Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Zeneszerző széles látókörrel

Interjú Dobos Dániel zeneszerzővel

2019.02.21 — Szerző: Hekler Melinda

Dobos Dániel több mint 200 jelentkező közül végzett az 1. helyen tavaly a Bartók Világverseny zeneszerzési fordulójában. Fiatal kora ellenére érett, céltudatos, egyéni hanggal rendelkező művész, akinek jó a közelében lenni.

Zeneszerző széles látókörrel

Van nálad egy hegedű, ezek szerint hegedülsz?

Népi hegedülni tanulok, bár nem régóta kezdtem bele. Közel áll hozzám ez a fajta zene, egyszer szeretnék majd táncházakban is zenélni. Bartók úgy szedte össze az élményeit annak idején, hogy elment népdalokat gyűjteni – nekem nincs most lehetőségem erre, de a táncházakban és általában a népi hegedüléssel is szinte első kézből tudok indíttatást találni az íráshoz.

A zeneszerzési stílusod gyökere a népzene.

Igen, a népzenével egy táborba lettem „megfertőzve”, ahol nagy hatást tett rám, hogy az emberek hajnali háromig buliztak népzenére. Megtetszett ennek a világnak a naturalizmusa, és azóta is elbűvöl.

Amikor a mesterképzést kezdtem Bella Máté zeneszerzéstanáromnál, az első óra egy körbetekintő, mélyreható beszélgetéssé alakult, amely oda kanyarodott, hogy nagyon fontos megtalálnom a saját hangom. Sokan sokszor megpróbáltak már népzenei ihletettségű kortárs zenét írni, de Bella Máté felvilágosított: legtöbbjüknek beletört ebbe a bicskája. Nehéz ilyen típusú zenét írni úgy, hogy ne legyen belőle se Bartók-, se Kodály-, se Bárdos-parafrázis, de ne is csak egy romantikus utánérzetnek tűnjön. Nem akarom elkiabálni, de kiderült, hogy mégsem a lehetetlennel kísérleteztem.

Nem véletlenül kanyarodsz vissza többször Bartókhoz: az előző évben is elég gyakran emlegethetted a róla elnevezett nemzetközi zeneszerzőverseny kapcsán, amit megnyertél. Számítottál ilyen eredményre, amikor jelentkeztél?

A tanárom csak akkor mondta el, hogy kétszáz felett van a jelentkezők száma, miután már leadtam a munkát. Ha ezt előre tudom, nem biztos, hogy megírom a művet. Amikor megláttam, hogy ott a nevem a tizenkét továbbjutó között, rögtön le kellett ülnöm. Már ezzel az eredménnyel is teljesen elégedett voltam, nagy visszaigazolást jelentett, hogy jó úton járok. Aztán kiderült, hogy egy másik nemzetközi zsűri szavazatai alapján a legjobb hatba is bekerültem. Innentől kezdve már ötven százalékos esélyem volt a dobogóra, kezdtem reménykedni. Emlékszem, hogy megláttam a díjkiosztó műsorának sorrendjét, ahol az én művem szerepelt utolsóként, és kicsit gyanúsnak tűnt a dolog… Természetesen nagyon örültem az első díjnak, de először talán mégis több volt bennem a félelem, mint az öröm. Nem vagyok igazi szereplős alkat, és attól is féltem, hogy elszalad velem a ló. Ilyenkor jól jön a családi támogatás: ők biztosítottak róla, hogy nem fogják szó nélkül hagyni, ha elszállnék.

Azóta megváltozott az életed?

Eredetileg nem számoltam vele, hogy a verseny így alakul majd, azzal meg pláne nem, hogy követni fogják felkérések. Eddig teljes állásban dolgoztam egy zeneiskolában, ahol nyolctól harmincévesig mindenféle korosztályú növendéket tanítottam szolfézsra, zenetörténetre. Vérzik a szívem, de februártól már csak félállásban tudok ennek a munkának eleget tenni, annyi teendőm lett a verseny nyomán.

Milyen feladataid vannak pontosan?

Először is ott a jó öreg kottakiadás: a győztes művem a következő évi Bartók Zongoraversenyen kötelező darab lesz, ehhez meg kell jelenjen nyomtatásban, máshogy nem tudnák megtanulni a világ minden részéről jelentkező versenyzők. Részt kell vennem megbeszéléseken, egyeztetik velem a grafikai elemeket, meg kell néznem, nem találok-e benne kottahibát. Közben kaptam egy felkérést az Év sportolója 2018-as díjátadó gála szervezőitől: megkértek, hogy komponáljak zenét az egyik produkcióhoz. Ez egy három zongorára írott virtuóz mű lett, a hangszerek versenyeznek egymással. Aztán nemrég Onczay Zoltán csellóművész is megkeresett, hogy írjak neki művet zongora és cselló formációra. Remélem e sok remek feladat mellett is sikerül majd befejeznem a diplomaművemet, ami egy népi hegedűsverseny lesz.

Milyen zongoradarab volt az, amivel több mint kétszáz versenyző közül ki tudtál emelkedni? Mi volt a koncepciód?

Az alapötlet elég egyszerű volt, a verseny kikötése szerint egy zongorára kellett írni a darabot. Végiggondoltam, hogyan tudnék azonosulni ezzel a hangszerrel, és hamar eljutottam a cimbalomhoz: a népi cimbalmosok zeneileg talán kicsit girlandos világát összekevertem a zongorával. A mű közepébe belekerült egy Bartók-idézet, mégiscsak Bartók-versenyről beszélünk. Néhány cimbalmos játéktechnikát is átültettem zongorára, ezért elég nehéz lett a művem technikailag.

Honnan jött a mű román címe, a Drumul Dracului (Az ördög útja)?

Nehéz jó címet találni. Engem az idei Csutorás néptánc- és zenetábor ihletett meg Örkényben, ahol megismerkedhettünk a moldvai zenével is. Az ördög útja elnevezésű dallam éneklése közben egy nagy tűz körül táncolt mindenki. A darabomról azt is el lehet mondani, hogy ördögien nehéz, ráadásul úgy építettem fel, hogy egyre nehezedik, egyre gyorsul.

A múltban olyan is előfordult, hogy a zeneszerző adott egy címet a darabjának, de a közönség később átnevezte. Jó példa erre Haydn Meglepetés-szimfóniája, amely 94. G-dúr szimfóniaként kezdte pályafutását.

Mióta tudod, hogy zeneszerző leszel?

Talán túl romantikusan hangzik a mondat, hogy „mindig is jelen volt az életemben ez az indíttatás”, de így ez nálam nem is igaz. Kisebb koromban játékként fogtam fel, hogy a számítógépen lévő kottaíróprogrammal kisebb dallamokat komponáltam. Még olvasni nem tudtam, de jókat nevettem azon, hogy összevissza kattintgatva milyen katasztrofális dallamfoszlányokat készítek. Fordulópontot jelentett, amikor találkoztam egy fiatal zeneszerzővel, és tudatosult bennem, hogy a komponálással akár sokkal magasabb szinten is foglalkozhatnék. Másfél évig csak fejben írtam zenét, majd elkezdtem lejegyezni az ötleteimet, és végül középiskolába már zeneszerzés szakra jártam a debreceni konziba. Ekkoriban még voltak bennem kételyek, mert nagyon sok minden érdekel a muzsika világán kívül is, és abban sem voltam biztos, hogy ebből meg lehet élni. Eleinte a Zeneakadémiára való bejutás volt a fő célom, aztán ahogy ez sikerült, alig vártam az első tanévet. Ennek ellenére az elején hónapokig nem tudtam zenét írni, nem igazán találtam magam, mert kiszakadtam a környezetemből, és leblokkolt a tudat, hogy a híres Zeneakadémia tanulója vagyok.

Milyen állapot számodra a zeneírás?

Azt képzelem, hogy úgy működik, mint a villanykapcsoló. Valaki leül zenét írni, és onnantól kezdve már nem egy átlagember: fel kell magán kapcsolnia egy érzelmi szűrőt, és ez gyakran fárasztó. Sokan nem tudatosak ennek a kapcsolónak a használatát illetően, így lesz belőlük kicsit elmeháborodottnak tűnő művész, általában ők elég hebrencsek. Talán ez alkat kérdése is lehet.

Szerencsés az, aki már ilyen fiatalon képes magasabb nézőpontból is szemlélni ezt a folyamatot.

Jó tanáraim voltak, ez nekik köszönhető. Bella Máté zeneszerzéstanárom sem titkol előlem semmit, igyekszik mindent átadni, amit ő már megtanult a szakmáról.

Édesapád egyházzenész. Adódik a kérdés: tervezel-e a későbbiekben egyházzenével foglalkozni?

Valóban magammal hoztam egy erős egyházzenei örökséget apukámtól. Ezen belül inkább a minőségi művek szeretetére gondolok: nem a népi énekeket kedvelem, hanem a gregoriánt és a komolyan megkomponált vallásos témájú zenei alkotásokat. Az utóbbi évtizedben igen erősen terjed a könnyed és dallamos, gitárral kísért egyházi zene. Nem szeretnék pálcát törni felette, de szerintem inkább a hittanórákon vagy a tábortűz mellett lenne a helyük. Problémát jelent sajnos, hogy egy magasabb minőségű zenébe egy átlagos hívő nem fog tudni bekapcsolódni, és nem fog neki igazán örömet okozni. Nehéz lenne ma olyan kortárs művet írni, ami olyan letisztult, hogy bárki könnyedén meg tudja tanulni, de zeneileg mégis értékes. Én még így is látnék ebben perspektívát, de sajnos az egyházi kórusok is leáldozóban vannak, hisz nem igazán fizetik meg őket. A mostani egyházi vezetőkben sincs meg zsigerileg a változtatás igénye, de őket is meg lehet érteni: a régi dalokon nőttek fel, valószínűleg a helyükben én is ragaszkodnék ahhoz, amit évtizedeken keresztül megszoktam.

Viszont a vezetők támogatása, megrendelései nélkül közel sem fog annyi új vallásos témájú zenei kompozíció születni, mint amennyi egyébként születhetne .

Ez így igaz. Nekem azért így is akadnak terveim: szándékozom orgonaszólóműveket írni, és szeretnék létrehozni egy rendhagyó misekompozíciót két-három éven belül. Ebben nemcsak a mise állandó részei lennének megzenésítve, hanem a változó tételek is az összes szöveggel, könyörgéssel, válaszos résszel együtt. Eddig nem nagyon csinált ilyet még senki – elég masszív és hosszú darab lesz. Másrészt szívesen írnék egy miseciklust is. A katolikus egyházi évnek vannak különböző liturgikus időszakai, és a nagyobb ünnepkörökhöz lehetne komponálni egy-egy olyan misét, ami az alkalmak hangulatához kapcsolódik.

Idén diplomázol. A 21. századi zeneszerzőknek meg kell próbálniuk eladni magukat a zenei piacon?

Ezt teljesen szerzője válogatja. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a szellemi termékükkel nem szeretnének házalni – majd akinek tetszik, viszi a hírét. Szerintem azonban az az üdvös, ha az ember kiáll, és nyíltan vállalja, hogy ő egy alkotóművész. Ez nehéz kérdés, hiszen a mienk alapvetően befele irányuló, befelé figyelő szakma, és nem könnyen lehet vele összeegyeztetni az önmenedzseléshez elengedhetetlen kitárulkozást. Azt viszont látom, hogy amelyik részét elhanyagolja az ember a munkájának, az vissza fog ütni. Ha a zeneszerző nem jó darabokat ír, ügyes marketinggel sem fog tudni igazán érvényesülni, vagy ha a kiváló műveit nem teszi fel sehova, akkor lehet, hogy soha az életbe nem fog kiderülni róla, hogy mit tud. Túlzásnak tartom a reggeli kávémat kiposztolni minden reggel az Instagramra, de ha írtam egy új művet, vagy megyek valahova, ahol játsszák a darabomat, akkor kiteszem. Szinte minden ember követi valamelyik közösségi média oldalt, és sose lehet tudni, kihez jut el egy-egy mű.

Minden tanárom azt mondta a képzésünk elején – és nem akartam nekik hinni –, hogy amikor megírok egy darabot, azzal a rám eső munka harminc százalékát végeztem el. Utána még szólamanyagot kell készíteni, szépen meg kell írni a kottát, le kell védetni, szerződést íratni, a zenészekkel bepróbálni, őket kifizetni. Ez valóban rengeteg feladatot jelent, és még nem beszéltünk arról, hogy az internetre fel kell tenni a koncertet – különben ki fog eljönni?

Akkor most csináljunk egy kis reklámot! Mikor lesz a diplomakoncerted?

Az MA zeneszerzés diplomák hagyományosan mindig két koncertből állnak. Az egyik a kisebb együttesre íródott kamaraművek bemutatásáról szól, ez idén május 10-én 19 órakor lesz a Zeneakadémia Solti termében. A másik koncerten a látványosabb, több embert megmozgató zenekari munkák hangzanak el május 22-én 19:30-kor. Ezen a koncerten mutatja be majd Sylvanus című népi hegedűversenyem Vizeli Máté hegedűművész és a Danubia Zenekar.

Leadfotó: Kurucz Árpád


További cikkek