• Irodalom, filozófia, Kortárs

    2022.01.20 — Szerző: KO

    A versek, kritikák és irodalmi tanulmányok mellett filozófiai és művészettörténeti írások teszik igazán teljessé a Kortárs folyóirat idei első lapszámát. Ajánlónkban a frissen megjelent Kortárs anyagaiból szemezgettünk.

  • Részlet a Kortárs folyóirat 2021. januári számának borítójáról
    Részlet a Kortárs folyóirat 2021. januári számának borítójáról

    A januári Kortárs üdítően színes lapszám lett, Simon Endre képei is erősítik ezt a benyomást. „Természetelvű, bensőséges hangulatokat, atmoszferikus sugárzású kompozíciókká érlelő” alkotásairól Szepes Hédi művészettörténész írt Színtér, Álomtér címmel esszét.

    Nem is jön rosszul az évkezdős hangulathoz és a hideg reggelekhez ez a sokszor meleg színekben tobzódó festői világ, amely jól kapcsolódik László Noémi kis megfigyelésekből, a minket körülvevő dolgok megjelenéséből kiinduló, mégis mindig tágabb kontextusba érkező Még egy hely című verséhez.

    Itt érdemes megemlíteni Veszprémi Szilveszter kritikáját László Noémi Műrepülés című kötetéről. Az írás több kérdést jár körbe a versek kapcsán: a ritmusok és rímek jelentette esztétikummal hogyan kezd és/vagy folytat a szerző párbeszédet, metapoétikus gesztusai ténylegesen azoknak tekinthetők-e, a felmerülő dilemmák mennyiben vehetők komolyan, és mit jelent vajon a nyelven túli tapasztalatok ábrázolása, van-e erre (új) eszköze a költőnek?

    A lapszám sok női szerzőt vonultat fel mind a tanulmányok, mind a szépirodalom tekintetében.

    Farkas Wellmann Éva folytatva „imasorát” Szavak, ima helyett című versében úgy rakosgatja egymás mellé a szavakat, hogy egyszerre idéződik fel az ismétlések és a finoman hullámzó ritmus következtében az ima hangja, miközben megjelenik a játékosabb Nemes Nagy-líra és a magyar dalköltészeti hagyomány is.

    Simon Endre: Az idő eszi a hegyet (2001)
    Simon Endre: Az idő eszi a hegyet (2001)

    Kivételes témával jelentkezik Cseres Tibor háborús költészetének szentelt tanulmányában Márkus Béla. Cseres életműve ma nem tart számot túl nagy érdeklődésre, az pedig, hogy létezik egy lírai oeuvre is, vélhetően még a Hideg napokkal azonosított szerző hű olvasói számára is a meglepetés erejével bír. A Portik néven született Cseres verseit Pálos Tibor néven publikálta. Az 1937-es Tájkép, elől guggolva és az 1942-es Zöld levél árnyéka kötetek nem választhatók le a szociografikus irodalomról, a szegények képviselete nem csak programként vonul végig a versek világán, a háborús tematika azonban korántsem jelenti egynemű versek tömegét. A tanulmányból az is kiderül, milyen sokféle szólammal, milyen tematikai komplexitással találkozhatunk az újrafelfedezett versekben.

    +-18 című sorozatunkban Vinczellér Katalinnal, a Veres Pálné Gimnázium magyartanárával és a Pozsonyi Pagony könyvkiadó pedagógiai szakértőjével beszélgettünk, akinek köszönhetően bepillantást nyerhetünk a most használatos gimnáziumi tankönyvek világába. Alapos összehasonlítás alá kerül két tankönyvtípus fontos minőségi kvalitások vizsgálata mentén, szó esik a digitális magyartanítás kérdéses pontjairól és arról, hogy milyen viszonyban áll egymással a NAT (Nemzeti alaptanterv), a tudományos szemlélet és a való élet.

    Takács Dániel filozófiai írásai mindig üde színfoltjai a Kortársnak. Sok szerzőnek jelent inspirációt egyszerre az irodalom és filozófia, nem volt ez másként Iris Murdochnál sem, akinek nemzetközi ismertsége is inkább regényeinek volt köszönhető jó ideig, miközben az Oxfordi Egyetemen filozófusként végzett, és pályája elején ott is tanított. A Magyarországon kevésbé ismert szerző (egyetlen regénye, A háló alatt címmel 1971-ben jelent meg a Magvető Kiadónál) legnépszerűbb filozófiai művét, A jó uralma című kötetet az MMA Kiadó tavaly jelentette meg. A hiánypótló kiadványt elemzi Takács Dániel, akinek írása bemutatja a Murdochot körülvevő gondolkodói közeget és azt, hogyan lehetséges egzisztencialista gyökerű filozófusként a jó fogalmát metafizikai irányból megközelíteni.

    Simon Endre: Apa és fia (1964)
    Simon Endre: Apa és fia (1964)

    Kívül-belül sorozatunk legújabb darabjában Fazekas Sándor műfordító mesél William Shakespeare szonettjeinek készülő újrafordításairól. A projekt már három éve tart, és egyazon újrafordítói hullám részeként is felfogható, ahol olyan remekművek találhatóak, mint Nádasdy vagy Márton László újrafordításai. Ízelítőt kaphatunk Fazekasnak hála a fordítói munka rejtelmeiből, illetve a filológiai érdekességek visszaadnak valamit Shakespeare korából, az akkori irodalmi gyakorlatból.

    A Kortárs januári számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.

    bb


  • További cikkek