Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Cezúra

    2015.03.27 — Szerző: Molnár Illés

    „Szemcsés, sikamlós utcákat járok, / a fülem­ben szemer­kélő szimfo­nikusok. / Két sorház közt tőmon­datnyi utca, / a lassú bomlás, a kül­színi fejtés túl­ereje / nyomja el az épít­kezés zaját.” Molnár Illés verse

  • Szemcsés, sikamlós utcákat járok,
    a fülemben szemerkélő szimfonikusok.
    Két sorház közt tőmondatnyi utca,
    a lassú bomlás, a külszíni fejtés túlereje
    nyomja el az építkezés zaját. Unalmában
    a megsárgult hazaút mindig valami mást
    dúdol, mindig ugyanúgy. Itt nincsenek fák,
    nincsenek kérgek, amik az évekre nőnek,
    nincs hámgyűrű a bűntudatra, hiába a
    négynegyedes igyekezet, ilyen az indulatos,
    keményradír utáni folt: kitörölhetetlen.

    Egyetlen hang van, és azt hiába zárnád
    egy Kazinczy utcai pincébe, mélyebbre megy.
    Robog az utolsó sor végére, mint herpesz előtti
    égés, parázzsal marja a pontot, még a hajnal
    előtt. Tudja, hogy minden sötét foltban van
    valami ismerős, és minden világos vakít, fél
    szemre legalábbis. A végére siet, mielőtt
    jönne egy lassú idegen, léptei megnyugtató
    zajára lelassulna a háborgó beton és lassú,
    néma kristályhártya nőne minden metróalagútra.

    Az utca héja hosszában felreped és kelések
    fakadnak a homlokzat fintorba ránduló kőarcain.
    Egy kiürült kereszteződésnél szótlan állatok
    gyűlnek körém. Neveket várnak, de bármilyen
    közel jönnek, a szemem mögötti fonalas-
    férgek újra és újra olvashatatlannak bizonyulnak.
    Mint szimfonikus testek a cselló húrjait,
    úgy hordtam ki őket, de már régóta
    nem hangszereken, nem zenészeken,
    csak állapotokon játszom utolsó előtti ütemeket.

    Forró aszfalt basszusa szaggat a házak alatt,
    kerület szimmetriája akár a kulcs, tengely körül
    fordul lassan másik oldalára. Az erkélyen most
    fejen áll valaki, jele már a kiscsoport óta szünetjel.
    Családneve cezúra, a keresztnevéért
    az út széléig hajolok, felveszem és hordom.
    Tükrökből hajtott  szárnyasoltár: ennyi
    maradt bennem az emlősök templomából.

    .



    Molnár Illés (1981, Szentes). 2004 óta publikál kritikát és verset. 2008-ban szerepelt a Használati utasítás versantológiában, első kötete 2013-ban jelent meg (Hüllők és izzók) a FISZ-könyvek sorozatban. Az ÚjNautilus portál versszerkesztője.

  • További cikkek