×

„Társadalmilag beszámíthatatlanok vagyunk”
Interjú a Siketfajddal
Király Eszter
2017 // 11. 22

Féktelenek, elvetemültek, rendíthetetlen kibillentők. Ütemhatárok között robbantgatják a tébolyt, színházat csinálnak a lázadásból, letisztult káoszt verejtékeznek. Performanszbetyárok. Vagabondok. Punkok. Makovecz „Makó” Danit, a banda billentyűs-énekesét, illetve Sziládi Szabolcs dobost szögeztük egy belvárosi italkimérő csocsóasztalához.

Hét éve indult a zenekar, 2015-ben döntősök voltatok a Talentométer rock kategóriájában, tavaly megjelent a Dürgés című nagylemezetek. Mi legyen a következő vázlatpont, ha majd a jövő érettségizőinek össze kell foglalnia a 21. század legelvetemültebb magyar punkzenekarának pályafutását?

Dani: 2018-ban napvilágot lát a második album is, melynek címe… nos, a címét még nem tudjuk. Összeszedtük nemrég a világ legjobb menedzserét is, Lucát, aki most tanulja a szakmát. Rengeteg helyen koncertezünk! Vagyis az a cél, hogy minél több helyre eljussunk, vidékre is.

Ilyen már előfordult, nem?

Dani: Igen, Pécsett játszottunk tavaly, meg egyszer Érden Joe motoros klubjában.

Szabi: Ja, arra rengetegen eljöttek, aztán csak néztek, hogy ez meg mi. Szerintem nem arra számítottak, amik mi vagyunk. Játszottunk egyszer Csömörön is. Azt hazudták, hogy Budapesten lesz a koncert, aztán kiderült, hogy Pest kábé utolsó, Csömörrel határos utcájában van a placc. Egy kanapé, a dobszerkó meg egy Hammond-orgona fért el ott, és volt még grátisz két négyzetméternyi hely.

Dani: És a konyha volt kialakítva bárpultnak, még ott figyeltek a lábosok meg a merőkanalak. Sőt, volt képük belépőjegyet is szedni (ami egy kézzel letépett cetli volt). Most egyébként újra Pécsre látogatunk, sőt, Egerbe is megyünk, a messze földön híres Vén bagoly kultúrkocsmába.

Nyári fesztiválok?

Dani: Igen-igen! Az érettségi miatt sajnos buktuk a Kolorádót, így a fesztiválszüzességünket az UbikFarmon vesztettük el…

Szabi: …mozgását tekintve passzív, de érdeklődő közösség előtt. Nem nagyon tudjuk, miért hívtak meg minket, de nagyon király.

Dani: A legjobb nyári élmény egyértelműen a Bánkitó! Tök jó időpontban toltuk, hálás közönség előtt az Auróra színpadon.

Mit műveltetek?

Dani: Teátrális performanszot, mi mást? Birta Dani egy haljelmezt húzott a fejére, Sebi, a banda bohóca „kifogta”, majd verekedni kezdtek…

Szabi: …mi pedig dobbal és gitárral alátettünk valami izomhardcore alapot. Erre odacsődültek az emberek, mondván: aztaqrva, mi történik? Ez egy emlékezetes pillanat volt.

A Dürgés lemez anyagával kapcsolatban úgy nyilatkoztatok, hogy „ifjak voltunk, és bohók”. Most, hogy már a húszas éveiteket tapossátok, és kezd ráncosodni az arcotok, milyen irányt vesz bennetek a punk?

Dani: Hát, az biztos, hogy az április környékén megjelenő lemeznek némileg komolyabb lesz a hangvétele. A Dürgés a faszkodásról szólt.

Szabi: Hetedikesek voltunk, amikor elindult a zenekar, ezeket a dalokat hetedik és kilencedik között írtuk. Valljuk be, nem volt akkora zenei tudásunk, mint ma (mondjuk, most sincs), és gondolkodásban is mások voltunk. Lementünk, játszottunk, aztán kész.

Dani: Most épp orientálódunk valamerre. Szerintem a következő lemez egyfajta átmenet lesz a Dürgés káosza és a „még fogalmam sincs, hogy mi” között. Azt hiszem, már egyre jobb helyen kapjuk el a zenét.

Szabi: Amúgy is, az első albuma senkinek sem tökéletes. A punk pedig nem vész el útközben, sőt! A színpadi viselkedésünk nem sokat javult hetedik óta. Társadalmilag még mindig beszámíthatatlanok vagyunk.

Minden valamire való punk lázad. Olvastam az A38 blogján, hogy rémálmotok a Fran Palermo és az Ivan & the Parazol. Ez elmond valamit arról, hogy ki ellen, mi ellen lázadtok?

Szabi: A hiteltelenség és az észjátszás ellen maximálisan lehet lázadni. A körülöttünk lévő közeg, a „menőség”, a divat és a trend ellen. Minden ellen, amihez agyatlanul sorban állnak az emberek.

Dani: Azok a dolgok idegesítenek, amiket kérdés nélkül szeretnek. Az bosszant, hogy az emberek nem kérdeznek, nem gondolkodnak.

Szabi: Tényleg, bazmeg! A nem gondolkozó emberek ellen lázadunk. Engem az dühít rettenetesen, ha valakit nem dühít semmi…

Dani: …hogy mindenbe beletörődnek, és ez szépen lassan fel is emészti őket…

Szabi: …hogy nincs kritika…

Dani: … de van, csak nem megalapozott. Illetve nem kritika, csak fröcsögés van…

Szabi: …vagy már fröcsögés sincs, mert nem lehet semmire semmilyen rosszat mondani. Gondolkodás nélküli udvariaskodás megy. Mézesmázosság.

Funk, punk, pszichedelikum, Monty Python, Belvárosi disznótor, Albán perec. Már-már azt mondanám, szexivé teszitek az abszurdot. Így látjátok a világot is? Abszurdnak, groteszknek, kaotikusnak…

Szabi: Mármint szexinek?

Dani: Egymást mindenképp!

Szabi: Igen, szerintem eléggé ilyen a világ. Monty Python-világban élünk. Egy példa a „szürke hétköznapokból”: egy gazdag, sikeres vállalkozó ember gondol egyet, kimegy az utcára, és a saját hirdetőoszlopára felfirkálja, hogy „Orbán egy geci”. Ez elképesztő, ugyanakkor mindennapos, már-már magától értetődő eset. Nekünk szinte nincs is feladatunk, nekünk már csak konstatálni kell a káoszt.

Dani: Történik körülöttünk a káosz. Mi meg, öt hülyegyerek, csak állunk, és vakarjuk a fejünket.

Szabi : Meg azért csináljuk mi is. Mármint a káoszt.

Hol keresitek a rendet?

Dani: A rend nem zenekaron belük születik meg, hanem mindegyikünkben egyénileg. Itt most hatásszünet…

Szabi: Szerintem a próbák megadnak egyfajta rendet. Olyan szempontból, hogy – főleg, amíg megvolt a régi próbatermünk – lementünk, próbáltunk három órát, majd ott ragadtunk, és átbeszélgettünk további ötöt. Amikor együtt vagyunk, az káoszt szül, de megnyugvást is jelent. Ez ilyen letisztult káosz. Mert amikor egymásnak nyomjuk a hülyeséget, az teljesen más, mint amikor közösen kell reagálnunk arra a sok faszságra, ami van.

A Talentométer műsorvezetőjét egy szempillantás alatt zavarba hoztátok azzal, hogy a „mi motivál benneteket?” kérdésre faarccal és teljes lelki nyugalommal vágtátok rá azt a választ, hogy: a pénz. A helyzet változatlan?

Szabi: Természetesen továbbra is csak a pénz motivál minket. Na jó, meg hogy jól csináljuk a dolgokat. Törekszünk minél többet játszani, minél jobbnak lenni, minél többekhez eljutni.

Dani: Meg szeretjük is egymást. Nálam a megfelelési kényszer az elmúlt években háttérbe szorult. Örülök, ha az emberek eljönnek a koncertre, de az összlétszámuk akkor is másodlagos szempont. Az a jó, ha önmagában teljes értékű dolog az, hogy ott vagyunk a színpadon, és játszunk.

Szabi: És hogy száz embernek ugyanúgy játszunk, mint ötnek. Nem adjuk alább, ugyanazt mutatjuk meg nekik. Henry Rollins írta a naplójában, hogy attól még, hogy a közönség soraiban csak páran lézengenek, annak a maroknyi embernek ugyanúgy oda kell tenni magadat, és csinálni egy oltári show-t. Mert nem ők tehetnek arról, hogy kevesen vannak.

Hogy születnek a dalok, és hogy alakul hozzá a színpadi performansz? Honnan pattant ki például a plüssdisznó feldarabolásának ötlete?

Dani: A számírás nagyrészt úgy megy, hogy Ábel, a gitárosunk vagy Birta Dani basszeros hoznak valamilyen ötletet, témát (főleg az új lemezen). Ezekből aztán kialakulnak dolgok, mindenki hozzáteszi a sajátját, megírt alapra pakolgatjuk, amink van. Néha jammelünk is, de az általában nem jön össze. Mostanában egyébként a próba helyett/mellett inkább performanszokat tervezünk. A legjobb gegeket mindig rögtönözzük, azok spontán agymenések. Például koncertre menet eszünkbe jut valami hihetetlen baromság, ami amúgy jó ötlet, és sebtiben hozzácsapjuk az előadáshoz. Szeretnénk, ha egyre inkább a színházasdi dominálna, ha több szerepet kapna a vizualitás.

Szabi: Azért a számok alatti színpadi viselkedésünk nincs előre megkomponálva, de valóban szeretnénk majd jobban megírt performanszokat is. Ábel dramaturg-rendezői szakokkal barátkozik, nagyon otthon van az irodalomban, ő írja a szövegeinket is. Birta Dani meg színésznek tanul. Egy jó koncerten simán megférnek egymás mellett a megírt és a spontán jelenetek is.

Tegyük fel, hogy mától tiétek minden hatalom. Hogy alakulna a magyar zenei élet a kezetekben?

Szabi: Először is elrendelnénk, hogy semmilyen zenekar ne létezzen, csak mi! Mindenhol mi koncerteznénk, és…

Dani: … az emberek kénytelenek lennének eljönni! Az én első dolgom pedig az lenne, hogy a Fran Palermót kiűzném az országból.

Szabi: Én pedig eltörölném a kamualtert. A Fran Palermót nem utálom, de az üzletszagot és a túl divatos dolgokat igen.

Dani: Meg a végtelen önteltséget, ami egyes zenekarokról messziről ordít.

Szabi: Túl mesterkélt az egész. A mi kényszeredetten megfogalmazott „stílusunk”, ez a „pszichedelikusbalkánpunkfunk” sem állja meg a helyét, nem írja le jól azt, amik mi vagyunk. Károsnak tartom ezt a folyamatos kategorizálást. Nem stílust akarunk követni, hanem lemegyünk, és zenélünk. Az egyéni hangzás meg majd úgyis kialakul. Az is igaz, hogy 2017-ben nem nagyon lehet teljesen új dolgot csinálni. De attól még nem kell teljesen öncélú értelmetlenségbe átcsapni sem, mert élvezhetetlen lesz. Élvezhető zenét kell csinálni.

Dani: Pont.

 

Az Identitást Nem Találók Gittegylete című nóta így aktuálisabb, mint valaha. A „Legyél hülye! Legyél hülye!” akár ars poetica is lehetne, de nálatok azért nem az. Mi a mottótok az életre?

Szabi: Ami nem öl meg, az erősít! Sok szar jön az emberre, de mindet le lehet rázni valahogy.

Ha nyilvánosan gyakorolnátok önkritikát, milyen borzalmakra derülne fény?

Szabi: Nem vagyunk elég jó zenészek. Még. Na jó, a Makó igen.

Dani: Tegyük hozzá, hogy ez nem is szükséges ahhoz, amit csinálunk, így ezt nem is tartom „bűnnek”. Inkább szóvá tenném, amik néha a zenekaron belül történni tudnak.

Szabi: Valóban, olykor elég agybaszóak lehetünk.

Dani: Mármint te.

Szabi: Még mindig tud öncélú lenni az egész színpadi jelenségünk. Túl züllött.

Dani: Ezt nem osztom. Intenzitásban nagyon jók vagyunk.

Szabi: De az néha kárára is válik a produkciónak. Zeneileg.

Dani: Egyébként pedig tökéletesek vagyunk. Kritizáljon minket más!

Mit csináltok civilben?

Dani: Próbálok a többi zenekarommal, és az ELTE-re járok zenekultúra szakra.

Szabi: A Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban tanulok üvegművészet szakon, illetve a díszlet- és látványtervezés, a színház felé kacsingatok én is. Ábel szabad bölcsész az ELTE-n, a dramaturgia és a szövegírás érdekli. Birta Dani színésznek tanul, Sebi meg tájépítész lesz, vagy hogyishívják.

Ez itt a Kortárs Online, ti a Siketfajd vagytok, az olvasóknak szívből külditek az összes számotokat, és üzenitek nekik, hogy…

Dani: Pénz!

Szabi: És egyetek tortát, mert az finom…

Dani: …viszont nem egészséges, de…

Szabi: …de megéri, mert…

Dani: …mert?

Szabi: Mert Spotify, Deezer, Bandcamp, Facebook, Youtube, Siketfajd, új lemez, április!

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben