• A filmszínház létjogosultsága

    39 lépcsőfok a Játékszínben

    2017.11.29 — Szerző: Kis Petronella

    A 39 lépcsőfok példátlanul eredeti és kreatív előadás: mondhatni, a Horgas testvérek egy élő szereplős filmet alkottak meg, a díszlet hagyományos funkcióját teljesen kijátszva és átértelmezve. Az idei színházi évad egyik legszórakoztatóbb alkotása született meg.

  • A filmszínház létjogosultsága

    Alfred Hitchcock karrierjében nagy áttörést jelentett az 1935-ös 39 lépcsőfok című film. A róla készült kritikák megosztóak voltak: sokan pályája gyöngyszemének tartották, többen viszont abban értettek egyet, hogy ez a film kidolgozatlansága miatt a remekműtől még távol áll. Az idő múlásával mindenesetre az világossá vált, hogy a 39 lépcsőfok tekinthető a következő, már valóban zseniálisnak minősített Hitchcock-rendezések alapkövének. Ekkor lett az is egyértelmű, hogy a krimi az ő igazi műfaja, hiszen a film olyan üzleti és szakmai sikert hozott, amely egyszer s mindenkorra megszilárdította a rendező hírnevét. A történet egy gyilkosság gyanújába keveredett, ám valójában vétlen férfi meneküléséért és ártatlanságának bizonyításáért folytatott küzdelmét mutatja be. Témájának súlyosságát igazolja, hogy a szakma Hitler hatalomra jutásának fenyegetettségét és gátlástalan erőszakosságát is felfedezni vélte benne.

    A film színpadi adaptációját 2005-ben készítette el Patrick Barlow, itthon pedig a Madách Színház tűzte először műsorára. A Játékszínben bemutatott Horgas Ádám-rendezésnek az egyik érdekessége, hogy ő ezt a darabot 2013-ban a Pécsi Nemzeti Színháznak már megrendezte, legutóbb még 2016 novemberében is műsoron volt. Az alkotás akkor nagy sikernek örvendhetett: bemutatták Budapesten is a Thália Színházban, elnyerte a legjobb nagyszínpadi előadásnak járó díjat a Humorfesztiválon, a Városmajori Színházi Szemlén pedig a közönségdíjat is megkapta a „legösszehangoltabb” előadásért.

    Bár a szerepeket ismertebb színészek vették át, a díszlet felépítése és a jelenetek rendezési technikája kísértetiesen hasonlít a pécsi darabhoz. A krimi-vígjátékként besorolt műben sokkal inkább dominál a humor, mint a nyomozás vagy az ártatlanság védelme, utóbbiak csak az alaphelyzetet adják. Ennek ellenére érdemes volt még szélesebb közönséggel megismertetni a 39 lépcsőfokot, hiszen a kivitelezés példátlanul eredeti és kreatív: mondhatni, a Horgas testvérek egy élő szereplős filmet alkottak meg. Aki ismeri közösen létrehozott előadásaikat, annak már nem igazán meglepő az, hogy a képi-animációs világnak szinte mindig meghatározó szerepe van a díszletükben – eddig azonban egyetlen előadásukat sem építették annyira erőteljesen a mozgóképes látványra, mint most. Tulajdonképpen a díszlet hagyományos funkcióját teljesen kijátsszák és átértelmezik: szinte nincs olyan szituáció a színpadon, amikor „pusztán” háttérként működne.

    A filmszínház létjogosultsága

    A39 lépcsőfok időkezelése, a lassított jelenetek és a jól ismert hangeffektusok is azt sugallják, hogy filmként kell tekintenünk rá: olyan filmként, amely mégis testközelben, a szemünk előtt jön létre. A nyitó jelenetben az üldözés kellős közepébe csöppenünk, ahol a főszereplőt megpróbálják lelőni. A színpadi kellékként használt pisztolyból kiröppenő golyó azonban már a vetítővásznon, lassított felvételben halad célpontja felé, ahol a Richard Hannayt alakító Lengyel Tamásnak az animáció késleltetett tempójához alkalmazkodva kell hozzálassítania saját – könnyedebb tornamutatványnak is beillő – mozdulatait, és elhajolnia a golyó elől. Ami még talán ennél is nehezebb feladat, az az ijedtségtől eltorzult arcmimika lassítása (ne felejtsük el, hogy egy filmben ezeket a műveleteket gépi eszközök hajtják végre). A színészeknek tehát úgy kell együttműködniük a háttéranimációval, mint egy egyenrangú partnerrel. A főszereplő ezek után azt mondja, ne szaladjunk ennyire előre az eseményekben, és az elejéről kezd el mesélni. Nagyjából a történet közepénél aztán a jelenet újra előkerül, ekkor már a lineáris idősíkba illesztve.

    Az animációkra épített helyzetek rendkívül precíz kidolgozottságot igényelnek, hiszen ha akár minimálisan is tovább tart a vetítés egy részlete, ha a színész elvét egy mozdulatot, vagy ha a hangeffektus egyetlen másodperccel is elcsúszik, tárgy és ember közti összhang, illetve egymásra utaltság rögtön megbomlik, és a technikai kialakítás művivé válhat. Ez szerencsére a 39 lépcsőfokban nem fordul elő, mivel minden egyes pillanat részletesen meg van tervezve. Többek között épp ennek köszönhető, hogy még az önmagukban nem kimondottan vicces szituációk is fullasztó nevetésbe torkolnak a közönségben. Szintén az animációs hátteret felhasználva valóban filmbe illő vonatüldözéses jelenetet láthatunk olyan mesteri eszközökkel létrehozva, mint a robogást imitáló háttérhúzás, ami többszörösére tágítja ki a színpadi teret.

    A filmszínház létjogosultsága

    A lenyűgöző színészgárda többi tagja, Lévay Viktória, Nagy Sándor és Szirtes Balázs az előadás bő kétórás hossza alatt körülbelül negyven szerepet játszik el. A két férfi három másodperc alatt képes egy új karaktert magára ölteni mindössze azzal, hogy felvesznek egy kalapot és egy bajuszt, hanghordozásukat pedig az adott szereplőhöz illően elvékonyítják, vagy dialektust váltanak (például rendőrből vasutassá – az átalakulást egyetlen perc alatt körülbelül ötször hajtják végre). A humor többi tipikus forrása még az, ahogyan férfiként öltenek magukra perlekedő, hisztis női alakokat vagy zsémbes, folyton elégedetlenül károgó asszonytípusokat, valamint amilyen sokoldalúan használnak a színpadon egy egyszerű, rögzítetlen ablakkeretet: Lengyel Tamás minden nehézség nélkül bújik át és menekül el rajta keresztül. A történet végig rendkívül fordulatos, egy pillanatra sem hagyja pihenni a néző figyelmét és rekeszizmait.

    A 39 lépcsőfok ékes példája annak, miként lehetséges remekművet kreálni egy előadásból úgy, hogy a mögöttes tartalma meglehetősen vérszegény (a végkifejlet ugyancsak egyszerű és klisés), és nem is kívánná meg feltétlenül az ilyen szintű technikai virtuozitást – azonban ez adja meg a Horgas-daraboknak azta különleges atmoszféráját, ami akkor is rögtön felismerhető, ha történetesen nem tudjuk, ki a rendező. Az idei színházi évad egyik legszórakoztatóbb alkotása született meg.

    A filmszínház létjogosultsága

    Buchan–Hitchcock–Barlow: 39 lépcsőfok
    Játékszín
    Fordította: Vajda Miklós
    Szereplők: Lengyel Tamás, Nagy Sándor, Szirtes Balázs, Lévay Viktória
    Rendező: Horgas Ádám
    Zene, koreográfia, videóanimáció: Horgas Ádám
    Díszlettervező: Horgas Péter
    Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
    Bemutató: 2017. október 14.
    Következő előadások:. december 1., 2., 6., 27.


  • További cikkek