×

Visszabontás
Markó Béla: Visszabontás
Eőri Brigitta
2011 // 09. 26

A kötetre átfogóan jellemző a meglévő érték féltése: Markó Bélának a kert nem csupán az életet, az újrakezdést jelenti, hanem a figyelmeztetést is az elmúlásra, a pillanatnyiságra. A kert az a hely, ami megmutatja a kezdetet és a véget.
Markó Béla Visszabontás című könyve az idei könyvhétre jelent meg. Már vártuk. Ígérte. A szonettek többsége már a Tulajdonképpen minden című kötet megjelenésekor kész volt, hiszen a tavalyi könyvhéten elárulta a szerző, hogy hamarosan lesz új szonettes kötet is, rögtön a haikuk (Út a hegyek közt) után. Mindhárom mű alapmotívuma a kert. Ebben az esetben a pozitivista szemléletmód iránt érzett tartózkodásunkat félretehetjük egy picit, mivel magától Markó Bélától tudhatjuk, hogy a kert dominanciája saját kertes házából ered, ahová nemrég költöztek családjával.

Az előző szonettes könyv után a naplójelleg itt is megmaradt, sőt február 6-át, az utolsó szonett dátumát követően most az első szonett, a Genezis 2010. február 15-i dátummal szerepel. Néhány éves, azóta megbánt hallgatás után most töretlenül bizonyítja a költő a saját szavait („nekem az írás a legfontosabb”), és kezünkbe vehetjük a huszonnyolcadik verseskötetét, amely mellett számos gyermekvers, esszé, sőt még tankönyv is szerepel az eddigi életműben.

Érdemes a borítóra is figyelmet szentelni, amelyet Sebastian Stachowski tervezett, és amin a versekben is vissza-visszatérő, finoman szürreális fotó kompozíciója egy korábbi, az Örök tücskök zenélnek című verset idézi („a kert alatt egy másik kert virágzik / sötéten, nedvesen és hidegen”). A borítót három különálló és együtt mégis szerves egészet alkotó rész tagolja. Felül tömérdek madár szárnyal felfelé a borús égen. Az összes szöveges elem a középső, a földet jelképező részen helyezkedik el csupa kisbetűvel szedve, megnyugtató egyformaságot sejtetve; így nyer jelentőséget a lenti három apró kép: egy fa, egy felhő és egy madár, vagyis a „másik kert”. A borító épp olyan viszonyban van a kötettel, mint a költő a kerttel, amely belül van, ezért nem látható, így nem is határol.

A kötetre átfogóan jellemző a meglévő érték féltése: Markó Bélának a kert nem csupán az életet, az újrakezdést jelenti, hanem a figyelmeztetést is az elmúlásra, a pillanatnyiságra. A kert az a hely, ami megmutatja a kezdetet és a véget. Habár a kettő közel áll egymáshoz időben és térben, mégis van sorrend; ebben is van szabály, ahogy a szonett formailag kötött, úgy a versekben megjelenő gondolatok is megfontoltságot mutatnak. A határok szigorát jól mutatja a Fölösleg című szonett, amelyben a gyümölcsfákat „visszametszik, még ébredés előtt, / s míg álmában már fellegekbe nőtt”; „kupacba gyűjtik több hónapnyi álmát”. A versben a szabadság éppen ezért „semmire se jó”. A cselekvés szabadsága sem kötődik a lírai énhez, hiszen a címadó Visszabontásban is az újrakezdés lehetőségével a gyapjúpulóver megkötője élhet csak. Kedves játékosságot mutat itt a tücsökszó, ami most nem az állatkára, hanem a kötőtűk hangjára utal. A megfigyelő nézőpont többféle helyzetben kap nyomatékot; eltávolítanak a reklámokra és a slágerekre való rájátszások, a világ gépezetszerű működését felmutató művek (Levelek, tört fogaskerekek; Nyári repülés; És hátha van; Ars amandi), és azok is, amelyekben a versek önmagukra reflektálnak a kerttel való hasonlóság felismerésével.

A kint-bent, rész-egész játék szüntelenül az egészen apró, sziromnyi, cseppnyi mérettől lüktet a végtelen felé, ahogyan a lélek helye is e kettő között inog. Vajon a lélek a Baudelaire-t idéző „vér, nyál, könny, húgy és takony” vagy könnyű pára?

A kötetnek a véggel is játszó gondolatvilágában a halál nyomasztó és félelmet keltő volta sohasem jelenik meg megnyugtató lezárásként. Részben a körforgás vibrálása, részben a fenyegetettség az, ami nem hagyja az elmúlást a megbékélés érzésével elfogadni. A már jól ismert motívumok itt sem maradnak el; gyakran tematizálódnak mitológiai utalások (Mediterrán jelek) mellett mester és tanítvány viszonyát ábrázolók (Időrend) és a bibliai konnotációk is rendre felbukkannak (Másnap). A kert mellett a tenger is hangsúlyos helyszín. Végül pedig nem hagyható figyelmen kívül a festmények mottószerű előfordulása. A képek értelmezése (és a kerttel, a természettel való összefüggés felmutatása) engedi ki a keretből a műveket, hogy egy másik forma, a szonett határai közt maradjanak.

Markó Béla: Visszabontás, Jelenkor, Pécs, 2011.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben