Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Az oktatási rendszer Bermuda-háromszögében

A szöveg vonzásában – Arató László tiszteletére

2018.09.21 — Szerző: Artzt Tímea

Kevés aktuálisabb olvasmány van az új Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetését és szakmai vitáját megelőzően, mint az irodalomtanítás paradigmaváltását sürgető és Arató László munkássága előtt tisztelgő tanulmánykötet. Egy szaktanár kritikája.

Az oktatási rendszer Bermuda-háromszögében

A szöveg vonzásában megnevezés több dolog felidézésére alkalmas. Egyrészt Arató László és Pála Károly kilencvenes években kidolgozott tankönyv- és szöveggyűjtemény-sorozatának címe, másrészt a Magyartanárok Egyesülete által szervezett konferenciáé, amelyet elnökük, Arató László hatvanadik születésnapja alkalmából rendeztek. Ennek a 2015. november 28-án rendezett szakmai fórumnak az anyagát tartalmazza a Műút kiadványa sok elem változatlan megőrzésével, több kiegészítéssel és néhány előadás cseréjével.

A szöveg vonzásában című kötet a szerkesztő, Fenyő D. György összegző jellegű tanulmányával indul (Az irodalomtanítás nagykorúsága – Arató László tantárgypedagógiai koncepciója 24 tételben), és rövid utószavával zárul. Az első tematikus egységben komoly szakmai alaposságról tanúskodó írások olvashatók az ünnepelthez és az irodalomtanításhoz kapcsolódóan. A kiadvány második részében Arató László tanulmányaiból, vitacikkeiből és tankönyveiből kapunk fontos szemelvényeket.

Arató László középiskolai tanárként és szerzőként is arra törekszik, hogy olvasókat neveljen, „olyan befogadókat, akik képesek a művel való találkozásra, akik ezt a találkozást az ön- és világértelmezés izgalmas kihívásaként tudják megélni”. Azt szorgalmazza, hogy az irodalomtanítás alapvetően kronologikus szemlélete helyett (illetve mellett) egy szövegközpontú, a jelenre, a diákok személyes érdeklődésére, tapasztatára építő irodalomtanítási gyakorlat alakuljon ki. Ezt kortárs szövegek beemelésével, túlsúlyával, a régi és az új irodalmi művek egymás mellé rendelésével képzeli el. Módszertana az intertextualitásra épül. Ahogy az alkotások kölcsönhatásba lépnek egymással, úgy kezdeményeznek párbeszédet a szövegek az olvasóval. Ám a nem megfelelő életkorban tanított kötelezők – archaikus szóhasználatuk, lassú tempójuk miatt – elidegenítően hatnak.

Kifejezetten felaszabadító élményt nyújt Gintli Tibor Metanarratív kommentárok a Szent Péter esernyője szövegében című tanulmánya, amely eloszlatja mindazok lelkiismeret-furdalását, akik a Szent Péter esernyőjét elhagyták a kötelezők sorából. Meggyőző érvelés mutatja, hogy túlértékelt alkotásról van szó. E mellé rendelhető a második egységből Arató László vitacikkének azon állítása, hogy az Egri csillagok szerinte jó, mások szerint rossz lektűr, amelyet a hagyomány és a nacionalista irodalomszemlélet avatott klasszikussá (Védőbeszéd a ponyvairodalom mellett, 2016). A tankönyvekben szereplő terjedelmes kánon helyett Arató és szerzőtársai kevesebb mű átfogó, elmélyült, sokrétű elemzését szorgalmazzák, hiszen a szépirodalmi alkotások megértése többszöri szoros olvasást, értelmezésük pedig mélyfúrásokat igényel. Az időigényes tevékenységek viszont távol esnek korunk fogyasztói szokásaitól.

Éppen ezért hangsúlyos téma a kötetben a popkultúra szerepe az irodalomoktatásban (Bárány Tibor: Az előszobaelméletről és a tömegkultúra „funkcionális megkülönböztetéséről” ). Arató László hídként tekint a filmek, a dalszövegek, illetve a másodrangú irodalmi alkotások világára. A vizuális és a popkultúra értelmezése mediátor lehet nemcsak a magas- és a mély kultúra, de tanár és diák között is. Ezek segítségével szintén elsajátíthatók azok az eljárások, amelyek az összetett művek feldolgozását is lehetővé teszik.

De mi az oka annak – teszi fel a kérdést Pethőné Nagy Csilla (Az Óperencián, az üveghegyen és a kronológián is túl…) –, hogy a 2004 és 2008 között rengeteg erőbefektetéssel fejlesztett Szövegértés – szövegalkotás kompetenciafejlesztő programcsomagok hiába bizonyultak ígéretesnek, az újabb kormányváltással a süllyesztőbe kerültek? Miért nincsenek ezek a munkatankönyvek aktív használatban? A magyartanárok gyávaságán túl a nagy létszámú osztályok problémáját s ebből kifolyólag a módszer időigényességét emelhetjük ki. A Szövegértés – szövegalkotás tankönyvsorozat egy-egy komplex feladatsorának ellenőrzése minimum tíz percet igényel. Kis létszámú csoport esetén ez másfél óra, de egy harminchat fős osztálynál hat! A heti huszonkét–huszonhat kötelező tanítási óra mellett a feladatsorok javítása kivitelezhetetlen, ám ez nem az oktatási program hibája és felelőssége.

Arató László nemcsak tüneteket rögzít, de alkotótársaival együtt a nyugati szakirodalom és a hazai statisztikák ismeretében megoldásokat is kínál, kész tankönyvcsomagokat. Téziseit tartalmazó tizenkét pontja (Tizenkét tézis a magyartanítás válságáról, 2002) tizenöt éve aktuális. Nézeteit cáfolni nehéz, de vitatni kell!

Egyre több szereplő tűnik el az egyáltalán nem innovatív oktatási rendszer Bermuda-háromszögében. Fogyatkoznak az idejükkel nem (ön)rendelkező tanárok, az egészséges diákok; az érdeklődés, a lelkesedés, a motiváció; az intézmények és a tankönyvkiadók; a szülői elvárások és a szép remények. A szöveg vonzásában felettébb aktuális paradigmaváltást sürgető kiadvány, amely több évtizede áll készenlétben. Bevezetésének alapfeltétele egy új, előremutató NAT és sok, színes helyi tanterv.

Fenyő D. György (szerk.): A szöveg vonzásában. Arató László tiszteletére, Műút, 2017.

Leadkép forrása: librarius.hu


További cikkek