• Érték- és tartalomközvetítés szórakozással fűszerezve

    Beszélgetés Horváth Illéssel

    2017.11.24 — Szerző: Jónás Ágnes

    Októberben indult útjára a Pesti Kitérő elnevezésű, különböző művészeti tematikájú, fiatal művészekre összpontosító programsorozat, amely tartalmas szórakozást és értéket kíván közvetíteni a fiatal korosztály számára. A nyitó rendezvényről, tervekről, kultúra és mentális egészség kapcsolatáról az eseménysorozat ötletgazdájával, Horváth Illés színművész-rendezővel beszélgettünk.

  • Érték- és tartalomközvetítés szórakozással fűszerezve

    Milyen céllal indult útjára a Pesti Kitérő elnevezésű programsorozat, s kik azok, akik segítettek neked abban, hogy az összművészeti projekt ötlete megvalósulhasson?

    A Pesti Magyar Színház igazgatójával, Zalán Jánossal való beszélgetéseink során jutottunk arra, hogy szeretnénk a színház fix közönségbázisát egy új réteggel gazdagítani, s olyan kulturális programokat, tartalmas szórakozást és értéket kínálni a fiatal korosztálynak, amely közösségépítő erővel is bír. Egy minőségi közeg kialakítása a cél, amelynek középpontjában művészi produktum áll, hosszú távon pedig az, hogy olyan közeg verődjön össze, ami később aztán a Pesti Magyar Színház repertoárjának egyes előadásai felé is érdeklődve és bizalommal fordul. Ilyen, elsősorban ezt a közeget célzó előadás létrehozására ebben a szezonban, az évad második felében kerül sor. Lőrinczy Attila Balta a fejbe című darabját rendezem, fantasztikus csapattal. Hiánypótló helyet szeretnének létrehozni, ahova egy idő után nemcsak a programokért jár le az ember, hanem már a társaság miatt is.

    Nyáron megismerkedtem Horváth János Antallal, aki jelenleg ötödéves az SZFE filmdramaturg szakán. Nagy kedvvel társult a projekthez, majd nem sokkal később csatlakozott hozzánk Dobos Evelin is, aki tavaly végzett az SZFE televíziós műsorkészítő szakán, játszott már az Egynyári kaland ban, és szerepet kapott Nemes Jeles László új, Sunset című filmjében, valamint a Curtiz című, Kertész Mihály életét feldolgozó játékfilmben is – szóval mostanra már egy igazi filmszínész.

    Az eseménysorozat első állomására október 21-én került sor.

    Igen, Gothár Péter 2016-ban végzett filmrendező osztályának diplomafilmjeiből tartottunk vetítést, az estét pedig zenés mulatsággal zártuk, amelyen Zságer-Varga Ákos zenész barátom és Rév Marcell nemzetközi hírű operatőr vállalták magukra a DJ szerepét. Szerencsére nagyon jól sikerült a debütálás, sokan voltak kíváncsiak a filmekre. Bízunk abban, hogy ha valakinek elnyerte a tetszését a filmrendezők diplomafilm-vetítése, és a közeljövőben például fotókiállítást, divatbemutatót, koncertet vagy versestet szervezünk, a korábbi pozitív élmény hatására ismét ellátogat a hozzánk. Nem titkolt célunk, hogy a Pesti Kitérő branddé nője ki magát, amely egyfajta minőséget garantálhatna a különböző korosztályok számára.

    Egy efféle nagyszabású rendezvénysorozat tető alá hozásához bizonyára kellett némi színházon kívüli kapcsolati tőke is, nemde?

    Barátaink segítettek a színház első emeleti előcsarnokának dekorálásában – éjszakai életet tükröző, kissé sötétebb, színesebb profilt kívántunk kialakítani. Fényfüzéreket is bevetettünk, amiket legnagyobb meglepetésemre végül egy rég nem látott nagyon kedves barátom, Janota Orsolya, a Hello Wood és a Technika#1 alapítója és vezetője ajánlott fel számunkra. Ezt az újratalálkozást sorsszerűnek éreztem, megerősített abban, hogy ha ilyen pozitív energiák és nagyszerű emberek, mint Orsi, egymásra találnak, akkor ez egy jó ügy!

    Milyen csemegét ígértek a következő etapban a kultúrára éhes, szórakozni vágyó közönségnek?

    Havi rendszerességet lőttünk be, novemberre terveztük a következő eseményt, de ez már most elcsúszott kicsit, amelynek egyik oka, hogy mindannyiunknak van főállása, ami nem teszi lehetővé azt, hogy annyit foglalkozzunk az egyes projektekkel, amennyit szeretnénk. Legközelebb decemberben 13-án jelentkezünk új rendezvénnyel: A MOME animáció szakos hallgatóival közösen szervezünk fiatal költőkkel egy estet. Az ország legnevesebb, legtehetségesebb slammerei illetve költői, Závada Péter, Simon Márton és Pion István adják majd elő régi és új költeményeiket, zenei és vizuális aláfestéssel.

    Vagyis képzőművészet fuzionál a kortárs költészettel. Izgalmasan hangzik!

    Pontosan. Hogy a következő esemény decemberre tolódik, annak más oka is van: Simon Márton költő-slammer jelenleg Krakkóban van külföldi ösztöndíjjal – őt mindenképpen szeretnénk megvárni.

    Beszéljünk a „piszkos anyagiakról”! Mennyit kell fizessen az, aki úgy dönt, hogy ellátogat a Pest Kitérő programjaira?

    Az első rendezvény a színház részéről ugyan igényelt némi anyagi befektetést, de a belépés még ingyenes volt. A decemberi estére már muszáj lesz valami minimális belépőt szednünk, merthogy fellépőink is lesznek.

    Azt látom, hogy a fiatalok valamiért nem szívesen nyitják ki a pénztárcájukat, ha kulturális eseményen való részvételről van szó – előszeretettel áldoznak inkább időt a féktelen szórakozásra, előbb költenek sörre, vagy fizetik be a csekkeket.

    Én is ezt látom, de ez rendkívül rossz attitűd. Természetesen a csekkeket be kell fizetni, de ha mindig csak hajszoljuk magunkat fizetéstől fizetésig, abba előbb-utóbb belefásulunk. Ha a csekket befizetem, lesz ugyan villany, de ha a kultúrára fizetek, valójában a lelkem karbantartására, a mentális egészségemre áldozok. Véleményem szerint egy átlag városi polgár ezer-ezerötszáz forintot igenis megengedhet magának, ha kultúráról van szó.

    Érték- és tartalomközvetítés szórakozással fűszerezve

    Színházi-rendezői munkáid mellett rengeteget szinkronizálsz is. Nemrég elnyerted a Selmeczi Roland Tálentum-díjat, melyet o lyan negyven év alatti színésznőnek vagy színésznek ítélnek oda, aki kiemelkedő szinkronmunkát végzett. A Fatmagül című török televíziós sorozatban és a Piszkos pénz ben ugyanannak a férfi főszereplőnek, Engin Akyüreknek kölcsönzöd a hangod. Könnyebb egy olyan színészt szinkronizálni, akivel már úgymond „dolgoztál” korábban?

    Török sorozatot szinkronizálni lényegesen könnyebb, mint, mondjuk, egy spanyol nyelvűt, ugyanis a magyarhoz nagyon hasonló ritmusú és tempójú beszéd az övék. Egy spanyol telenovellát szinkronizálni roppant kemény munka, mert a spanyolok eszméletlen gyorsan beszélnek, talán még kevesebb szóval is fogalmazzák meg ugyanazt.

    Tavaly nyáron a Zsámbéki Színházi Bázison állítottad színpadra Szálinger Balázs Köztársaság című drámáját. Az előadás a társadalmi rend és rendszer semmibevételét, az attól való elfordulást, az idealizmust és barbárságot, egy diktátor és egy diktatúra születését dolgozza fel egy Julius Caesar-történetbe ágyazva. Kétségkívül izgalmas rendezői feladat, pláne, hogy első rendezésről volt szó.

    Már régóta dédelgettem magamban a darabot. Évekkel ezelőtt kértek fel arra, hogy játsszam el Caesart a zalaegerszegi ősbemutatón, de nem tudtam elvállalni. A könyvet viszont elolvastam, és rögtön beleszerettem. Később a Pesti Magyar Színházban is szóba került, hogy műsorra tűzzük, én játszottam volna ugyancsak Caesart, de ezt a tervet az igazgatóváltással együtt elmosta a vihar. Semmiképp nem akaródzott elengedni a darabot, ezért elhatároztam, hogy színre viszem én, független előadásként. Orlai Tibor volt az, aki elsőként biztosított a támogatásáról, ezúton is köszönöm neki. Éreztem, hogy süt a Köztársaság szövegéből a mai kor geopolitikai, eszmei és kulturális problémája, a nyugati és keleti civilizáció egymásnak feszülése – és még megannyi emberi érzés, tartalom. Meg kellett csinálni. Nagy siker lett.

    Kilencéves korod óta folyton színpadon vagy. Hogyan látod, ad vissza ez a hivatás annyit, amennyi energiát elvisz tőled?

    Nem mindig, csak hát az ember fiatalabb korában erre nem annyira érzékeny, friss diplomásként még egyáltalán nem érdekelt, mennyit kapok vissza, lesz-e belőle „profit”. Egy jól sikerült előadás, a siker, taps, a közönség szeretete egy ideig jól elkábítja az embert. Én is nagy lendülettel vetettem bele magam a feladatokba, szerettem volna jobbnál jobb főszerepeket magaménak tudni. Pár éve azonban kezdtem más szemmel is látni a dolgokat, szerettem volna új impulzusokat kapni, nem akartam megrekedni, fontos volt, hogy fejlődjek, és hogy feszegessem a határaimat. Így jött a rendezés, ami egy új művészeti ág, egy kiaknázatlan terep számomra.

    A Pesti Magyar Színház társulatát 2010 óta erősíted. Milyen előadásokban láthatunk itt, illetve milyen munkák várnak rád még ebben az évadban?

    Az Orlai Produkció szervezésébendecember 21-én debütál az Oroszlán télencímű előadás a Belvárosi Színházban, melyben Fülöp francia király bőrébe bújok, ezt követően Nyíregyházán játszom Don Carlost, majd másnap már fejest is ugrom egy újabb rendezésbe: Lőrinczy Attila Balta a fejbecímű drámáját állítom a Pesti Magyar Színház színpadára.


  • További cikkek