Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Zeneterápia

    Palya Bea: Hazatalálok

    2019.02.26 — Szerző: Varró Annamária

    Palya Bea legújabb lemeze valóban a hazatalálás és hazatérés élményét adja: nemcsak saját története végéhez és az újrakezdéshez érkezett el az énekesnő, hanem dalszerzői és előadói útja is most ért révbe igazán.

  • Zeneterápia

    A , a Tovább nő és a Hazatalálok dalai folyamatos dialógusban állnak egymással, nehéz is úgy hallgatni a lemezeket, hogy ne keressünk folyton valamilyen analógiát a lejátszóban futó album és a másik két korong között. A három anyag szép ívet rajzol fel, hiteles, önazonos, de olykor igazán provokatív nőképet mutatva.

    Arról, hogy a dalok hangzásvilága honnan táplálkozik, és milyen utat járt be Palya Bea az elmúlt évtizedekben a műfajok széles palettáján, felesleges is beszélni. A lemez zeneileg remek, talán az eddigi legjobban sikerült munkája. Bekerült a zenekarba egy új hangszer, a cimbalom, ami különösen jól működik az énekesnőtől és a vele együtt dolgozó zenészektől már megszokott hangzásvilágban. A cimbalomfutamok sokkal feszesebb dinamikát kölcsönöznek a számoknak mind a gyorsabb, szaggatottabb ritmusban, mind pedig a melankolikusabb zenei témákban, maximálisan kihasználva a hangszer adta lehetőségeket.

    A lemezek „összhangzásának” szép példája a címadó Hazatalálok , amely a című lemez egyik legemblematikusabb dalának, a Szabadon című számnak az inverze. „Ahogyan az életemet írtam épp újra, úgy vettem sorra a korábbi dalom szavait és hangjait. Játszottam velük, megfordítottam a hangok sorrendjét, babráltam a képekkel” – meséli a kliphez tartozó leírásban az énekes a szám születéséről. S valóban, a Hazatalálok „munkamódszere” nemcsak erre az egy számára érvényes, hanem a lemez további tizenkét dalára is. Korábbi zenei témák és képek köszönnek vissza, de ezek – megtörve az eltelt évek prizmáján – átalakítva, olykor teljesen kifordítva bukkannak fel. A változás pedig alapvető kulcsszó Palya Bea friss lemezével kapcsolatban.

    Az említett változás a dalok témájában domborodik ki a leginkább, hiszen a Hazatalálok a szakítás, a válás, az át- és újragondolás, majd az elindulás és a megérkezés lemeze. A szerelmi bánatról megannyi jó és rossz dal született már a könnyűzene történetében. Azonban a válás, a csonka család, a gyerekeit egyedül nevelő anya nem tartozik a népszerű témák közé – nemcsak a könnyűzenében, de a közbeszédben sem. Sőt, nem túlzás azt mondani, hogy a mai napig tabunak számítanak. Hála Palya Bea előadói öntörvényűségének és következetes, olykor kíméletlen őszinteségének, ezek a tabutémák a felszínre kerülnek: kimondja, elénekli a sokszor kimondhatatlant. A kimondhatatlanság itt pedig nemcsak a fájdalom és az elválás gyásza okozta érzelmi traumát jelenti, hanem azokat a társadalom által elvárt és előírt formákat is, melyeknek nem tudunk mindig megfelelni, de ezt képtelenek vagyunk kimondani. Palya Bea megénekli őket. Van, amikor rossz ezért hallgatni a lemezt? Igen. Van, amikor úgy érezzük, azonosulni tudunk ezzel? Igen. Van, amikor azt gondoljuk, hogy talán túl sok is ez így? Egyértelműen igen erre is a válasz. Közhelyszámba megy, de épp ezért igaz: az a műalkotás tud valóban hatni, amelyik a pozitív érzelmi visszacsatolás mellett felkavar, felbosszant, néha talán még kétségbe is ejt. Az pedig, hogy ezt a lemezt egyedülállóként, párkapcsolatban élőként, házasként, kisgyerekes anyaként vagy épp elvált nőként és szülőként hallgatjuk, tovább árnyalja a képet. A Hazatalálok így egy sajátos utat képvisel: nemcsak szőrmentén, a felszínen emlegeti és érinti ezeket a kérdéseket, hanem lemegy a problémák legmélyére, s az ott találtakat szemérmetlenül kiteszi a közönség elé. Zeneterápia ez, a szó szoros értelmében, alkotónak és hallgatónak egyaránt.

    A bravúros zenei megoldások végigkísérik a lemezt, a dalszövegekre azonban ez már nem minden esetben igaz. Most is van több tétel – ilyen például aHazatalálok, a Családbörtön vagy a Tüzet fogok rakni –, amely nagyon összetett, szép képekkel dolgozó, versszerű darab, de azért több számot is találunk, ahol a nyelvi megoldások már korántsem ennyire elegánsak.

    A Hazatalálok nemcsak egy új lemez, hanem egy komplex, összművészeti-társadalmi projekt is, amihez külön kisfilmsorozatot forgattak Dalszülető címmel, amely a számok keletkezéséről és a dalszerzés egyes állomásairól szól, valamint elkészült egy másik beszélgetéssorozat (A válásról őszintén) is. Utóbbi szintén azért jött létre, hogy a már említett tabutémák felszínre kerüljenek. A kísérő videók mellett pedig a számokhoz készült klipeket is meg kell említenünk: ezek képi világa szépen belesimul a dalok üzenetébe.

    Palya Bea új albuma témája miatt újszerű és bátor, s talán furcsán hangzik a jelző, mégis hiánypótló vállalkozás. A megelőző két női lemezt nézve trilógiát alkot a három album, amelyek a női lét és lélek változásainak stációit követik nyomon aprólékos, feszült figyelemmel. Mozdulatok, gesztusok, gondolatok, apró lélegzetvételek, nagy sóhajok és visszafojtott, torokszorító könnyek lenyomatai. Az pedig már rajtunk, hallgatókon áll, hogy az elengedés fájdalmán túl a szabadság megkönnyebbülését is kihalljuk a dalokból.

    Leadfotó: Emmer László


  • További cikkek