Tehetséges fiatal szólisták – szubjektív válogatás hazai palettáról

Mitől lesz valaki jó zenész? Tehetség, rengeteg gyakorlás, jó mesterek, monotonitástűrés és a kellő ambíció elengedhetetlen hozzá. És hogyan válik valaki szólistává? Az egyszerű válasz szerint minden megvan benne, amitől jó zenész lehet, de ezen felül szólistaalkat is. Az utóbbi ismérveiről könyveket lehetne írni, de talán egy mondatban összefoglalva: az ilyen művész szinte bármit csinál a színpadon, bármilyen nehézségi fokú művet játszik, arra egyszerűen nem lehet nem odafigyelni.

Listánk szereplőinek díjai, elismerései, versenygyőzelmei közül csak azokat soroltuk fel, amelyek karrierjük alakulására a legnagyobb hatást tették. Mindannyiukról elmondható, hogy merik élvezni a zenét a legegyszerűbbtől a legnehezebb darabok interpretációjáig, elképesztő technikai tudással rendelkeznek, és a színpadon érzik magukat a legjobban. Olyan darabokban is meglátják a mélységet, amelyben mások nem. Képesek arra, hogy egy hangszert népszerűvé tegyenek azáltal, ahogyan megszólaltatják. Egyedi hangjuk van, felismerhető a játékuk, egyéni stílusjegyeik az évek során egyre erősödnek, miközben ők folyamatosan a megújulásért dolgoznak. Érdekes, hogy a hangszeres szólisták közül egyet kivéve mindannyian zenész családból, zenész dinasztiából származnak.

A listánkon akadnak sztárok is, akik sok magyar zeneiskolás gyerek példaképei, és a nemzetközi közönség legnagyobb kedvencei. Sajnos ahogy a nevekből hamar kitűnik, a férfi–női arányt ezúttal nem tudtuk kiegyenlíteni – mentségünkre szóljon, hogy nem a nemi arányok, hanem a karrierív alapján válogattunk.

Balázs János zongoraművész

Zenész szülők gyermeke, tizenhat éves kora óta rendszeres fellépője a hazai koncerttermeknek. Ekkor nyerte meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt, amit az egyetem befejezéséig további öt rangos versenyen való győzelem követett. A 2013/14-es koncertidényben tizenkilenc ország művésze közül elnyerte a Rising Stars „Évad művésze” díjat az ECHO, vagyis az Európai Koncerttermek Szövetségének szervezésében. Az elismerés által lehetősége volt arra, hogy egy éven át Európa legnagyobb koncerttermeiben lépjen fel, és ez nagyban fokozta nemzetközi ismertségét, beindította külföldi koncertlehetőségeit.

Fiatalkora ellenére fölényesen uralja a zongorát, mintha az ő kezének a legnehezebb, már-már eljátszhatatlanul nehéznek tűnő zongoradarabok is megadnák magukat: játékára a billentyűk hirtelen mozgásba jönnek, és mind őt segítik.

Igazi missziója, hogy a klasszikus zenét szélesebb körben megszerettesse: ennek egyik eszköze a ZENERGIA koncertsorozat is. A közönség szeretete és a szakma elismerése együtt kíséri eddigi pályáját. Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas művész.

Baráth Emőke operaénekes (szoprán)

Énekes tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumban végezte. Karrierjét a innsbrucki II. Pietro Antonio Cesti barokk operaverseny megnyerése indította el, pályája azóta megállíthatatlanul ível felfelé, és kijelenthető, hogy jelenleg a nemzetközi koncert- és operaporond legkeresettebb magyar énekesének számít. Olyan világsztárok állandó partnere, mint Philippe Yaroussky kontratenor vagy Patricia Petibon szoprán. Hangját tökéletesen használja, biztos technikai tudása átsugárzik a nézőre, egy percig sem kell aggódnunk a hosszú frázisok tisztasága miatt, és legyen szó koncertről vagy operaelőadásról, mindig igazi színészetre, átélésre és erős színpadi jelenlétre számíthatunk tőle. Külföldi sikereket főleg a barokk zene területén ért el, legutóbb Voglio cantar című szólóalbumával nyerte el Nadine Sierra amerikai szopránnal közösen a legjobb fiatal énekművésznek járó elismerést az Opus Klassiktól. Barokk zenei felvételein a világ legrangosabb historikus régizenei együttesei kísérik.

Baráti Kristóf hegedűművész

A Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjében tanult, majd Párizsba került. Kocsis Zoltán szavait idézve mind virtuozitásának, mind a zenekarral létrehozott nagyszerű összhangnak köszönhetően kitűnő szólista, akit hosszú percekig szokott ünnepelni a közönség itthon és világszerte egyaránt. 2015-ben ő volt a világon legtöbbször fellépő hegedűművész. A chicagói Stradivari Alapítvány jóvoltából egy 1703-ban készült „Lady Harmsworth” Stradivariuson játszik.

Ő is Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas művész, elképesztő technikai tudás birtokosa, de nagy értéke, hogy ezt soha nem fitogtatja. Szakmai kuriózumnak számít, hogy rendszeresen koncertezik listánk másik szereplőjével, a szintén hegedűművész Kelemen Barnabással, és mivel kevés mű született két hegedűre, a zeneirodalmat átiratokkal is gazdagítják a közönség nagy-nagy örömére.

Karasszon Eszter gordonkaművész

Ugyan listánk legfiatalabb tagja az ifjú csellóművész, mégis számos nagy koncertteremben fellépett már Hollandiától kezdve Izraelen át az Egyesült Államokig. A zene születésétől fogva jelen van az életében, hiszen ő is zenész családban nőtt fel, első hangszerét négy és fél éves korában kapta. Azt vallja, hogy mindenfajta zene kamarazene, és bár igazi szólistaalkat, gyakran kamarázik, legtöbbször szintén csellóművész bátyjával, Karasszon Dénessel együtt, akivel természetesen mindig tökéletes összhangban muzsikálnak. Saját rendezvénysorozatán szalonkoncertek házigazdájaként avatja be a hallgatóságot a darabok történetébe és kulisszatitkaiba – nem titkolt célja feléleszteni ezzel az egykor népszerű szalonkultúrát. Biztos sokat fogjuk még hallgatni nagy koncertpódiumainkon dús hangzású, érzelmes játékát.

Kelemen Barnabás hegedűművész

A Zenakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjében Perényi Eszter növendéke volt, majd 2001-ben diplomát szerzett, ezt követően 2005-től maga is a neves intézmény tanára lett. A Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas művész nevéhez fűződik többek között Ligeti György, Alfred Schnittke, Kurtág György és egyéb modern szerzők műveinek magyarországi, illetve ősbemutatója is. Legalább tizenhét szóló- és három vonósnégyeslemeze készült már el, melyek közül több is rangos díjat kapott. A sokoldalú művészt a világ legpatinásabb koncerttermeiben, a Carnegie Hall, a Concertgebouw, a Royal Festival Hall, a Bozar színpadán is szívesen látják, csakúgy, mint a Berlini Filharmóniában, ahol a zenekar visszatérő szólistájaként dolgozhat. Művészete egyik legnagyobb elismerése lehetett, hogy rendszeresen dolgozhatott és partneri viszonyt ápolt Kocsis Zoltánnal.

Molnár Levente bariton

Erdélyi származású és ott nevelkedett operaénekes, aki már huszonegy évesen főszerepeket énekelt a Magyar Állami Operaházban. Nemzetközi bemutatkozására 2007-ben a Cardiff Énekversenyen került sor, egy évvel később pedig már a londoni Covent Gardenben lépett fel. 2009-től öt éven át a világ egyik legjobb operaházaként számon tartott müncheni Bayerische Staatsoper társulatának egyik vezető baritonja volt. 2015/16-ban a New York-i Metropolitan közönsége előtt két főszerepet is énekelt. 2016-ban művészi munkáját Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Az utóbbi években székhelyét Magyarországra helyezte át, de természetesen továbbra is vannak külföldi fellépései. Sok energiát fektet az erdélyi énekes tehetségek felkutatásába és a magyar énekes kultúra előmozdításába.

Rácz Ödön nagybőgőművész

Már édesapja is magas szinten játszott a hangszeren. 2001-től a bécsi Zeneakadémia művészképzőjében tanult, majd az ő karrierjén is nagyot lendített, hogy 2003-ban harmadik helyen végzett az ARD nemzetközi nagybőgős versenyen. 2009-től a Bécsi Filharmonikusok szólónagybőgőse lett. Szólistaként olyan neves együttesekkel lépett fel, mint a Müncheni Kamarazenekar, a Bajor Rádió Zenekara és a Bergeni Filharmonikusok, valamint olyan világhírű karmesternagyságokkal dolgozhatott, mint Zubin Mehta, Riccardo Mutti, Daniel Barenboim vagy Gustavo Dudamel. Concertos for Double Bass című szólóalbumát a neves Deutsche Gramofon adta ki. Virtuóz játékával sokat tett azért, hogy a nagybőgő a jazz után a klasszikus zenében is szólóhangszerré váljon. Kritikusok szerint meglepő hangulattartományokat szabadít fel hangszerén, és miközben feltárja egy-egy mű költői magasságait és mélységeit, bebizonyítja, hogy ez a robosztus hangszer is szólhat lágyan, ha nem a leglágyabban.

Szabó Balázs orgonaművész

Listánk egyetlen nem zenész családból származó hangszeres zenésze: szülei orvosok voltak. A zenével is csak tizenöt évesen került kapcsolatba, ami a tankönyvek szerint már nagyon késő ahhoz, hogy valakiből hivatásos hangszeres zenész válljon. Neki mégis sikerült, ráadásul művész és tudós egyszerre, mert a mesterképzéssel párhuzamosan a Vatikán védnöksége alatt álló OrganExpert nemzetközi orgonaszakértői képzést is kiváló minősítéssel végezte el. Több rangos nemzetközi orgonaverseny díjazottja, orgonaművészként Európa-szerte koncertezik. Virtuóz játékáról ismert, melyet a különösen ritkán megszólaló Mustel-féle mesterharmóniumon is hallhat a közönség. Az utóbbi években a történelmi orgonák szakértőjévé vált: hazai munkássága során újraformálta a jelenkori orgonaépítészetet. Talán a legfontosabb orgonaépítési projektje a Zeneakadémia hangszerének restaurációja volt, ahol egy teljesen elveszettnek hitt orgonába lehelt lelket, hűen követve annak 1907-es építési terveit. Ez a vállalkozás nemzetközileg is ritkaságszámba ment, hiszen a világon elsőként került sor nagyméretű elektropneumatikus rendszerű, a századfordulón készült orgona rekonstrukciójára. De érdemes volt munkát fektetni bele: egyrészt sokszor és sokan hallhatjuk és csodálhatjuk a Zeneakadémia gyönyörű koncerttermében, de maga a hangszer is megérdemelte, hogy kapjon egy második esélyt, hiszen Magyarország legnagyobb romantikus stílusú orgonájáról és legnagyobb történelmi hangszeréről van szó.

Várdai István csellóművész

Zenész családból származik, édesanyja zongoratanár, édesapja karnagy-zenetanár. A Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész már zeneakadémiai évei alatt több nemzetközi versenyt megnyert, és számos közönségdíjjal is büszkélkedhet. Nem is csoda, hiszen karizmatikus előadó, személyisége átsüt szenvedélyes játékán. Karrierje 2014-től meredeken ívelt felfelé, miután Münchenben megnyerte a világ leghíresebb csellóversenyét, az ARD-t. Jelenleg egy szinte felbecsülhetetlen értékű, 1673-ban készült „Ex du Pré-Harrell” nevű Stradivari-csellón játszik. Koncertjein az első hangtól az utolsóig a kiválóságra törekszik, és nagy érdeklődés köti a zeneszerzők valódi szándékainak, érzéseinek megismeréséhez és ezek közvetítéséhez. Az egyik legtöbbet koncertező csellóművész a világon – szerencsések vagyunk, hogy a hazai koncertprogramban is évről évre hallhatjuk, láthatjuk. Nagyon fiatalon lett a bécsi Zeneakadémia csellótanszékének vezető tanára 2018-ban, büszkék lehetünk rá.