10 év tanulságai, avagy honnan indul a jövő? – Interjúk a 2026-os Év Gyerekkönyve díj átadása alkalmából

Nem hiszem, hogy a nevezett könyvek száma a piac jelentős változását jelentené. Inkább csak arról van szó, hogy nő a HUBBY és a díj ismertsége, ezért évről évre többen szeretnének részt venni a megmérettetésen. Sajnos minden évvel nagyon hullámzó a felhozatal. Rengeteg könyv jelenik meg, de ezeknek csupán töredéke üti meg azt a szintet, amit igazán igényes irodalomnak lehet nevezni. Éppen ezért is fontos a kizárólag szakmai alapokon nyugvó Év Gyerekkönyve díj.

Változik a gyerekek érdeklődése, befogadóképessége, változnak az elvárások. Ahogy a minket körülvevő valós és digitális világban is egyre nő a vizualitás szerepe, úgy válik a képi világ egyre hangsúlyosabbá az új könyvekben is. Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerekek rövidebb ideig tudnak koncentrálni, ezért sokszor rövidebb szövegek befogadására nyitottak igazán. Mindemellett a fordulatos, izgalmas, humoros szövegekre nagyon nagy az igény.

Mint a HUBBY elnöke milyennek látod a magyar gyerekkönyvtermést egy nemzetközi összehasonlításban? Mire lehetünk büszkék a mi könyveinkkel kapcsolatban?

Az illusztrátoraink között több világszínvonalú alkotó is akad, akikre nagyon büszkék lehetünk. Egyikük például Máray Mariann, aki tavaly és idén is megnyerte az illusztrátor kategória díját és rajzait beválogatták a Bolognai Gyerekkönyvvásár kiállításába is.

A szövegek tekintetében sokkal nehezebb külföldön elismertségre szert tenni. A magyar könyvekben a nyugati kötetekhez képest más a szöveg-kép arány. Nyugaton elképzelhetetlen, hogy egy óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló könyvbe olyan hosszú mesék kerüljenek, mint ami nálunk elvárás. A rövid, de frappáns, vicces vagy éppen lírai írások tekintetében tehát nem állunk túl jól, mivel nyugati szemmel nézve túl hosszúak a szövegeink. Ettől függetlenül nálunk is nagyszerű szerzők írnak jó könyveket.

A tőlünk nyugatabbra fekvő nemzetek gyerekirodalmában hosszú idő óta jelen vannak a problémacentrikus kiadványok is, ezek szerepe Magyarországon is egyre erősödik, egyre több témában jelennek meg fontos, valódi kérdéseket felvető művek. A szülők válásától, alkoholizmusától kezdve egészen a csúfolódás, kirekesztés, másság témáján keresztül a betegségek, halál, szorongás, önképzavarok és abúzus témáig rengeteg dologról fontos beszélni – és ebben hatalmas szerepet játszhat egy-egy jól megírt irodalmi alkotás.

Március 21-én a HUBBY fennállásának 10. évfordulóját egy gyerekirodalmi konferenciával ünnepeltétek. Hogyan látod, mik a HUBBY erősségei, s milyen irányban szeretnéd fejleszteni a tevékenységet a következő időszakban?

Az egyesület egyik legnagyobb erőssége, hogy hatalmas szaktudás koncentrálódik benne a tagság révén. Tagjaink írók, illusztrátorok, műfordítók, kiadók, szerkesztők, könyvtárosok, pedagógusok, vagyis mindazon szakemberek, akik valamilyen formában gyerekirodalommal foglalkoznak. Jó lenne ezt a tudást minél változatosabban felhasználva elősegíteni a gyerekirodalom ismertségét, elismertségét, fejlődését. Szükség van arra, hogy előtérbe helyezzük a jó gyerekkönyveket, érdemes tájékoztatni, edukálni a gyerekekkel foglalkozó felnőtteket, de nagyon fontos a szakmán belüli beszélgetés, eszmecsere, valamint a tudományos diskurzus erősödése, fejlődése. Mi minden téren igyekszünk előremutató lépéseket tenni programok, rendezvények, találkozók szervezésével, szakmai együttműködésekkel.

A HUBBY alelnökeként és egyben középiskolai vezető tanárként van tapasztalatod a magyar oktatás és a hazai gyerekkönyvek kapcsolatáról. A diákok minden bizonnyal olvasnak gyerekkönyveket, más könyvek mellett. Hogyan tud erre a bázisra építeni az oktatásunk, illetve miként lehetne ezt a kapcsolatot fejleszteni?

Szerteágazó a kérdés, így többféle izgalmas fókuszt is érint. Egyrészt magában foglalja az olvasáshoz és a szépirodalomhoz való viszonyunkat. Ezzel kapcsolatban talán általános a megélés, hogy az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott a minket körülvevő környezet, és mindannyian észleljük annak ránk gyakorolt hatásait (mediatizált és digitális világ, társadalmi, szociális és generációs szakadék, kooperációhiány, szorongás stb.), de a hétköznapi tapasztalatok mellett mindezeket számos empirikus ismeret és adat is bizonyítja. Gondoljunk csak a PISA-jelentések vagy a legfrissebben az Oktatási Hivatal által publikált, kirívóan magas funkcionális analfabetizmust jelző vizsgálatra, amelyek együttesen nyilvánvalóan ugyanarra a problémára utalnak vissza.

A felnövekvő generációk nagyjából harmada nem érti, amit olvas. Részben nyilván azért, mert nem is olvas, mert úgy nőtt fel, hogy nem vált számára evidenciává a szövegolvasás, a mesélés rítusa, a közös hiedelmek elsajátítása, a történetekben való narratív gondolkodás kialakítása, miközben a világunk valójában mégis így működik.

A közoktatásnak, kiemelten a magyartanításnak, valóban fontos feladata lenne az olvasóvá nevelés ügye, amelyben bizonyítottan nagy segítséget jelentene kortárs szövegek beemelése a tananyagba, ugyanakkor a jelenlegi NAT-ban és Kerettantervben éppen ezzel ellentétes irányokat figyelhetünk meg. A kérdésben is említett gyerekirodalmi előzmények negligálása és figyelmen kívül hagyása egy teljesen elhibázott megközelítés következménye, amely az irodalmat is pusztán tárgyiasítja és lexikális ismeretek kronologikus halmazává töpöríti. Ezzel elszalasztjuk a szövegértés elmélyítésének lehetőségét, megnehezítjük az olvasóvá nevelés folyamatát, sőt, így nem élünk a szövegek által felkínált, nemzedékek között kialakítható aktív és élő kapcsolódás lehetőségével sem.

A 10 éves évfordulóra szervezett konferenciát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban rendeztétek a könyvtárosok aktív részvételével. Az oktatás mellett mi lehet az olvasás népszerűsítésében és megszerettetésében a könyvtárak szerepe?

Számos jó és követendő példát láthattunk a konferencián is arra, hogy a könyvtárak és a könyvtárosok mintaszerűen teszik a dolgukat ezen a téren. A szövegeken keresztül közösségeket szerveznek, izgalmas világokat nyitnak meg a fiatalok előtt, népszerűsítik a klasszikus és a kortárs irodalmat is. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kifejezetten kiemelt célként tekint a fiatalok olvasóvá nevelésének folyamatára, hálózatuk segítségével többek között olvasókörökkel, klubokkal, közönségtalálkozókkal is népszerűsítik a kortárs magyar irodalmat.

A konferencia workshop részében Vinczellér Katával a könyvtrailer műfajával és a könyvtrailerek készítésével ismertettétek meg a résztvevő pedagógusokat, könyvtárosokat. A különböző mediális területek egymásra hatásával miként lehet növelni az olvasás, illetve az irodalom elismertségét?

Természetesen a HUBBY, azaz a Magyar Gyerekkönyv Fórum egyik alapvető célja is az olvasás népszerűsítése és az olvasóvá nevelés folyamatának elősegítése. Az MVM támogatásával két éve életre hívott projektben olyan diákokkal (és pedagógusokkal) tudtunk együtt gondolkozni és dolgozni, akikben megvolt az alapvető érdeklődés és affinitás a kortárs irodalommal kapcsolatban, hiszen korábban jelentkeztek az Év Gyerekkönyve diákzsűrijének. Így tehát könyvtrailer projektünk diákcsoportjai alapvetően az irodalom, a szöveg felől érkeztek, mondhatjuk, hogy ők valóban olvasó gyerekek. Ugyanakkor azt szerettük volna elérni, hogy a különböző mediális területek kapcsolatának (szöveg, film, képzőművészet, zene, animáció stb.) pozitív hatása legyen a befogadókra, azaz, aki megnézi a trailert, kedvet kap az azt inspiráló szövegek elolvasásához. Akit érdekel, az egész projektről talál információkat a honlapunkon, ráadásul megnézheti az elkészült könyvtrailereket is.

Az idei, 2026. évi gyerekkönyvdíj-átadón te méltattad az elsőkötetes szerzőpárost, akik elnyerték a díjat. Milyennek látod a mai, a gyerekirodalomba belépő alkotók helyzetét? Mennyire nehéz az indulásuk, és miért?

Az látható, hogy rendkívül nagy a túltermelés, könnyű elveszni a zajban. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ha vásárlóként ránézünk a könyvesboltok kínálatára, nehéz eldönteni, melyek az igényes kötetek, amelyek irodalmi és művészeti értéket is képviselnek, és melyek azok, amelyek inkább csak tömegtermékeknek mondhatók; épp ebben segít az, hogy az Év Gyerekkönyve díj shortlistre került, illetve díjazott kötetein matricák jelzik a könyvesboltokban, hogy milyen szakmai kiemelésben részesültek. És ha már felmerült az idén díjazott elsőkönyves szerzőpáros: azt gondolom, az az eredetiség és kreativitás, ami az ő munkájukat (és számos más, kiváló hazai alkotó munkáját is) jellemzi, nem marad észrevétlenül, és megtalálja a maga olvasóit ebben a nagy zajban is.

Előadást tartottál a jubileumi konferencián, amelyben a gyerekirodalmi trendekről beszéltél. Hogyan látod, mennyiben a piac, mennyiben a szerzők alkotói szándékai és mennyiben az aktuális – akár nemzetközi – trendekhez igazodás határozza meg a magyarországi gyerekkönyvek világának változásait?

Ezeket a tényezőket valójában nehéz, és nem is feltétlenül szükséges szétszálazni. Egyrészt, a gyerekirodalom a mindenkori gyerekek és kamaszok igényeit próbálja kiszolgálni, ezek pedig a felnövő generációkkal együtt folyamatosan változnak, továbbá más-más gyerek(irodalom-)felfogások jellemzik a különböző társadalmakat és nyelvterületeket is – a kortárs magyar gyerekirodalmi piac például, habár a gyerekkép átalakulása, a gyerekek egyre inkább partnerként kezelése nálunk is megfigyelhető, szerintem összességében konzervatívabbnak mondható a nyugati területekénél. Ezzel együtt vannak olyan globális folyamatok, mint a szöveges médiumok visszaszorulása vagy az internet és a közösségimédia-használat miatt a figyelem megváltozása (ami persze nem csak a fiatalokat érinti), amire általában próbál valamilyen módon reagálni a gyerekirodalmi szcéna.

Másrészt, a trendek „tartósságát” nehéz megmondani, illetve azt is, hogy ami működik külföldön, vajon működik-e a magyar olvasók számára. A kiadók döntése, mennyi teret engednek ezeknek (ez piacilag, legalábbis rövid távon talán kifizetődőbb), és mennyit a kísérletezésnek, vagy akár annak, hogy saját szerzőket, egyedi szerzői életműveket segítsenek. Szerintem ebben a Pagony működése egészen példás, követik a trendeket, de több előremutató, formabontó címet is hoznak minden évben, vagy ott van például a Csimota Gyerekkönyvkiadó, akik kifejezetten a vizuális kísérletezésre koncentrálnak, vagy a Csirimojó, ami egy konkrét nyelvterület vizuális és szövegvilágát képviseli itthon, hiánypótló módon.

Előző félévben szemináriumot is tartottál a gyerekirodalomról a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Mennyire vagy elégedett azzal, amilyen mértékben a tanárképzésben oktatják a gyerekirodalom fő kérdéseit ma Magyarországon? És mit lehet tenni, hogy a helyzet jobb legyen?

Én épp annak apropóján vittem egy kurzust (egyébként Fejérvári Katalinnal együtt), hogy akkor tették kötelezővé az egyetem minden magyar szakos osztatlan tanárképzésben tanuló hallgatójának a Gyerek- és ifjúsági irodalom tárgy felvételét, ami azelőtt csak az általános iskolai tanári képzést választóknak volt kötelező. Én anno még 2020-ban a Szegedi Tudományegyetemen mester szakosként, a kreatív írás specializáción találkoztam először a területtel, akkoriban kötelezően választható kurzus volt. Arra nincs túl nagy rálátásom, hogy most milyen keretek között van jelen a gyerekirodalom a különböző egyetemi képzésekben; ezzel együtt azt gondolom, hogy minden magyartanár szakos hallgatónak érdemes lenne komolyan rálátnia a mindenkori és a kortárs gyerekirodalmi művekre – főleg arra való tekintettel, hogy mint ismeretes, a kötelező olvasmányok listája ugyan időről időre változik, de továbbra sem aktuális, az adott korosztályt megszólító szövegekkel bővül, így a pedagógusoknak kell „felkutatniuk” ezeket, ha élménnyé szeretnék tenni az olvasást a diákjaik számára. Sőt – részben a saját példámból kiindulva – azt sem látnám haszontalannak, ha a magyar szakos alap- és/vagy mesterképzésben is kapna helyet a gyerekirodalom, hiszen a fiatal közönségnek írt szövegek ugyanúgy az irodalmunk részei, ráadásul mivel gyakran illusztrált kötetekről van szó, a képek és a szövegek együtt olvasásának a gyakorlatát is el lehetne sajátítani rajtuk keresztül. De ha csak a szövegeknél maradunk, a gyerekirodalomnak is vannak klasszikusai és remekművei, amiket akár hagyományos olvasószemináriumokon is kifizetődő lenne elővenni.

A 2026-os Év Gyerekkönyve díjas könyvekről született recenziók a KO-n:

A 7–12 éves korosztály kategória nyertese Vészits Andrea Ábris és az azúrkék patkány című műve.

Az ifjúsági (12+) korosztály kategória nyertese László Noémi A mi iskolánk című könyve.