sában került fel a World Music Charts Europe nemzet­közi világ­zenei toplis­tára. A zene­kar ala­pító­jával és zene­szerző­jével, Kovács Antal­lal beszél­gettünk.
A 16 éve működő Romano Drom zenekar a magyarországi roma kultúra prominens képviselője. Hatodik, Colors című új nagylemezük 2015 márciusában került fel a World Music Charts Europe nemzetközi világzenei toplistára. A zenekar alapítójával és zeneszerzőjével, a cigányzene meghatározó alakjával, Kovács Antallal a megújulás lehetőségeiről, tradíciókról, küzdelmekről, a Roma Világnapról és természetesen az új albumról beszélgettünk.





Colors című új nagylemezük szám szerint a hatodik a Fonó Records gondozásában jelent meg. Ha jól tudom, némi átalakulás előzte meg a debütálást.

Való igaz, hogy a zenekar 2011-ben némileg átalakult. Ez szerepet játszott abban, hogy olyan albumot hozzunk létre, amelyet hozzánk közel álló tartalommal vagyunk képesek megtölteni. Egri János a jazz világából csöppent hozzánk, nagyobbik fiam időközben a dob szerelmese lett, kisebbik pedig perkával csatlakozott a zenekarhoz. Néhány év után most éreztük ismét létjogosultságát egy új album kiadásának. Igyekeztünk tartani magunkat a tőlünk már megszokott tartalmi sokszínűséghez. A tradicionális hangzást, a több száz éves zenei kultúrát dobok és egyéb hangszerek összjátéka teszi izgalmassá.

Milyen témájú dalok hallhatók a lemezen?

A Romano Drom nem a popzenében szokványos szerelmi, párkapcsolati témákat dolgozza fel. Mindig is azokat a dolgokat öntöttük dalba, melyeket személyes élményeinkből, a roma kultúrából merítettünk. Az albumon tizenhárom dal hallható, ezek mindegyike általunk már megélt történetekről szól. Például a Mesés álmok – az első nóta a lemezen – a roma táncról, amelyben pár sor erejéig magyar nyelvű szövegrész is hallható, de felcsendülnek kifejezetten gyermekeknek szóló szerzemények is. Egy szívemhez közel álló, lassabb szám is felkerült a lemezre, amely kifejezetten a szüleimnek szól. Édesapám 1985-től egészen 2005-ig zenélt mellettem, számtalan koncertet csináltunk együtt végig. Noha sajnos ő ma már nincsen közöttünk, ebben a formában – zenélve és énekelve –  újra együtt lehetünk.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=jGz5gnU6-GM[/youtube]

A Romano Drom eddigi öt albumán nem igazán hallható magyar nyelvű szöveg.

Valóban nem, de erről megvan a magam hitvallása, mégpedig az, hogy minden zenetípushoz társítható egy nyelv. Elég, ha a sanzonokra vagy a popzenére gondolunk. Előbbi nehezen képzelhető el más nyelven, mint a francia, utóbbihoz pedig leginkább az angol passzol. Mi roma zenét játszunk, aminek identitását és mondanivalóját kizárólag a romani (lovári) nyelv képes hűen közvetíteni. Azzal, hogy az új lemezen mégis szerepel magyar nyelvű átirat, a célunk az volt, hogy azt a közönséget is megcélozzuk, amelyik a nyelvezet miatt nem érti a dalok szövegeit. Korábban is volt már erre példa: Knapik Tamás barátommal, a Fiesta frontemberével 2011-ben készítettük a Szabadon élhetek című dalt, amely magyar nyelven jutott el a rádióhallgatókhoz.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=pDWETgEtMNM[/youtube]

Zenéjüknek középpontjában alapvetően az autentikus cigányzene áll. Milyen megfontolásból nyúlt a katalán rumba, arab, balkáni vagy akár a popzenében használatos ritmusokhoz és dallamokhoz?

Amikor tradicionális cigányzenéről beszélünk, tulajdonképpen a régebbi, folklorisztikus oláh cigányzenei világot értjük alatta, melytől a legtöbben a mai napig azt várják el, hogy pontosan úgy szóljon, mint a hetvenes években. Hogy a Romano Drom vezetőjeként e hagyományokat megtartva mertem beleszőni mindebbe arab, balkáni, popos vagy éppen katalán elemeket, az egyértelműen a külföldi szakmai tapasztalataimnak köszönhető. Tősgyökeres budapestiként, hátam mögött rengeteg külföldi koncerttel mind az oláh cigány kultúrára, mind pedig a zenére más perspektívából vagyok képes tekinteni, éppen ezért nem is volt kérdés számomra saját zenekaraim megalapításakor (Ando Drom, Romano Drom), hogy más, a tradicionálistól eltérő, világszinten ismert elemekkel gazdagítsam zenei világomat.



De mi jellemzi a tradicionálistól nem eltérő, vagyis az ősi, érintetlen oláh cigány zenét?

Teljes mértékben önművelő keretek közt, eleinte kizárólag családon belül, alkalomszerűen – esküvőkön, temetéseken, keresztelőkön – működött. A családtagok önmaguk szórakoztatására, esetenként fájdalmára zenéltek, hangszerkíséret nélkül énekkel, tánccal, tapssal, csettintéssel, táncra buzdító szavakkal. A hangulat fokozására a kanna és a kanál szolgált, vagyis csupa olyan eszközök, amelyek a háztartásban fellelhetők voltak.
A hetvenes években néhányan aztán hangszert ragadtak, szintén autodidakta módon kezdtek gitáron vagy mandolinon játszani, igaz, csupán néhány akkord erejéig. E hangszerrel kísért zene szervezett formában került át később a cigány telepekről a kultúrházak színpadaira. A szájhagyományokra épülő, anyanyelven énekelt dalok, a generációról generációra történő kultúraközvetítés az Andro Drom és a Romano Drom esetében újszerű zenei hangzással társul, ahol a már említett kanna és kanál hagyományos játékát kiegészíti a gitár, a nagybőgő és a dob egyre erősödő jelenléte.

Mindig megújulni képes zenekar tartják a Romano Dromról, joggal. Hogy látja, miben kell a jelenkor közönségének tizenhat év elteltével újabbat nyújtani?

Azt gondolom, hogy a magyarországi oláh cigányzene a világ bármely zenei irányzatával – például azzal a katalán rumbával is, amelyet a Gipsy Kings is képvisel – képes egyenrangú lenni. Az autentikus cigányzene megkívánja és meg is érdemli, hogy ápoljuk, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszük. Ugyanakkor zenei vezetőként szem előtt kell tartanom azt is, hogy a tradicionális oláh cigány zenét időről időre új köntösbe kell öltöztetni a fogyaszthatóság érdekében. Ha nem törekedtünk volna arculatváltásra, ha beskatulyáztuk volna magunkat az oláh cigányzene negyven évvel ezelőtti állapotába, egészen biztos, hogy nem lett volna ekkora a siker a világzenei fesztiválokon. A hagyományok és az innováció között kell megtalálni az egyensúlyt, dallamainkat úgy kell tálalni, hogy azok minél szélesebb rétegek igényeit elégítsék ki.

Ahogy tette ezt a Gipsy Kings is

Nem véletlenül ők az egyik példaképem. Zenéjük alapja, a Dél-Franciaországban oly divatos, tradicionális katalán rumba soha nem hódíthatta volna meg a világot, ha hangszereléssel, popzenei elemekkel nem tették volna élvezhetőbbé.

Kár is lenne tagadni, hogy külföldön ismertebbek, mint itthon. Hogy látja, milyen okok állnak e mögött?

Talán a külföldi közönség nyitottabb arra, amit csinálunk. A magyar társadalom még nem eléggé nyitott a romákra, vagyis arra, hogy a pozitívumokat, eredményeket produkáló romákat igazán elismerjék. A német televíziócsatornák már akkor Andro Dromot közvetítettek, amikor itthon még azt sem tudták, hogy létezünk. Amerikában már a kilencvenes években a Central Park melletti jazzklubban, hat-hétszáz fős közönség előtt játszottunk, vagyis valóban igaz, hogy jóval sikeresebbek voltunk és vagyunk kint, mint Magyarországon.



Brüsszel, Egyiptom, Szerbia, Japán, Kanada csak néhány azon helyszínek közül, ahová felnőttként az egykor Rákospalotán nevelkedett roma kisfiú tehetségének köszönhetően eljutott, hogy valóra váltsa álmait. Mi a küzdés definíciója az ön szótárában?

Pontosan tudom, mikor, miért és mennyit küzdöttem. Tízévesen kezdtem zenélni, az ezzel járó heti három-négy gyakorlás kemény volt. Fiatal romagyerekként nem elkallódni küzdelem. Hosszú éveken keresztül megőrizni egy zenekar egységét, folyamatosan megújulni, autodidakta módon fejlődni és fejleszteni másokat, nap mint nap azon agyalni, miként vigyük sikerre produkcióinkat, mindeközben korrektnek és tisztességesnek maradni – ez küzdelem.

Aki az előadó-művészetre teszi fel az életét, küldetést is vállal. Mi a Romano Drom küldetése?

A magyar és az oláh cigányság közötti feszültségek és szakmai rivalizálások oldása. Büszkén visszük tovább őseink hagyományait, ugyanakkor nyitottak vagyunk más kultúrákra is. Édesapám szemléletét képviselem, vagyis tisztelem és hagyom élni, érvényesülni a mellettem élőket.

Április 8-a a Romák Világnapja, ennek apropóján lép fel az Oláh Gipsy Beats az A38 hajón. Az esten hallható dalokat ön hangszerelte, így mint bennfentes avasson be: milyen produkciót hallhat/láthat majd a közönség a nagyszabású show keretében?

Magyar oláhzenei produkciót hozunk létre. Ebben a formációban a legkiválóbb hazai roma zenekarok képviselőit – a Romano Drom, a Szilvási Gipsy Folk Band, az Ando Drom, a Ternipe – láthatjuk egyszerre együtt, egy színpadon. A tizenkét zenész és táncos alkotta csapat közös koncertje ez, mely a barátság és az oláh cigánymuzsika szellemében kerül színpadra. A repertoár a négy zenekar slágereiből és az oláh cigányzenei kultúra alapjait képező hagyományos dalokból áll. A hét énekes, rézfúvósok, basszus, erőteljes ritmusok mai modern fúziója ad majd egyedi, különleges hangzást a produkciónak. Az előadást táncosok és archív roma életképek színesítik majd.

Boldog embernek tartja magát?

Igen, lehet ezt mondani, zenei területen szinte mindent, amit az általam játszani kívánt műfajban el lehetett érni, elértem. A hivatásom tartást és védettséget adott. Megóvott a diszkrimináció megélésétől, nagy szerepe volt abban, hogy ne elbújnom kelljen, hanem hogy büszkén kihúzhassam magam. Boldog is vagyok, ugyanakkor a teljes boldogság még várat magára. Teljes mértékben akkor leszek elégedett, ha a kultúránkat az eddiginél nagyobb figyelem és elismerés éri, szóval van még min dolgozni.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben